„Jakob Böhme” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
→‎Élete: https://www.heiligenlexikon.de/BiographienJ/Jakob_Boehme.html
23. sor:
==Élete==
 
Alheidenbergben Görlitz mellett, a felső Lausitzban született, mint szegény parasztember fia. A falusi iskolában megtanult úgy ahogy írni és olvasni, azután a szomszéd városkában cipészhez adták inasnak. Megtanulta mesterségét, de már mint gyermek kitűnt jámborságával és ábrándos, fantasztikus, eksztatikus természetével. Mesteremberek szokása szerint vándorútra kelt és ez úton ismerkedhetett meg misztikusok és teozófusok írásaival, [[Paracelsus]]szal, [[Kaspar Schwenkfeld|Kaspar Schwenckfelddel]]del és másokkal. Ezeknek hatása lehetett, hogy sok belső küzdelem után vándorútján részesült először az isteni kegyelemben, amikor hét napig tartó eksztatikus állapotba került. Ekkor még nem volt 19 éves.
 
[[1599]]-ben mesterré lett és Görlitzben családi tűzhelyet alapított egy odavaló hentesnek lányával a keze munkájával keresvén meg kenyerét. [[1600]]-ban másodszor árasztotta el «az isteni világosság»; egy ónedényt nézett, amikor egyszerre erős belső indulatot érzett és e pillanatban a láthatatlan természet középpontjában találta magát; belső szeme megvilágosodott; úgy tűnt számára, hogy minden teremtett lény szívében olvas és minden dolog mivoltát ismeri. [[1610]]-ben részesült az utolsó vízióban és hogy megőrizhesse amit «látott», megírta első művét [[1612]]-ben: «A hajnali pirosság fölkeltében». E könyv egy nemes embernek, Karl von Endernnek a kezébe került, ez leíratta és másoknak is megmutatta. Így vett róla tudomást Görlitz főplébánosa is, Gregor Richter, aki veszedelmes eretnekségeket talált a műben, a templomban prédikált a cipész ellen, mire a városi tanács a városból száműzte, de mindjárt másnap visszafogadta azzal a feltétellel, hogy Böhme átszolgáltatja a kéziratot és többé nem ír.