„Szerszámgép” változatai közötti eltérés

Olyan gépek, melyek különböző anyagok alakítására, megmunkálására szolgáltak több ezer éve léteztek, például húrral forgatott esztergát és fúrót már az ókori Egyiptomban is használtak, de a késő középkorig nem készítettek olyan gépeket, melyek más gépek előállítására szolgáltak. A középkori órásmesterek és a reneszánsz olyan nagy feltalálói, mint [[Leonardo da Vinci]] egyengették az utat a modern értelemben vett szerszámgépek kialakításához. A 18. és 19. században, de néha még a 20. században is a szerszámgépek készítői gyakran ugyanazok voltak, akik fel is használták azokat végtermékek gyártására. Ezekből a gyökerekből azonban egész iparág nőtt ki, olyan gyárak, melyek szerszámgépgyártásra specializálódtak. Az első eladásra szánt szerszámgépeket MathewMatthew Murray tervezte és gyártotta Angliában, 1800. körül.<ref>Moore</ref> A szerszámgépek használata ettől kezdve gyorsan terjedt.

A szerszámgépek hajtására változatos lehetőségek kínálkoznak. Az első szerszámgépeket emberi és állati erővel hajtották, de vízkerekek is szolgáltak energiaforrásul. A modern szerszámgépek kialakulásának a [[gőzgép]] megjelenése adott lendületet. Mivel a gőzgépet nem lehetett kényelmesen ki-be kapcsolni, ahogy a megmunkálás kívánta, elterjedt az a megoldás, hogy egy viszonylag nagy műhelyt egyetlen gőzgép szolgált ki. A gőzgép a műhely mennyezete alatt végigfutó hosszú, több helyen csapágyazott közlőművet ([[transzmisszióKözlőmű|közlőművet]]s (transzmissziós tengelyt) hajtott meg közvetlenül, ahonnan szíjtárcsákon keresztül hajtották meg az egyes szerszámgépeket.

Később ezt az elrendezést teljesen felváltották az egyedi villanymotor[[Villanymotor|villanymotoros]] hajtások, majd később a telephelyek gőzgépeinek szerepét is átvették az erőművek és a villamos hálózat.

A szerszámgépek kézi vagy automatikus vezérléssel irányíthatók. Korábban egyes szerszámgépek [[Lendkerék|lendkerékkel]] is fel voltak szerelve, hogyaz egyenletesebb legyenmozgás mozgásukérdekében. A hagyományos szerszámgépekbe több mechanikus vezérlési lehetőséget építettek be, melyek segítségével egyes összetett megmunkálási feladatok is megoldhatók voltak. A második világháború után a számjegyvezérlésű (NC) szerszámgépek terjedtek el, ahol a mechanikus vezérlést a sokkal rugalmasabb numerikus kontroll váltotta fel. Ezeken [[lyukszalag,]] vagy [[lyukkártya]] tartalmazta azokat az adatokat, melyek a gép munkáját vezérelték. Az 1960-as évektől kezdve ezeket a gépeket számítógéppel egészítették ki, mely a gyártást még rugalmasabbá tette, ezt hívják [[Computer Numerical Control|CNC-vezérlésnek]]. Az NC- és CNC-szerszámgépek hiba nélkül tudják ismételni ugyanazt a műveletsort, pontosabban, mint bármely gyakorlott munkásmunkásnál pontosabban.

Korábban minden munkás szükség szerint maga cserélte gépében a forgácsoló szerszámokat és felfogta illetve levette a munkadarabot is a gépről. A [[CNC-szerszámgép|CNC-gépeken]] automatizálták a szerszámcserét és a munkadarab mozgatástmozgatását is -– ezek elnevezése ''megmunkáló központ''. VégülA afejlesztés következő logikus lépés a fejlesztésbenlépése az volt, hogy több különböző szerszámgépet egyesítettek egy egységben (cellában), mindegyiketmelyeket számítógépesszámítógép irányítás alattirányít. Ezeket a kombinált egységeket ''gyártócelláknak'' nevezik, és drámaianradikálisan megváltoztatták a technológiát.