„Maghasadás” változatai közötti eltérés

Maghasadás – mint a radioaktív bomlás egyik fajtája – neutronbefogás nélkül is végbemehet. A hasadásnak ez a típusa, a [[Spontán maghasadás|spontán hasadás]] – néhány nagyon nehéz [[nuklid]] kivételével – ritkán fordul elő. A nukleáris eszközökben (atomreaktor, atombomba) az összes maghasadás indukált hasadás – egy fajtaegyfajta ''nukleáris reakció'' – eredményeként jön létre. A neutronindukált hasadás bevezető lépéseként az atommag elnyel egy neutront, miáltal az adott elem eggyel nagyobb tömegszámú [[izotóp]]ja jön létre erősen gerjesztett állapotban, mely két kisebb részre hasadva szabadul meg fölös energiájától, miközben néhány neutron is „elpárolog”. A neutronindukált hasadás sebessége a neutronok energiájától és elérhetőségétől függ, ellentétben a spontán hasadással, mely a radioaktív bomlásokra jellemző exponenciális törvény szerint zajlik, állandó [[felezési idő]]vel.

A kémiai elemek azon izotópjait, amelyek képesek fenntartani egy hasadási láncreakciót, hasadóanyagnak nevezzük<!--, az ilyen anyagok hasadóképesek-->. A leggyakoribb hasadóanyagok a ²³⁵U (az [[urán]] 235-ös tömegszámú izotópja, amit pl. a paksihoz[[MVM Paksi Atomerőmű|Paksi Atomerőműhöz]] hasonló termikus reaktorokban is használnak) és a ²³⁹Pu (a [[plutónium]] 239-es tömegszámú izotópja). Ezek magja nem szimmetrikusan hasad, hanem jellemzően egy kisebb, 95 körüli tömegszámú és egy nagyobb, 135 körüli tömegszámú hasadványra esik szét. Ezért a hasadási termékek tömegeloszlásának két gyakoriságmaximuma van ''A'' = 95 és 135 körül (bimodális eloszlás). A legtöbb hasadóanyag csak nagyon ritkán bomlik [[spontán maghasadás|spontán hasadással]], ehelyett nagyrészt [[alfaAlfa-bomlásrészecske|alfa-]] vagy [[béta-bomlás]]ok sorozatával bomlanak el. Az [[atomreaktor]]okban és a nukleáris fegyverekben a maghasadások túlnyomó részét egy neutronnal való ütközés okozza, mely maga is egy korábbi hasadás során keletkezett.