„Berlin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
link a Glienicker hídra |
|||
182. sor:
[[Fájl:Thefalloftheberlinwall1989.JPG|bélyegkép|250px|jobb|A [[berlini fal]] ledöntése [[1989]]-ben]]
Az [[Német Demokratikus Köztársaság|NDK]] által [[1961]]. [[augusztus 13.|augusztus 13-ától]] létesített [[berlini fal]], illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A [[Kelet-Berlin]]ből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt. A nyugati és keleti titkosszolgálatok is jelen voltak Berlinben, ennek egyik megfogható jele volt, hogy a város határában található [[Glienicker híd]]<nowiki/>nál cserélték ki háromszor is egymással kémeiket. Az első kémcsere 1962. február 10-én zajlott.
[[1968]]-tól [[Nyugat-Berlin]] a diákfelkelés központja lett. A Szabad Egyetem diákjai felkeltek a kormány ellen. A gyülekezőhely a Kochstraßén volt. A diákok és a rendőrök hamar szembekerültek egymással. [[Fájl:Berlin Eiermann Memorial Church.JPG|bélyegkép|250px|balra|[[Vilmos császár emléktemplom]]. Eredetileg latin kereszt formában épült, azonban 1943 novemberében bombatalálatot kapott, de egyik tornya átvészelte a háborút és a mai napig áll, az új hatszögletű vasbeton torony tervezője Egon Eiermann. A megmaradt tornyot szuvas fognak (der Hohle Zahn) nevezik]]
[[1972]]-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy [[Nyugat-Berlin]] nem az NSZK része, bár ''„különleges kapcsolatok fűzik hozzá”''. A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az [[Nyugat-Németország|NSZK]]-val mindvégig biztosították. Az [[1970-es évek]] elejétől terroristák fenyegették a város nyugati részét. [[1974]]. [[november 10.|november 10]]-én a Törvényszék vezetőjét, Günter von Drenkmannt megölték, és [[1975]]-ben a berlini [[Kereszténydemokrata Unió|CDU]] elnökét, Peter Lorenzet elrabolták. A [[1970-es évek|70-es évek]] végén megnövekedett [[Nyugat-Berlin]]ben az illegális házfoglalások száma. [[1981]] júliusában érte el a tetőpontját, ekkor 165 illegális házfoglalásról tudtak. [[1984]] novemberéig a legtöbben megvették, bérelték a lakásokat, így legálissá vált tartózkodásuk. [[1980]] decemberében azonban néhány házfoglalóhoz rendőröket hívtak. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt. [[1990]]. [[december 2.|december 2]]-án szabad választásokat tartottak. Berlin [[1991]] óta [[Németország]] fővárosa, az állami hivatalok [[Bonn]]ból fokozatosan visszatelepültek a városba. [[1999]]. [[szeptember 7.|szeptember 7]]-én a [[Németország|Német Szövetségi Köztársaság]] parlamentjének alsóháza a [[Bundestag]], [[2000]]. [[szeptember 29.|szeptember 29]]-én pedig a Szövetségi Tanács, a [[Bundesrat]] is visszaköltözött a városba.
| |||