„Genetikai kód” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Felfedezése: Tett helyett tesz Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
példány (pld) helyett |
||
8. sor:
Miután [[James D. Watson|Watson]] és [[Francis Crick|Crick]] felfedezte a DNS szerkezetét, a következő lépés a sejtek működésének megértésben az volt, hogy a nukleinsavak nukleotid- vagy bázissorrendje hogyan fordítódik le a fehérjék aminosavsorrendjére. Mivel négyfajta nukleotidnak ([[adenin]], [[guanin]], [[citozin]], [[timin]] -illetve az RNS-ben timin helyett [[uracil]]; rövidítve A, G, C, T és U) 20 aminosavat kell kódolnia, a kód nem állhatott két nukleotidból, mert az csak 16 különböző variációt tesz lehetővé. Feltételezték, hogy egy aminosavat legalább három bázis kódol, amelyek 64-féleképpen tudnak kapcsolódni egymás után.
1961-ben Crick és munkatársai bebizonyították, hogy a kód három bázisból áll. Ugyanebben az évben [[Marshall Warren Nirenberg|Marshall Nirenberg]] és Heinrich J. Matthaei sejtmentes transzlációs rendszerben kimutatta, hogy a poliuracilról (melynek szekvenciája UUUUU...) csak [[fenil-alanin]]t tartalmazó peptidlánc íródik át, vagyis a fenil-alanin kódja UUU. Ezután [[Severo Ochoa]] laboratóriumában hasonló módszerrel kiderítették, hogy az AAA [[lizin]]t kódol, a CCC pedig [[prolin]]t. A kód többi részét [[Har Gobind Khorana]] fejtette meg többféle bázist tartalmazó (
== A kódtábla ==
183. sor:
A kód degeneráltsága azzal jár együtt, hogy a pontmutációk (melyek egy bázis megváltozásával járnak) nem feltétlenül jelennek meg fehérjeszinten. Például ha a GGC megváltozik GGA-ra, a kódolt aminosav ugyanúgy [[glicin]] marad. Ezek semleges mutációk és anélkül felhalmozódhatnak a DNS-ben, hogy annak bármilyen külső jele mutatkozna.
== Eltérések ==
Az univerzális genetikai kódtól az első eltérést 1979-ben fedezték fel az emberi [[mitokondrium]]okban. Azóta több apró eltérésre derült fény, főleg a mitokondriumban. A ''[[Mycoplasma]]'' fajok a TGA stopkodont [[triptofán]]ként fordítják, egyes élesztőgombafajok pedig (
Egyes fehérjékben különleges aminosavak találhatók: ezeket a stopkodonok kódolhatják és az mRNS-ben külön szignálszekvencia jelzi, hogy nem megállást jelentenek. Ilyenek a szelenocisztein (kódja a TGA) és a pirrolizin (TAG).
| |||