Wikipédia

„MTA Izotópkutató Intézet” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Karlaz48 (vitalap | szerkesztései)
23 szerkesztés
korrekció a végén (források, további info)
1. sor:
Az '''MTA Izotópkutató Intézet''' (MTA IKI) ezen a néven két időszakban, 1987 július 1 – 1997 december 31 valamint 2006. január 1 – 2011. december 31. között működött. 1987 előtt az MTA Izotóp Intézeteként önállóan, 1998 – 2005 között az MTA Kémiai Kutatóközpont Izotóp- és Felületkémiai Intézeteként majd 2012 után egy évig még az MTA Energiatudományi Kutatóközpont egyik intézeteként funkcionált.
 
Az intézettel kapcsolatos szervezeti változások:
{| class="wikitable"
|1954 -
|LétrejönLétrejött az MTA Központi Izotóp Bizottsága
|-
|1955 -
40. sor:
|}
 
== 1. Előzmények (1987 előtt) ==
A radioaktivitás felfedezése Magyarországon is nagy érdeklődést keltett. A jelenség hatásait már a kezdetektől számos laboratóriumban vizsgálták <ref>{{Cite book |title=Inzelt György, Radnóti Katalin, „Bámulattal szemléljük a testek önsugárzását…” Az atomkorszak magyar úttörői in: Szemelvények a nukleáris tudomány történetéből (szerk: Vértes Attila) Akadémiai Kiadó, 2009. p. 69.}}</ref> és már korán, 1911-ben a [[Királyi Magyar Tudomány EgyetemTudományegyetem]] II. sz. Kémiai Intézetében külön Radiológiai Laboratórium is létesült .<ref>{{Cite book |title=Nukleáris tudomány és a 20. század (szerk. Vértes Attila) MTA, 2001}}</ref>. A radioaktív izotópok előállítása és gyógyászati valamint ipari célokra történő felhasználása a második világháború után, az atomreaktorok békés célú felhasználásának megindulásakor kapott nagy lendületet. Új intézeti izotóplaboratóriumok alakultak az Országos Onkológiai Intézetben, az MTA Agrokémiai Intézetében, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosvegytani és Orvosfizikai Intézetében, a [[Pécsi Orvostudományi Egyetem]] Biofizikai Intézetében, a Kútvölgyi Kórházban <ref>{{Cite book |title=Veres Árpád: A mesterséges radioaktív izotópok hazai alkalmazásának és előállításának 25 éve, Izotóptechnika, 22 (1979) 223-234.}}</ref>. Az [[MTA Központi Fizikai Kutatóintézet]] (KFKI) Radiológiai Osztályán 1952 szeptemberétől kezdve foglalkoztak izotóplaboratóriumi mérőműszerek kifejlesztésével .<ref>{{Cite book |title=Jéki László: KFKI, Arteria Studio, Budapest, 2001. 15. oldal}}</ref>. 1954-ben az izotópelosztás és felhasználás koordinálására létrejött a [[Magyar Tudományos Akadémia]] (MTA) Központi Izotóp Bizottsága (elnök: [[Straub F. Brunó]] ). 1955 végén megalakult az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) <ref>A Minisztertanács 4621. (XII. 15) 1955 Mt. sz. határozata Országos Atomenergia Bizottság létesítéséről (www.archivnet.hu/print/676#1)</ref>. Az Izotóp Bizottság felügyeletét ekkor átvette az OAB, Izotópalkalmazási Szakbizottság megalakításával <ref>{{Cite journal|title=Tétényi Pál, Veres Árpád: Atomenergia polgári használatban. Radioizotópok Magyarországon. História (2005) 6-7 szám, 12-13. oldal}}</ref>. Az Izotóp Bizottság által kezelt izotópokat eleinte az Akadémia pincéjében, azután az Onkológiai Intézet egyik pavilonjának alagsorában tárolták, majd 1957 februárjában a helység átalakításával itt is izotóp laboratórium létesült. 1959-ben itt alakult meg az OAB Izotóp Elosztó Intézete 13 munkatárssal (igazgató: [[Tétényi Pál]] , műszaki igazgatóhelyettes: Veres Árpád). Az intézet neve 1961-től OAB Izotóp Intézetére változott, az intézet létszáma az év végére 63 fő lett. [3].
 
A kísérleti (2 MW) atomreaktor 1959 márciusában indult el Csillebércen a Központi Fizikai Kutatóintézetben ,<ref>{{Cite book |title=Jéki László: KFKI, Arteria Studio, Budapest, 2001. 25. oldal}}</ref> , ezután nyílt lehetőség radioaktív izotópok hazai mesterséges előállítására. A KFKI Kémiai Osztályán eljárásokat dolgoztak ki radioaktív izotópok feldolgozására. Az OAB rövidesen azt a döntést hozta, hogy az izotóptermelés kerüljön az Izotóp Intézethez, míg a neutronaktivációs analízis és az egyéb magkémiai kutatások maradjanak a KFKI-nál. Az Izotóp Intézet alakuló izotóptermelő csoportja 1962-ben költözött át Csillebércre, a KFKI I. épület alagsorába .<ref>{{Cite book |title=Az Izotóp Intézet Kft első 20 éve (szerk. Fekete Tibor, Lakatos Mihály, Zsinka László), KM-PharmaMédia Kiadó, 2013.}}</ref>. AAz 601960-as évek elején a hazai izotópkészítmények kb. fele már az Izotóp Intézetben készült [3]. Az Intézet 1963-ban kiadott 120 oldalas [http://www.iki.kfki.hu/about&#x20;us/archive/Products/Izotop&#x20;katalog_63.pdf katalógusa] különböző szervetlen radioaktív készítményeket, gyógyászatban is használható szerves vegyületet, α,β,γ sugárforrás etalonokat, zárt sugárforrásokat, ill. ipari folyamatokban hasznosítható nyitott készítményeket írt le. 1966-ban vették használatba a kifejezetten izotóptermelésre ill. nagy aktivitású izotópkészítmények előállítására  alkalmas „A” szintű vegyifülke sorokkal felszerelt 1130 m<sup>2</sup>² alapterületű épületet. Az intézet az 1961-68-as időszakban mintegy 30 MFt értékben állított elő izotópkészítményeket, ezek egyharmadát exportálták. Az intézetben az izotóp előállításban és feldolgozásban fő szerepet játszó szervetlen kémiai tevékenység mellett a Szerves Kémiai Osztályon kidolgozták radioszénnel és triciummal[[trícium]]mal jelzett vegyületek szintézismódszereit, és ezek közül alkalmasan megválasztott néhány molekula katalitikus reakciókban megmutatkozó viselkedését valamint szénhidrogének reakcióit is tanulmányozták. 1968-ban helyezték üzembe a 2,6 peta Bq aktivitású <sup>60</sup>Co gamma-besugárzó laboratóriumot. Itt megbízható dózismérési eljárásokat dolgoztak ki, valamint szénhidrogének radiolízisét, sugárhatáskémiai reakcióit is vizsgálták. A nagy aktivitású gamma sugárforrásokkal különböző magizomereket is létrehoztak, és meghatározták ezek aktiválásának hatáskeresztmetszet értékeit. Nagyszámú ipari technológiai folyamat részére dolgozták ki nyílt és zárt sugárforrások alkalmazását, 1968-ig különböző iparvállalatoknál mintegy 220 izotópvezérlésű műszert helyeztek üzembe .<ref>{{Cite journal|title=Tétényi Pál: Az Izotóp Intézet 10 éves munkájáról, Kémiai Közlemények 32 (1969) 321 – 335}}</ref>.
 
Az Izotóp Intézet felügyelete 1967-ben az OAB-től az MTA-hoz került. Sajátos, hatósági jellegű feladatként az országos izotópnyilvántartás naprakész vezetése az OAB felügyelete mellett maradt az intézetnél.
51. sor:
 
Az intézet eszközparkja is folyamatosan bővült, pl. 1979-ben helyeztek üzembe egy ES-300 fotoelektron spektrométert, amely Röntgen (XPS), UV (UPS) és Auger (AES) üzemmódban is használható. Katalizátorok előkezelésére a készüléket in situ reakciókamra egészíti ki. Érzékenyebb felületvizsgálatokhoz néhány évvel később egy Kratos XAMSpci készüléket is beszereztek. 1980-ban Mössbauer-spektroszkópiás mérőberendezést állítottak üzembe, melyet katalizátorok in-situ vizsgálatára is alkalmas mérőcellával is felszereltek. 1983-ban alapvetően kutatási, de technológiai fejlesztési célokra is alkalmazható 4 MeV-es LINAC típusú elektrongyorsítót állítottak üzembe. A gyorsítóra alapozva 1985-ben impulzus-radiolízis mérőlaboratóriumot hoztak létre.
 
Az izotópkészítmények előállítását megnehezítette, hogy 25 év üzemidő eltelte után 1986-májusában a KFKI kutatóreaktorát le kellett állítani, ezzel a helyszíni izotóptermelés lehetősége a reaktor teljes rekonstrukciójának ideje alatt (1992 decemberéig <ref>{{Cite book |title=Jéki László, KFKI, Arteria Studio, Budapest, 2001, 68. oldal}}</ref> ) szünetelt.
 
Az 1980-as években az intézet feladata lett a nukleáris fegyverek elterjedését korlátozó nemzetközi egyezmény („atomsorompó egyezmény” – [[:en:Nuclear Proliferation Treaty]] ) hazai végrehajtásával kapcsolatos tevékenységek egy részének végzése is. A [[Nemzetközi Atomenergia-ügynökség]]<nowiki/>gel (NAÜ) már a kezdetektől kialakultak az intézményi kapcsolatok. A NAÜ támogatta a nukleáris technológiák nemzetközi elterjesztését, ennek keretében számos harmadik világbeli országba került az intézetben készített nagy teljesítményi élelmiszeripari gamma-besugárzó berendezés. A Ügynökség anyagilag is hozzájárult a LINAC beszerzéséhez, az intézmény főigazgatója ([[:en:Hans Blix]]) is tett látogatást az intézetben 1987-ben.
 
== 2. MTA Izotópkutató Intézet (1987 - 19971987–1997) ==
Az 1980-as évek közepén az intézet tevékenysége egyre szerteágazóbb lett. A helyi izotóptermelés kiesését importtal és újabb tevékenységek megindításával ellensúlyozták (pl. Labordiagnosztikai Főosztály alakult). 1987-ben az eddigi igazgatói feladatkörök mellé főigazgatói munkakör is létesült, ennek betöltésére Földiák Gábor kapott megbízást. Újabb szervezeti átalakulások voltak, új projektek indultak, új főosztály, osztályok és csoportok alakultak. Megkezdték AIDS diagnosztikai készletek készítését. Az izotóptermeléshez és felhasználáshoz nem közvetlenül kötődő alap- és alkalmazott kutatások köre is tovább bővült (prosztaglandinok és monoklonális antitestek vizsgálata, fotoakusztika, magátalakulások, katalizátorok felületvizsgálata, polimerizálódás sugárzásos iniciálása, termolumineszcens dozimetria, stb.). Az 1987-es év közepén az intézet elnevezése MTA Izotópkutató Intézetre változott. Az intézet munkatársai ekkorra már számos területen értek el fontos eredményeket, alapvető szakkönyveket jelentettek meg. Az elismertséget mutatja, hogy számos nemzetközi konferenciát is szerveztek, pl. az 1962 óta négyévente megrendezésre kerülő nemzetközi ”Tihany” Symposium on Radiation Chemistry sorozat folyamatos szervezője az intézet. 1992-ben került sor a 10. Nemzetközi Katalízis Kongresszus lebonyolítására (több, mint ezer részt vevővel), melyet az az intézet munkatársai szerveztek. Számos egyéb nemzetközi konferencia szervezésében is részt vettek (pl. a katalizátorok vizsgálatával kapcsolatos Pannon Szimpóziumsorozat, Nemzetközi Sugárvédelmi és Dozimetriai Konferencia, az utóbbi 1989-ben).
 
AAz 801980-as évek végének eseményei az intézetet sem hagyták érintetlenül. A gazdálkodási szabályok változásainak nyomán többek között előírták, hogy az MTA intézetekben a vállalkozói tevékenységből származó jövedelem mértéke két egymást követő évben nem haladhatja meg az intézmény bevételének 30 %-át. Ebben az időben az intézet szerződéses árbevétele kb. háromszorosa volt a költségvetési bevételnek. Akadémiai és intézeti bizottságok és testületek többször foglalkoztak kiutak keresésével. Végül az intézet szétválását és az [http://www.izotop.hu Izotópintézet Kft] megalakulását szabályozó kormányhatározat született (3631/1992). Az intézet főigazgatója és tudományos igazgatója is nyugállományba vonult, az átmeneti 1992-es évre Zsinka László kapott igazgatói megbízást. A korábbi intézet Diagnosztikai, valamint Izotóp- és Sugártechnológiai Laboratóriumaiból alakult meg az MTA többségi tulajdonú Kft amelynek az induláskor 164 munkatársa volt. Az intézet izotópkereskedelmi leányvállalata [http://www.izinta.hu (IZINTA]) szintén Kft-vé alakult Az MTA Izotópkutató Intézetnél 144 munkatárs maradt (közülük 65 főnek volt kutatói besorolása) [7].
 
Az intézet MTA kutatóintézetként megmaradt része 1993. január 1-ével új igazgató (Paál Zoltán) vezetésével szerveződött újjá. Hét tudományos osztály alakult (1. Felületkémiai és Katalizátorkutató, 2. Katalízis és Nyomjelzéstechnikai, 3. Magfizikai, 4. Spektroszkópiai, 5. Fotofizikai - ez később a Kémiai-Fizikai elnevezést kapta, 6. Sugárhatáskémiai és 7. Sugárbiztonsági). A kutatómunka két diszciplina köré csoportosult, egyrészt a mag- és sugárhatáskémia, nukleáris biztonság, másrészt a felületkémia és katalízis témáira. A centrális irányokhoz kapcsolódóan egyéb kutatások is folytak, pl. molekulamodellezés a sűrüségfunkcionál-elmélet alkalmazásával, vagy tanuló algoritmusok vizsgálata kidolgozása és alkalmazása. 1992 decemberében a KFKI átalakított kutatóreaktora megnövelt teljesítménnyel (10 MW) újraindult. A Kutatóreaktorhoz kapcsolódva a Magfizikai Osztály munkatársai ekkor hozták létre a „hideg” neutronokkal alkalmazásán alapuló unikális prompt-gamma aktivációs analízis (PGAA) mérőberendezést, mellyel beépültek a [http://www.bnc.hu Budapest Neutron Centrum] kutatási infrastrukturájába.
65 ⟶ 67 sor:
1992 utáni időszakra jellemző volt, hogy a közvetlen költségvetési támogatások csökkentek, viszont nemzetközi pályázati lehetőségek nyíltak meg (ACCORD, PHARE, COST stb.). Az intézet kutatói ezekben is sikeresen szerepeltek, a szakmai közlemények többsége nemzetközi együttműködések keretében készült.
 
1994-től kezdődően az MTA (és így intézeteinek) működését is külön törvény szabályozta (1994/XL), 1995-ben konszolidációs folyamat indult ,<ref>{{Cite journal|title=Keviczky László: Az akadémiai kutatóhálózat konszolidációjának elvi kérdései, Magyar Tudomány 1997, 565-573}}</ref>, amely 1996-tól, [[Glatz Ferenc]] MTA elnökké választása után szélesebb kereteket kapott. Az átszervezések során a főleg kémiai profilú intézetek összevonásával létrejött az [[MTA Központi Kémai Kutatóintézet]] utódintézeteként a Kémiai Kutatóközpont (KK). Ennek egyik tagintézete lett a korábbi intézet, MTA KK Izotóp- és Felületkémiai Intézeteként 1998. jan. 1-ével. Az átalakulás során a Fotofizikai Osztály felszámolódott, a korábban működő intézetből 55 kutató került át a KK állományába, a gazdasági-adminisztrációs részlegek nagy többségét is összevonták.
 
== 3. A Kémiai Kutatóközpont egyik tagintézete (1998-2005) ==
Az átszervezések után Paál Zoltán már nem vállalt újabb időszakra igazgatói megbízatást, az új tagintézet vezetője a korábbi igazgatóhelyettes, Wojnárovits László lett. A Kutatóközpont keretében az intézet kutatásait két nagy csoportba osztották. Az első a kémiai kinetika és spektroszkópia témaköre volt (határfelületek szerkezete és katalitikus tulajdonságai, valamint kinetikai kutatások végzése sugárzásos módszerekkel, anyag és ionizáló sugárzások kölcsönhatásainak vizsgálata). A második témakör a nukleáris méréstechnika alkalmazása és fejlesztése volt, ide tartoztak a „hideg”neutronos prompt-gamma aktivációs analitikai vizsgálatok, a különböző izotópos nyomjelzéses módszerek, valamint a nukleáris biztonsági, sugárvédelmi és dozimetriai módszerek, valamint atomerőművi fűtőelemek kiégési szintjének, a keletkezett sugárzó hasadványtermékek izotópeloszlásainak vizsgálata. Az intézet kihelyezett egyetemi tanszékek létesítésével törekedett a felsőfokú oktatásban való részvételre is. Az intézetben lényegében az előző időszak osztályszerkezete maradt fenn. 1999-ben az intézet megalakulásának 40. évfordulóján már az új igazgató számolt be az Intézet tevékenységéről.<ref>{{Cite journal|title=Wojnárovits László, 40 éves az Izotóp- és Felületkémiai Intézet, Kémiai Közlemények (1999) 409-418}}</ref>. Az évforduló alkalmából az MTA többségi tulajdonában levő Izotópintézet Kft igazgatója is áttekintette a hazai izotópelőállítás és –alkalmazás helyzetét .<ref>{{Cite journal|title=Zsinka László, Az izotópelőállítás és –alkalmazás 40 éves múltja és jelene, Kémiai Közlemények, (1999) 419-428.}}</ref>.
 
Az intézet tudományos jó tudományos teljesítménye ebben az időszakban is fennmaradt, az intézet munkatársai évente mintegy 50 – 80 szakmai közlemény, ill. több monográfia és könyvfejezet szerzői/társszerzői voltak. A kutatások jelentős részét nemzetközi együttműködések keretében végezték.
78 ⟶ 80 sor:
Az OAH-val fennálló kapcsolat 2004-ben együttműködési megállapodás formájában újabb keretet kapott. A hosszú távú megállapodás a következő területekre terjedt ki: i/radioaktív anyagok központi nyilvántartása, ii/ nukleáris biztosítéki ellenőrzés módszereinek fejlesztése és alkalmazása, iii/ nukleáris anyagok (friss és kiégett atomerőművi üzemanyagok) roncsolásmentes méréstechnikája, iv/ nukleáris anyagok tömegspektrometriás meghatározása, v/ illegális eredetű nukleáris anyagok vizsgálata és tárolása, vi/ részvétel zárt sugárforrások helyszíni ellenőrzésében, vii/radioaktív anyagok szállításával kapcsolatos szakértői tevékenység. A tevékenységek nagy részére az OAH éves rendszeres szerződéses megbízásai nyújtottak fedezetet.
 
== 4. Ismét önálló intézet (2006-20112006–2011) ==
Az intézet nem vett részt a KK-ban zajló újabb szervezeti átalakulásokban, 2006-ban visszaalakult önálló intézetté. A 2000-es évek első évtizede végén az intézet átlagos létszáma kb. 90 fő volt (kutatói státuszban mintegy 50 munkatárs). Az éves átlagos összbevétel 450-500 MFtmillió Ft-ot ért el (ebből költségvetési támogatás mintegy 300 Mftmillió ft, egyéb pályázati (OTKA, OAH, EU) bevétel kb. 70 MFtmillió Ft, vállalkozás 120-140 MFt).
 
Az intézet szakmai tevékenysége ebben az időszakban négy fő irány köré csoportosult:
97 ⟶ 99 sor:
Ennek az időszaknak a részletes szakmai beszámolói megtalálhatók az [https://mta.hu/hatteranyagok/az-mta-kutatohelyeinek-eredmenyei-105499 MTA természettudományi Kutatóintézeteinek éves eredményeit] bemutató kötetekben.
 
== 5. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont tagintézete (2012 után) ==
Az MTA kutatóintézeteinek jelentős átszervezése zajlott le [[Pálinkás József]] második MTA elnöki ciklusának elején, 34 intézetből 9 kutatóközpont alakult (egy korábbi központ és 5 intézet maradt változatlan). Az átszervezés során az IKI-ből és az Atomenergia Kutatóintézetből jött létre az [https://www.energia.mta.hu MTA Energiatudományi Kutatóközpont] .
EK Izotópkutató Intézet 2012-ben is a megelőző időszak négy fő irányában végezte tevékenységét. 2013. január 1-ével új igazgató (Belgya Tamás) kapott kinevezést az intézet élére. Kisebb szervezeti átalakulás is történt: egyrészt az intézetből a Sugárbiztonsági Osztály átkerült az AEKI szervezetébe, másrészt az AEKI-ből az intézethez került a Környezetfizikai Osztály. Az intézet új kutatási stratégiát dolgozott ki, és nevét is Energia- és Környezetbiztonsági Intézetre (EKBI) változtatta. Az MTA intézeteit az Eötvös Loránd Kutatóhálózat 2019 szeptemberében átvette, így az EK részeként az EKBI is ennek része jelenleg.
 
== Források Jegyzetek==
{{Jegyzetek}}
<references />
 
== További információ ==
A korábbi intézeti [http://www.iki.kfki.hu honlap]
 
[[Kategória:Magyar Tudományos Akadémia]]
[[Kategória:Magyarországi tudományos kutatóintézetek]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/MTA_Izotópkutató_Intézet”