„Jakob Böhme” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: https://www.deutsche-biographie.de/sfz16887.html https://de.wikipedia.org/wiki/Abraham_von_Franckenberg
27. sor:
[[1599]]-ben mesterré lett és Görlitzben családi tűzhelyet alapított egy odavaló hentesnek lányával a keze munkájával keresvén meg kenyerét. [[1600]]-ban másodszor árasztotta el «az isteni világosság»; egy ónedényt nézett, amikor egyszerre erős belső indulatot érzett és e pillanatban a láthatatlan természet középpontjában találta magát; belső szeme megvilágosodott; úgy tűnt számára, hogy minden teremtett lény szívében olvas és minden dolog mivoltát ismeri. [[1610]]-ben részesült az utolsó vízióban és hogy megőrizhesse amit «látott», megírta első művét [[1612]]-ben: ''A hajnali pirosság fölkeltében''. E könyv egy nemes embernek, Karl von Endernnek a kezébe került, ez leíratta és másoknak is megmutatta. Így vett róla tudomást Görlitz főplébánosa is, Gregor Richter, aki veszedelmes eretnekségeket talált a műben, a templomban prédikált a cipész ellen, mire a városi tanács a városból száműzte, de mindjárt másnap visszafogadta azzal a feltétellel, hogy Böhme átszolgáltatja a kéziratot és többé nem ír.
 
Böhme hét évig szót fogadott e tilalomnak, míg végül hosszas küzdelem után ama meggyőződésre jutott, hogy Istennek inkább kell engedelmeskedni mint az embereknek. [[1619]]-ben lemondott mesterségéről és [[1624]]-ig vagy huszonegy művet írt, nem számítva 74 teozófikus nyílt levelet. [[1623]]-ban barátja Abraham von Frankenberg kis műveinek egy részét «''Az út Krisztushoz»'' címen kiadta, amire Richter heves vádja folytán a városi tanács fölkérte Böhmét hogy egy időre hagyja ott Görlitzet. Böhme elment [[Drezda|Drezdába]] és midőnmikor visszatért hazájába, forrólázban halt meg. Nagy nehezen kapott keresztény temetést. Fakereszt díszítette sírját, melyen egy bárány és az oroszlán volt látható e szavak kíséretében: „Veni, vidi, vici”.
 
==Filozófiája==