„Reneszánsz viselet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kat |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A '''reneszánsz öltözködésben''' megjelenik az
én szabadsága, a művészetek szeretete. Az [[észak-itália|dél]] [[észak-itália|-itália]]i városok váltnak a korabeli divat középpontjává, a széles és színes anyagválasztéknak köszönhetően. Az alapanyagok között újdonság lesz a csipke. A ruhák díszítése selyemfonallal, arany és ezüst szálakkal, drágakövekkel, gyönggyel történik. A női öltözetre jellemző a magasított derékvonalú felsőruha, szögletes vagy íves kivágással, a fűzős felsőrészhez uszályos szoknyát varrtak, a harangosan szabták a szoknyákat, hajtásokkal bővítették.
A reneszánsz kor férfi öltözékben az itáliai volt a legnemesebb. Magas nyakú zekét, övvel derékra szorították, hajtásokkal bővítették lefelé. Gyakran díszítették az alját szőrmével vagy szövött szegéllyel. Feszes harisnyanadrágot, a derékon található
Mind a férfi mind a női viseletre jellemző volt, a cserélhető ruhaujjak használata. A női öltözetben szalagokkal rögzítették a ruhához, ami lehetővé tette az alatta hordott ing kivillanását.
12 ⟶ 16 sor:
A XV. században, [[Ferrara|Ferrará]]<nowiki/>ban, [[Bologna|Bologná]]<nowiki/>ban, [[Velence (Olaszország)|Velencé]]<nowiki/>ben a fejedelmi udvarokban az itáliai asszonytípusra a gondtalan, henyélő, kecses üres életet élő asszonytípus volt a jellemző. A testápolás és a jó táplálkozás mellett az édes semmittevés volt osztályrésze az arisztokrata hölgyeknek.
Ezt jól szimbolizálja ruhájuknak legfontosabb kiegészítője a művészi ékesítésű csecsebecsés legyező.
A XVI. század végén már összehajtható formában jelenik meg. Általában aranyláncon csüngött a római, Ferrarai, Torinói, Nápolyi dámák derekán. A velencei hölgyek, mint ahogy mindenben teljesen egyéni divatot teremtettek, ragaszkodtak a tollas ódivatú legyezőhöz.
| |||