„Budai Népszínház” változatai közötti eltérés

A '''Budai Népszínház''' (1861–1864, 1867–1870): 1861. szept. 14-én nyitotta meg kapuit a [[Lánchíd]] budai hídfőjénél. Ezt az épületet [[Mátyás király]] egykori lovardájából [[Gerster Károly]] és [[Frey Lajos]] tervei alapján alakították át színházzá. A színház alapítója [[Molnár György]] volt. Főképpen [[operett]]et és [[népszínmű]]veket – [[Szigligeti Ede]]: Két pisztoly; [[Berczik Árpád]]: Lidi; [[Feleky Miklós]]: Angyal Bandi – adtak elő. A Budai Népszínház első korszakát a hagyományőrzés és az útkeresés jellemezte. Molnár igyekezett feleleveníteni a népszínműi repertoárt. Pályázatok kiírásával újabb népszínművek születését is inspirálta. Igazi kasszasikert azonban csak az operett jelentett a színház számára. Bemutatták [[Offenbach]]: Eljegyzés lámpafénynél, A gerolsteini nagyhercegnő, [[Suppé]] Szép Galathea c. műveit, és mellettük az első magyar operettnek tekinthető darabot, [[Allaga Géza]]: A szerelmes kántor című alkotását is. Molnár György két látványos [[revü]]vel – Az ördög pirulái, Bem apó hadjárata – érte el legnagyobb sikereit. Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az eladósodott színházat meg lehessen menteni a csődtől. Így 1864-ben Molnár kénytelen volt a színházat bezárni. 1867. június 13-án egy újabb korszak kezdődött a színház életében a három évig tartó kényszerszünet után. A Budai Népszínház sikeres darabok bemutatásán túl teret adott olyan fiatal tehetségeknek, mint [[Blaha Lujza]], [[Jászai Mari]], [[Rákosi Szidi]], [[Szentgyörgyi István]], [[Náday Ferenc]], [[Vízvári Gyula]], [[Kassai Vidor]], [[Solymosi Elek]]. A színház [[1870]]-ben végleg megszűnt. Épületét 1870. szeptember 16-án lebontották.▼