„Vesztfáliai Királyság” változatai közötti eltérés

A '''vesztfáliaiVesztfáliai királyságKirályság''' ([[német nyelv|németül]] ''Königreich Westphalen'', [[francia nyelv|franciául]] ''Royaume de Westphalie'') egy rövid életű királyság volt 1807 és 1813 között.

I. Napóleon császár alapította 1807. augusztus 18-án kelt rendeletével. Miután a [[tilsiti béke]] az Elbától balra fekvő porosz tartományokat kezébe adta, a császár ezek egy részéből, továbbá Kur-Hessen, [[Hannover]] és [[Braunschweig]] területéből megalapította a Vesztfáliai Királyságot, amelyet mint a francia császárság fiókországát, legifjabb öccsének, Bonaparte Jeromosnak (Jérôme) adományozott. Az új királyság területe kitett 38 100 km2-t, a lakosság pedig 1 946 343 főre rúgott. Az új király, aki Kasselban, illetőleg Wilhemshöhe kéjlakban székelt, adott ugyan holmi alkotmányt az országnak, amelynek a tulajdonképpeni ura azonban a bátyja maradt - az ő parancsait Jeromosnak teljesítenie kellett. 1810 márciusában Napóleon majdnem egész Hannovert csatolta a királysághoz, de 1811-ben megint elkülönítette attól. EzEttől év ótafogva a Vesztfáliai Királyság területe 45 427 km2-re, lakóinak száma 2 056 973 főre rúgott. Az 1812. évi orosz háború küszöbén Jeromos személyesen vezette a hadsereget Napóleon táborába, aki azonban annyira haragudott öccsére, hogy őthazaküldte hazaküldötteőt. Seregét azonban, 24 000 embert, magával vitte Oroszországba, hol azok úgy szólván az utolsó szálig sírjukat lelték. Erre Jeromos Napóleon parancsára új sereget (12 000 embert) toborzott és ezekkel 1813-ban Szászországba sietett, ahol azonban azok nagyobb része átpártolt a szövetségesekhez. Jeromos erre Kasselba vonult vissza, ahonnan 1813. október 1-jén Csernicsev orosz vezér és kozákjai elől menekülnie kellett. A '''Vesztfáliai Királyság'''szinte kardcsapás nélkül esett a szövetségesek kezébe és Jeromos hatalma összedőlt. Amit a múzeumokból és a kincstárból magával vihetett, azt elvitte. Országát többé nem látta újra.