„Carl Heinrich Graun” változatai közötti eltérés

15 éves korában már komponált. Ekkor készítette el a ''Grosse Passions-Cantate'' című darabot. 1723-ban [[Prága|Prágába]] utazott, ahol megismerkedett [[Johann Joseph Fux]] zenéjével és [[Cselló|csellistaként]] közreműködött darabjai előadásában is. A következő évben befejezte tanulmányait. Hírnevének köszönhetően hamar kedvező állásajánlatot kapott és 1725-ben a [[braunschweig]]i opera [[tenor]] énekese lett. Itt lehetősége nyílt csiszolni ének technikáját, eleinte nem próbálkozott komponálással, csak saját énekes szerepeit igazította egy kicsit ki. Aztán kinevezték helyettes „KapellmeisteréKapellmeisterré. Ekkor már megpróbálkozott saját darabok komponálásával is és a következő években hat [[Opera (színmű)|opera]] került ki a tolla alól a braunschweigi udvar számára.

1740-ben meghalt Frigyes Vilmos. II. Frigyes koronázás után az uralkodó azonnal „Kapellmeister”-ré nevezi ki Graunt. Először I. Frigyes Vilmos emlékére kellett darabot írnia, de utána rögtön [[Itália|Itáliába]] küldte az uralkodó. II. Frigyes operatársulat alapítását tűzte ki célul és Graunt bízta meg énekesek toborzásával. A következő évben már vissza is tért az udvarba és megkomponálta ''Rodelinda'' című darabját, amit természetesen egyből be is mutattak. Ekkor azonban nyilvánvalóvá vált a társulat középszerű volta, ezért újabb válogatásra került sor.

Táncosok, énekesek, díszlet- és jellemeztervezőkjelmeztervezők sorát hallgatták meg, mire 1742-ben megnyitotta kapuit a [[Königlisches Opernhaus]] (olykor Linden Opera néven is emlegetik). A bemutató előadáson természetesen Graun új operája hangzott el a ''Cleopatra et Cesare'' (cd felvétele hozzáférhető az érdeklődők számára). Az operaház irányítása [[Johann Adolph Hasse|Hasse]] és Graun feladata volt, az ő darabjaik tették ki a [[repertoár]] nagy részét. Graun 20 operát írt a társulat számára, de élete végén felhagyott a színpadi művek komponálásával. Érdeklődése ekkor az [[egyházzeneegyházi zene]] felé fordult.