40 051
szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló |
(→Élete: A http://lexikon.katolikus.hu/E/egyházzene.html szerint ugyanaz.) |
||
1704-ben született Wahrenbrückben. Ének tudásával hamar kitűnt és bátyával, [[Johann Gottlieb Graun]]nal együtt a [[drezda]]i „Kreuzschule” növendéke lett. (Fivére szintén zeneszerző volt, de kevésbé tehetséges.) Graun Drezdában az éneklés mellett zeneszerzést, zenélést is tanult. Rendkívül szép hangja nagy hírnevet szerzett neki, Drezda városának tanácsa már 1713-tól alkalmazta, mint énekest. Közben a [[Lipcsei Egyetem]]en is folytatott tanulmányokat. Itt [[Johann Christoph Schmidt]] oktatta zeneszerzésre és hangszeres játékra.
15 éves korában már komponált. Ekkor készítette el a ''Grosse Passions-Cantate'' című darabot. 1723-ban [[Prága|Prágába]] utazott, ahol megismerkedett [[Johann Joseph Fux]] zenéjével és [[Cselló|csellistaként]] közreműködött darabjai előadásában is. A következő évben befejezte tanulmányait. Hírnevének köszönhetően hamar kedvező állásajánlatot kapott és 1725-ben a [[braunschweig]]i opera [[tenor]] énekese lett. Itt lehetősége nyílt csiszolni ének technikáját, eleinte nem próbálkozott komponálással, csak saját énekes szerepeit igazította egy kicsit ki. Aztán kinevezték helyettes
Testvére 1732-ben [[I. Frigyes Vilmos porosz király]] szolgálatába lépett, hamarosan Carl Heinrich is meghívást kapott az udvartól. 1735-ben szerződött a porosz udvarhoz. Mivel I. Frigyes Vilmos nem nézte jó szemmel az udvari zenekar működését, a társulat annak halálig lappangva működött, a későbbi [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] jóvoltából. Graun [[Franz Benda]] és Frigyes zenetanára lett, kamarazenét és kantátákat komponált.
1740-ben meghalt Frigyes Vilmos. II. Frigyes koronázás után az uralkodó azonnal „Kapellmeister”-ré nevezi ki Graunt. Először I. Frigyes Vilmos emlékére kellett darabot írnia, de utána rögtön
Táncosok, énekesek, díszlet- és
Graun 1759. augusztus 8-án hunyt el Berlinben. Nagy Frigyes személyes tragédiának tekintette a mester halálát és mélyen meggyászolta. Az uralkodónak szembesülnie kellett vele, hogy nincs senki, aki méltó utódja tudna lenni Graunnak.
|