[[Kép:Procida flegrea aerea 18-04-05.jpg|thumb|300px|A Flegrei-félsziget és a közeli [[Procida-sziget]] repülőgépről (a kép jobb alsó részén a Fusaro krátertó)]]
A '''Campi Flegrei''' vagy ''Flegrei-mezők'' egy [[kaldera|kalderákból]], azaz kiszélesedett [[kráter]]ekből álló [[vulkán]]i terület [[Dél-Olaszország]]ban, [[Nápoly]]tól és a [[Vezúv]]tól északnyugatra, a [[Pozzuoli-öböl]] körül és a [[Flegrei-félsziget]]en. Különféle vulkáni kúpok (összesen 27), kráterek és kalderák sűrű csoportosulása. Több krátertó is található itt (Averno[[Avernói-tó]], [[Fusaro-tó]], Mare morto[[Lucrinói-tó]]). A területen több mint 50 kitörési hely ismeretes. A terület nagy része ma a [[tengerszint]] alatt fekszik. Itt található [[Pozzuoli]] városa. A [[város]] melletti [[Solfatara]] kráter az [[Ókori Róma|ókori római]] mítoszok szerint a [[isten|tűzisten]], [[Vulcanus]] otthona volt.
9. sor:
===Földtörténeti kialakulása===
A vulkáni tevékenység az úgynevezett Ős-Flegrei kialakulásával kezdődött minden valószínűség szerint a fiatal kora-[[pleisztocén]]ben. A fő vulkánosság Würm-korszaki. Feltehetően két óriási vulkánkitörés játszott közre a mai tájkép létrejöttében: az első 40 000 évvel ezelőtt történt ([[campania]]i [[ignimbrit]]). Az Ős-Flegrei központjában mintegy 18 km átmérőjű hatalmas kaldera szakadt be, amely a Pozzuoli-öböl egészére kiterjedt. Az óriási kráter (poligén kaldera) nagy része ma víz alatt van, ez alkotja az öböl medencéjét. A kráter a későbbi vulkáni működés során feltöltődött, több helyen viszont vulkánszerkezeti beszakadásokkal jelentősen kitágult, és másodlagos fiókkalderák jöttek létre. A második nagy erejű kitörés kb. 12 000 évvel ezelőtt történt (nápolyi sárga [[tufa]]rétegek). Ennek következtében egy kisebb kaldera jelent meg a nagyobb belsejében. Azóta a terület változatlan, és a vulkáni utóműködés klasszikus területe. Az [[1538]]-as, 8 napig tartó kitörés során keletkezett a kidobott vulkáni anyagból a [[Monte Nuovo]] 135 m magas kúpja.
