„Nouvelle théologie” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{építés alatt}}
A '''nouvelle théologie''' vagy magyarul az '''új teológia''' [[Római katolikus egyház|katolikus]] [[teológia]]i irányzat, amely a [[20. század]] közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz ([[Biblia]], [[szenthagyomány|hagyomány]]) való visszatérés és a modern [[filozófia]]i és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a [[neotomizmus]]t, ezért vagy annak megújítását követelte (''pl. Yves Congar'') vagy a [[transzcendentális teológia]] alapjaira helyezkedett (''pl. [[Karl Rahner]]''). {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}}
 
Az irányzat jórészt [[Henri de Lubac]] francia jezsuita pap, bíboros munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} Kezdetben erősen kritizálták az egyházi magisterium, mivel [[Modernizmus (római katolikus)|neo-modernizmus]]t gyanítottak benne.<ref>XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > ''Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást'' </ref>
 
== Képviselői ==
Főbb képviselői, illetve az új teológiával általában társult teológusok:
* [[Henri de Lubac]], (1896-1991),
* [[Pierre Teilhard de Chardin]],
* [[Hans Urs von Balthasar]],