|
|wikicommons = <!-- Wikidatából -->
}}
'''Kölcsey Ferenc''' ([[Sződemeter]], [[1790]]. [[augusztus 8.]] – [[Szatmárcseke]], [[1838]]. [[augusztus 24.]])<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-9DCC-T?i=150&cat=185836 Szatmárcsekei református anyakönyv, 1838-ik évben megholtak lajstroma.]</ref> magyar költő, politikus és nyelvújító, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteletbeli tagja, a [[Kisfaludy Társaság]] alapító tagja, a [[Magyarország himnusza|nemzeti himnusz]] költője.
==Élete==
===Gyermekkora===
Miután édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter, aki álmosdi birtokán gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elhunyt, édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves fiát [[Debrecen]]be küldte iskolába. Egyik szeme világát gyermekkorában [[fekete himlő]] következtében elveszítette (korábbi teóriák az egykori ábrázolással ellentétben a bal szem látásának elvesztését tartották valószínűnek, de mára inkább az ábrázoltaknak megfelelő jobb szem érintettségét feltételezik.)<ref>[http://epa.oszk.hu/01300/01343/00039/essze.html Albert Gábor: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján] c. esszéjében (Hitel, 18. évf. 3. sz., 2005)</ref><ref>{{CitLib |aut=Vajda Mária |tit=Álmosd |ass=szerk. Selmeczi László |edi= |loc= |red=Száz magyar falu könyvesháza Kht. |ann= |ser=Száz magyar falu könyvesháza |sernr= |isbn=963 9287 14 8 |url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Almosd/pages/010_almosd_es_a_kolcseyek.htm |cap=Álmosd és a Kölcseyek |pag= |misc=Az eredeti kiadási év nélküli. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8.}}</ref><ref>{{CitLib |aut=Hanusz Árpád |aut2=Németh Péter |aut3=Takács Péter, Gottfried Barna, Páll István, Szabó Sarolta |tit=Szatmárcseke |ass=szerk. Németh Péter |edi= |loc=h.n |red=Száz magyar falu könyvesháza Kht. |ann=|ser=Száz magyar falu könyvesháza |sernr= |isbn=963 9287 88 1 |url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Szatmarcseke/index.htm |capaut=Németh Péter |capaut2=Takács Péter |cap=A Himnusz költőjének emlékezete |pag=131–142 |misc=Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8.}}</ref> A szájhagyomány szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni.<ref>{{Cite web |url=http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.2/benedek_istvan_kolcsey_pozsonyi.pdf# |title=Benedek István: Kölcsey és a pozsonyi diéta |accessdate=2013-10-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131029185751/http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.2/benedek_istvan_kolcsey_pozsonyi.pdf# |archivedate=2013-10-29 }}</ref> 11 éves volt, amikor anyja meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette, pedig mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte. Egyébiránt az árva gyermekekre gyámapjukon, [[Gulácsy Antal]] szokolyi birtokos nemesen kívül (akit gyámnak a megyei hatóság nevezett ki) [[Péchy Imre (alnádor)|Péchy Imre]], a kollégium főgondnoka is némi felügyeleti joggal rendelkezett.
===Tanulmányai===
14 éven át tanult a [[Debreceni Református Kollégium]]ban, és a [[Biblia|szentírás]] magyarázatán kívül minden tárgyat végigtanult. Különösen nagy kedvvel tanulta a [[Cornelius Nepos]]t; szórakozás gyanánt egy barátjával a debreceni homokba rajzolta az ókori [[Athén]]t, a [[görögök]] nagyjainak csontokból emlékoszlopokat állított és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ez időben ismerkedett meg [[Haller János (főispán)|Haller]] [[Hárnas Istória|Hármas Istoriájával]] is.
[[1803]]-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de buzgón olvasta [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Virág Benedek]], [[Kisfaludy Sándor]] munkáit, [[Kazinczy Ferenc]] [[Salomon Gessner|Gessner]]-fordításait, a latin-, és görög nyelvű szerzők műveit [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]], [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] pásztori költeményeit, méghozzá eredetiben. Már ekkoriban a magányt kereste, s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste és találta meg. 16 éves korától kezdve enciklopédiai tanulmányokat folytatott, és társaival – akik között volt a később ismertté vált [[Kállay Ferenc]] is – együtt tanult, olvasott és eszmecseréket folytatott.
Az idegen nyelvek közül először a [[francia nyelv|franciát]] sajátította el, kedvelte a [[17. század]]i francia mesterket. A [[német nyelv|német]] nyelv iránti érdeklődését főként [[Ewald Christian von Kleist]], [[Gessner]], [[Friedrich von Hagedorn|Hagedorn]], [[Gottfried August Bürger|Bürger]] és [[Friedrich Gottlieb Klopstock|Klopstock]] írásai keltették fel, melyeket először még csak korabeli magyar fordításból ismert; görögül olvasta ugyan [[Cebes]]t és [[Anakreón]]t, de komolyabb előmenetelt e téren nem tett, azonban Kazinczy sürgetésére egyre nagyob gondot kezdett rá fordítani, és miután [[Pindarosz]] műveihez meghozatta a [[Heine]]-féle kiadást, [[filológia]]i látóköre is tágult.
16 éves kora óta írogatott verseket is, de első „zsengéit” megsemmisítette. [[1805]]-ben Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, akinek a [[Kresznericcsel]] való vitájához fontos adatokkal szolgált. [[1808]]. [[május 19.|május 19-én]] kelt első levele Kazinczyhoz. Ennek szíves fogadtatása és a későbbi barátság rendkívül serkentően hatott rá, Kazinczy szellemi útmutatóul szolgált számára, ő pedig a nyelvújító szinte egyedüli védelmezője lett Debrecenben, és az [[Árkádia-per]]ben is mellé állt.
A történelmet Magyar Mihálytól, a bölcseletet [[Ercsei Dániel (filozófiai író)|Ercsei Dániel]]től hallgatta. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt, és némelyikből [[esszé]] is lett; többek között [[Werbőczy István|Werbőczy]] életét is feldolgozta, ezen kívül írt egy értekezést a poézisról (1808. dec.), ill. jegyzeteket az [[ión iskoláról]]. Rendszeresen látogatta a kollégium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyveket nem adhattak ki, maga is gyűjtött magyar nyelvű munkákat<!--, ez talán kevésbé releváns, mivel már nemigen ismerjük őket: "különösen Veszprémi és Sinai könyveinek árverése alkalmával"-->.
===Felnőttkora===
[[Kép:Franz von Kölcsey Litho.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|[[Franz Eybl]]: Kölcsey Ferenc (litográfia)]]
Miután [[1809]]-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, [[Pest (történelmi település)|Pest]]re költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután szoros barátságot kötött [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]], [[Vitkovics Mihály|Vitkovics Mihállyal]] és főleg [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pállal]], egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és [[Álmosd]]ra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Ezek mellett öccseinek gondozása is lefoglalta. [[1815]]-ben testvéreivel megosztozván [[Szatmárcseke|Csekére]] (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, [[Döbrentei Gábor]]ral és kétszer utazott [[Pécel]]re Szemeréhez, ebből egy alkalommal [[1814]]-ben Kazinczyval együtt, valamint [[1815]]-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte.
{{Szövegdoboz |Irodalomtörténészi vitát váltott ki 2013-ban, hogy Kölcseynek Szemere Pállal kapcsolatos érzelmeit [[Nyáry Krisztián]] irodalmi bulvár könyvében közzétett hipotézise mint beteljesületlen szerelmet értékelte. A hipotézis verselemzéseken és irodalmi levelek analízisén alapul,<ref>''„Nem tudjuk, kibe volt szerelmes, csak azt, hogy nagyon. Nem tudjuk, elmondta-e bárkinek, csak azt, hogy barátai előtt titkolta.”'' (Nyáry Krisztián) lásd: {{citper | szerző = Hercsel Adél | cím = Élet + Stílus: „Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket” | periodika = hvg.hu | elér = 2013-12-02 | dátum = 2013-10-11 | url = http://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju/print | aurl = https://web.archive.org/web/20131203043514/http://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju/print# | archd = 2013-12-03 }}, az ebben az interjúban hivatkozott esszé: {{citweb | szerző = Nyáry Krisztián | cím = (a második könyv előszava) | kiadó = Facebook | elér = 2013-12-02 | dátum = 2013-10-11 | url = https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151932090394855&set=a.165101444854.116423.614474854&type=1 | archívurl = http://archive.is/gr2f0 | archívdátum = 2013-11-27 }}</ref> a szakkutatók{{Forráskérő}} azonban nem tartják megalapozottnak, és elvetik, mert figyelmen kívül hagyja az akkori irodalmi divatnak megfelelő, mások által is használt, szentimentális, érzékeny nyelvhasználatot.<ref>{{citper | szerző = Hász-Fehér Katalin | cím = Vannak-e a holtaknak személyiségjogai? | periodika = Irodalmi Jelen.hu | elér = 2014-01-26 | dátum = 2014-01-23 | url = http://irodalmijelen.hu/2014-jan-23-1658/vannak-e-holtaknak-szemelyisegjogai}}</ref>}}
Figyelmet keltett a [[Mondolat]]ra való Felelet, melyet Szemere Pállal együtt dolgozott ki 1815-ben. Kölcsey ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit. Kiválólag az irodalmi kritika és esztétika terén működött; Kazinczyval a régi Magyarország ellen küzdött; sorba vette a legnevezetesebb költőket, Csokonait, [[Kis János (lelkész)|Kis János]]t és [[Berzsenyi Dániel]]t. Véleményét akkor hallatlan szigorúsággal mondta ki, ezért fel is zúdította maga ellen a közvéleményt és az írókat. Ekkor személyes baráti viszonyra lépett [[Kisfaludy Károly|Kisfaludy Károllyal]] és az [[Aurora-kör]]rel is; különösen [[Bártfay László]]val, [[Helmeczy Mihály|Helmeczy Mihállyal]], [[Toldy Ferenc]]cel, [[Bajza József (költő)|Bajza Józseffel]], [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty Mihállyal]] s [[Zádor György]]gyel (aki ''Fenyéri Gyula'' álnéven cikkeket írt különféle lapokba) alakított ki haláláig tartó őszinte baráti kapcsolatot.
[[1823]]. [[január 22.|január 22-én]] tisztázta le ''[[Magyarország himnusza|Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból]]'' című nagy költeményét, amely [[Erkel Ferenc]] zenéjével [[Magyarország]] [[nemzeti himnusz]]a lett. (E napot [[1989]] óta [[a magyar kultúra napja]]ként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az [[Országos Széchényi Könyvtár]] őrzi.)
[[Pest (történelmi település)|Pest]]en tartózkodása alatt Szemere Pállal [[1826]]-ban megindította az [[Élet és Literatura]] c. folyóiratot. [[1827]] januárjában hazamenetele után csak pár évig maradt csekei magányában, ahol elhunyt öccse családjának ügyei is foglalkoztatták. Az [[1829]]-es tisztújításkor főispánja, báró [[Vay Miklós (politikus)|Vay Miklós]] őt Szatmármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé tette. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] igazgatósága Pozsonyban [[1830]]. [[november 17.|november 17-én]] a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagjának nevezte ki.
Nagy Károly tiszti főügyésszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői dacára [[1832]]-ben elfogadva, a következő [[országgyűlés]]re utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. [[1832]]-ben megyei főjegyzővé, azon év [[november 6.|november 6-án]] pedig országgyűlési követté választották. [[Pozsony]]ban [[1832]]. [[december 19.|december 19-én]] foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra; tőle tanulták ezt el az 1830-as és [[1840-es évek]] szónokai: [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]], [[Kossuth Lajos]], [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] és [[Szemere Bertalan]].
Mint politikus, a reformok híve volt; küzdött [[Erdély]] és a [[Partium|részek]] visszacsatolásáért, az [[alkotmány]]nak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a [[magyar nyelv]] jogaiért. Követi pályája [[1834]]-ben véget ért, amikor megyéjében a maradiak kerültek felszínre. Búcsúbeszédével [[Pozsony]]ban [[1835]]. [[február 9.|február 9-én]] annyira meghatotta a rendeket, hogy az országgyűlés e beszéd után az napra felfüggesztette az ülést, és Kossuth erről a napról gyászkeretben küldte szét [[Országgyűlési Tudósítások|Országgyűlési Tudósításait]]. Hazatérte után ismét sikerült neki többséget biztosítani megyéjében a szabadelvű eszméknek. Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra magára ragadta a közfigyelmet, és ezután kizárólag az irodalomnak élt. [[1836]]. [[november 12.|november 12-én]] a [[Kisfaludy Társaság]] alapítótagja lett. Utolsó nagy műve, [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]] védelme, melyet barátja hűtlenségi perében készített. Rendkívüli tisztességére és megbecsültségére utalva, Wesselényi így emlékezett meg róla: „Nem közénk való volt”. E nagyszabású, valóban klasszikus politikai vádirat kimerítette erejét, bélgyulladásba esett.
===Halála===
Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének tanúsága szerint – [[1838]]. augusztus 23-án [[Szatmárcseke|Szatmárcsekén]] meghalt. Ezzel ellentétben Kölcsey Antónia naplójában 1838. augusztus 24-e délelőtt 10 órát említ a halálozás időpontjaként.<ref>[http://mek.oszk.hu/04900/04914/html/mhkolcsey0001.html Kölcsey Antónia naplója] 1838. augusztus 30-ai bejegyzés.</ref>
== Magánélete ==
Sosem házasodott meg, élete végéig agglegény maradt. Emiatt, és férfiaknak írt, rendkívül intim hangvételű levelei miatt többen állítják, hogy valószínűleg [[homoszexualitás|homoszexuális]] volt. Magánéletéről a legtöbb antológia nem vagy csak alig értekezik. Egyesek állítják, hogy soha nem volt szerelmes, esetleg [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pál]] távoli rokonába és menyasszonyába, Szemere Krisztinába volt szerelmes, mások megemlítik, hogy gyengéd szálak fűzték Szemere Pál költőtársához. [[Nyáry Krisztián]] irodalomtörténész szerint valóban homoszexuális lehetett, azonban az erről való értekezés a magyar társadalom és az irodalomtörténet számára nagyon nehéz, hiszen a nemzet himnuszának szerzőjéről van szó.<ref>{{citper | szerző = Hercsel Adél | cím = "Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket" | periodika = hvg.hu | elér = 2019-12-26 | dátum = 2013-10-11 | url = https://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju}}</ref><ref>{{citper | szerző = | cím = Meleg volt Kölcsey Ferenc? | periodika = Könyves Blog | elér = 2019-12-26 | dátum = 2013-10-11 | url = https://konyves.blog.hu/2013/10/11/meleg_volt_kolcsey_ferenc}}</ref>
==Emlékezete==
* Életéről és haláláról unokahúga, [[Kölcsey Antónia]] is beszámolt naplójában.
* A [[Magyar Tudományos Akadémia]] ünnepi ülésén [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] tartott fölötte 1839-ben emlékbeszédet. ([http://mek.oszk.hu/06600/06618/06618.htm#2 Lásd itt.])
* A csekei temetőben rokonai és tisztelői emléket állítottak sírja felett, melyet [[1856]]. [[május 18.|május 18-án]] ünnepélyesen lepleztek le.
* Mellszobrát [[1860]]-ban [[Szatmárnémeti|Szatmárban]] avatták fel; olajfestésű életnagyságú arcképe [[Nagykároly]]ban, [[Szatmár megye]] székházában látható.
* [[Zilahy Károly]]: Magyar Koszorusok Albuma. Pest, 1863.
* Mellszobrát [[Ferenczy István (szobrász)|Ferenczy István]] készítette <!--1846-ban-->fehér carrarai márványból, 22 láb magas gránit oszlopon áll Szatmár főterén (1864. szeptember 25-én leplezték le).
* Kölcsey-egyesület alakult [[Arad (Románia)|Arad]]on [[1881]]-ben és [[Nagykároly]]ban [[1898]]-ban.
* [[1890]]. [[augusztus 8.|augusztus 8-án]], Kölcsey születésének századik évfordulóján [[Szatmárnémeti]]ben [[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pál]] a [[Magyar Tudományos Akadémia]] képviseletében mondott emlékbeszédet.
* Ülő bronzszobra másfélszeres életnagyságú, 2 méter 20 centiméter magas, 1897-ben avatták fel [[Nagykároly]]ban [[Kallós Ede (szobrász)|Kallós Ede]] alkotását.
* Acélmetszetű arcképét Einsle festménye után a bécsi Ender rajzolta, a metszetet Schwerdegeburth készítette (Rajzolatok 1836. 87. sz., [[Aurora (folyóirat, 1822–1837)|Aurora]] 1836. szerk. [[Bajza József (költő)|Bajza József]]).
* Lásd még: [[Kölcsey Ferenc emlékezete Erdélyben]]
<gallery class="center">
|
