„Szerkesztő:Napkirály/piszkozat” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
112. sor:
Uralkodása kezdetén felújította a királyi palotákat, ismét bevezette a parlamenti ülésszakok ünnepélyes megnyitóit (amellyel anyja felhagyott) és számos brit kitüntetést hozott létre (például az [[Order of Merit|Order of Meritet]]).
1902-ben [[Mozafar Ad Din perzsa sah]] [[London|Londonba]] látogatott. [[Henry Fitzmanrice]] külügyminiszter a király jóváhagyása nélkül megígérte a sahnak, hogy megkapja a [[Térdszalagrend]] kitüntetést. Ezután a miniszter közölte a királlyal, hogy a sah a kitüntetésre vár. Eduárd viszont nem adta meg neki, egyrészt, mivel a külügyminiszter az ő jóváhagyása nélkül ígérte meg a sahnak, másrészt nem akarta, hogy a keresztény lovagrendbe belekerüljön egy iszlám. Ezzel megingott a jó brit-perzsa kapcsolat. Viszont a kormány győzködésére mégis elküldte a sahnak a kitüntetést.
<br />
294. sor:
{{Angol uralkodó|előző=[[II. Károly angol király|II. Károly]]|következő=[[II. Mária angol királynő|II. Mária]]|évek=1685-1688}}
= I. Napóleon francia császár =
{{Uralkodó infobox|név=I. Napóleon|utód=[[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]]|gyermekei=[[II. Napóleon francia császár]]<br /> Charles Léon<br /> [[Alexandre Colonna-Walewski]]<br /> [[Jules Barthélemy-Saint-Hilaire]]<br />|házastárs=[[Jozefina francia császárné|Josephine Beauharnais]]<br /> [[Mária Lujza francia császárné|Habsburg Mária Lujza]]|édesanya=[[Letizia Ramolino]]|édesapa=[[Carlo Buonaparte]]|nyughelye=[[Invalidusok dómja]], [[Párizs]]|halálozási hely=[[Szent Ilona (terület)|Szent Ilona sziget]]|halálozási dátum=[[1821]]. [[május 5.]] {{életkor-holt|1769|8|15|1821|5|5}}|születési hely=[[Ajaccio]], [[Korzika]]|születési dátum=[[1769]]. [[augusztus 15.]]|uralkodóház=[[Bonaparte-ház]]|utód2=[[II. Napóleon francia császár|II. Napóleon]]|előd2=[[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]]|kép=Jacques-Louis David - The Emperor Napoleon in His Study at the Tuileries - Google Art Project 2.jpg|előd=[[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]]|koronázás helye=[[Notre-Dame-székesegyház (Párizs)|Notre-Dame-székesegyház]]|koronázás dátuma=[[1804]]. [[december 2.]]|uralkodás vége2=[[1815]]. [[június 22.]]|uralkodás kezdete2=[[1815]]. [[március 1.]]|titulusai=A [[Franciaország uralkodóinak listája|franciák császára]]<br /> [[Itália uralkodóinak listája|Itália királya]]<br /> [[Andorra társhercegeinek listája|Andorra társhercege]]|uralkodás vége=[[1814]]. [[április 6.]]|uralkodás kezdete=[[1804]]. [[március 20.]]|megnevezés=császára|állam=Franciaország|képaláírás=Napóleon a dolgozószobájában (1811)|képméret=220px|aláírás=Firma Napoleón Bonaparte.svg}}
'''Napóleon Bonaparte''' ([[Ajaccio]]; [[1769]]. [[augusztus 15.]] – [[Szent Ilona (terület)|Szent Ilona sziget]]; [[1821]]. [[május 5.]]) [[Franciaország]] [[Franciaország uralkodóinak listája|császára]] volt [[1804]] és [[1814]] között valamint [[1815|1815-ben]].
Egy kis nemesi családban született. Nagy tábornokként harcolt a [[Francia forradalom|francia forradalomban]]. [[Puccs|Államcsínnyel]] vette át a hatalmat az ország felett, először az ország első konzulja, majd 1804-től császára lett. Császársága alatt nagyon fejlődött az ország hadserege és a társadalma is. Uralkodása alatt meghódította szinte egész [[Európa|Európát]], így [[Franciaország]] nagyhatalommá válhatott. Ezt az egészet az 1812-es [[Oroszországi hadjárat (1812)|oroszországi hadjárat]] törte meg, melynél a franciák nagy része meghalt ottan a nagy télben. A [[Lipcsei csata|lipcsei vereség]] után a népek behatoltak Franciaországba és lemondatásra kényszerítették a császárt, majd száműzték [[Elba (sziget)|Elba szigetére]]. Ám itten nem sokáig nyugodott, 1815 márciusában francia földre lépett és ismét magához ragadta a hatalmat és másodjára a trónon csak [[Száz nap|száz napig]] ülhetett, mivel a népektől a [[Waterlooi csata|Waterlooi csatában]] végső vereséget szenvedett, amely véget vetett a [[Napóleoni háborúk|Napóleoni háborúknak]]. Ismét le kellett mondania a trónról és [[Szent Ilona (terület)|Szent Ilona szigetére]] száműzték. Itt halt meg 1821-ben 51 éves korában.
== Ifjúkora ==
1769. augusztus 15-én született a [[Korzika|korzikai]] [[Ajaccio]] városában. Neve korzikaiul Napulione Buonaparte, a franciásabban hangzó Napoleon Bonaparte nevet csak később vette fel és a családjától is követelte a névváltoztatást. Születése előtt néhány hónappal vásárolta meg [[Franciaország]] Korzika szigetét a [[Genovai Köztársaság|Genovai Köztársaságtól]]. Családja a [[Bonaparte-ház|Bonaparték]] egy [[Toszkána|toszkánai]] származású kisnemesi család volt, akik a [[16. század|16. században]] telepedtek le Korzikán. A családban [[Korzikai nyelv|korzikai nyelven]] beszéltek. Édesapja volt [[Carlo Buonaparte]] ügyvéd, akit 1777-ben nevezett ki [[XVI. Lajos francia király]] Korzika képviselőjévé. Napóleonra élete során nagy hatással volt rá édesanyja, [[Letizia Ramolino]]. Szigorú neveltetést kapott. Hét testvére volt, egy bátyja, [[József spanyol király|Joseph]] és hat kistestvére, [[Lucien Bonaparte|Lucien]], [[Élisa Bonaparte|Élisa]], [[I. Lajos holland király|Louis]], [[Pauline Bonaparte|Pauline]], [[Caroline Bonaparte|Caroline]] és [[Jérôme Bonaparte|Jérôme]]. 1771. július 21-én keresztelték meg az ajaccioi katedrálisban.
1778 decemberében még 10 éves sem volt, amikor édesapja magával vitte Franciaországba, ahol néhány hónapig az autumi iskolában tanult, majd ösztöndíjasként 1779. május 15-én beiratkozott a briennei iskolába. Öt évet töltött itt. Mindig kitűnő eredményeket ért el. A [[Matematika|matematikában]] osztályelső volt, érdekelte a [[történelem]] és a [[Földrajztudomány|földrajz]] és egyéb más tantárgyakból is kitűnő volt, kivéve a [[Német nyelv|német]] és [[Latin nyelv|latin nyelvtanban]], nyelvérzéke nem volt. Írása egyszerűen olvashatatlan volt és ez sohasem változott. Az ifjú korzikai hazafi mindig franciaellenes volt, így többször is összetűzésbe került osztálytársaival. Német tanára idiótának és tehetségtelennek nevezte. Miután 1784-ben elvégezte a briennei iskolát tüzér hadapródként beiratkozott a [[Párizs|párizsi]] [[École Royale Militaire]] katonai iskolába, ahol 1785 szeptemberéig tanult. Közben édesapja 1785 februárjában elhunyt. Szeptemberben tette le a vizsgáját és előléptették hadnaggyá.
1786 januárjában állt be katonának és a [[Valence (Drôme)|valencei]] és az [[Auxonne|auxonnei]] helyőrségben látott el szolgálatot. Közben sokat olvasott, történelemmel és harcászattal kapcsolatos köteteket.
== A forradalom idején ==
[[Fájl:Napoleon - 2.jpg|balra|bélyegkép|Az ifjú Bonaparte (1792)]]
Harcolt a [[Francia forradalom|francia forradalomban]]. A forradalom idején egyre feljebb haladt a ranglistán, 1792-ben előléptették századossá. Többször is hazatért családjához [[Korzika|Korzikára]], ahol hármas küzdelem alakult ki az ottani [[Nacionalizmus|nacionalisták]], a [[Royalizmus|royalisták]] és a forradalmárok között. Végül 1793 áprilisában a Bonapartéknak menekülniük kellett Korzikáról, amikor Napóleon szembe került a sziget elszakadásáért harcoló [[Pasquale Paoli|Pasquale Paolival]].
[[Antoine Christophe Saliceti|Antoine Saliceti]] közbenjárásával Bonapartét megbízták a [[Toulon|Toulont]] ostromló francia hadsereg tüzérségi osztagának vezetésével. A városban a [[Republikánus Párt (Franciaország)|republikánus kormány]] ellen tört ki lázadás és partra szállt egy brit sereg is. Bonaparte egy rendkívül jó tervet eszelt ki: ágyúkat állított fel az [[Eguillete-híd|Eguillete-hídra]], amiket egyenesen a brit seregre irányított, megadásra kényszerítve őket. Majd egy következő támadással visszafoglalta a várost. Napóleon a csatában megsérült, combját érte találat. Előléptették dandártábornokká, majd 1794 elején az itáliai francia hadsereg tüzérparancsnoka lett. Számos csatában részt vett a forradalomban és zseniális tervei miatt egyet sem bukott el. Többen is felfigyeltek a győzelmeskedő tábornokra. Jó baráti kapcsolatot épített ki és együttműködve dolgozott a nagy jakobinus vezető és forradalmár, [[Maximilien de Robespierre]] öccsével, [[Augustin de Robespierre|Augustin de Robespierre-vel]]. Mikor 1794 nyarán Maximilien de Robespierre elbukott és vérpadra került, Bonapartét hazaárulás vádjával bebörtönözték az [[Antibes|antibesi]] várba, ahonnan két hét múlva szabadulhatott. Ezután hiába utazott [[Párizs|Párizsba]], nem kapott parancsnoki megbízást.
1795. október 5-én a [[Royalizmus|royalisták]] Párizsban át akarták venni a hatalmat a [[Nemzeti Konvent]] ellen. A tejhatalommal felruházott [[Paul Barras]] Bonapartét kinevezte szárnysegédjévé és a [[Tuileriák palotája|Tuileriák palotájában]] székelő konvent védelmére gyorsan összetoborzott hadsereg parancsnokságával. Egy fiatal lovastiszt, [[Joachim Murat]] segítségével számos tüzérségi fegyvert szerzett. Másnap az ágyúkat már az ellenség visszaszorítására használták. Bonaparte legyőzte a támadókat és végül leverte a forradalmat. Győzelmei hírnévhez és gazdagsághoz vezették és elnyerte a [[Francia direktórium|Direktórium]] támogatását is. Legfőképpen Barras, a Direktórium elnöke vált Bonaparte lekötelezettjévé és Barras kinevezte a honi hadsereg parancsnokává, így ezentúl részt vehetett a francia politikában.
Ezután szerelmi kapcsolatot kezdeményezett. Bátyja, [[József spanyol király|Joseph]] feleségül vett egy polgárleányt, [[Julie Clary|Julie Claryt]], akinek húgát, [[Dezideráta svéd királyné|Désirée-t]] Napóleon jegyezte el. Majd a tábornok egy másik lánnyal lépett szerelmi kapcsolatba, a kivégzett [[Alexandre de Beauharnais]] özvegyével, [[Jozefina francia császárné|Josephine de Beauharnaissal]]. Bonaparte gyorsan felbontotta eljegyzését Désirée-vel és 1796. március 9-én összeházasodott Josephine-vel, akinek volt hitvesétől már volt két gyermeke: [[Eugène de Beauharnais|Eugène]] és [[Beauharnais Hortenzia holland királyné|Hortense]], akiket Napóleon örökbe fogadott. Beköltözött felesége rezidenciájába, a [[Párizs]] melletti [[Malmaison|Malmaison kastélyba]].
== Első hadjáratok ==
[[Fájl:1801 Antoine-Jean Gros - Bonaparte on the Bridge at Arcole.jpg|balra|bélyegkép|Bonaparte tábornok az [[Arcolei csata|Arcolei híd csatájában]] (1796)]]
Házasságkötése után két nappal Bonaparte tábornokot kinevezték a francia Itáliai hadsereg parancsnokává és március 27-én[[Itáliai hadjárat (1796–1797)|hadjárat]] vezetett [[Olaszország|Itália]] ellen, ahol az [[Osztrákok|osztrák]] és a [[Szárdok|szárd]]-[[Piemont|piemonti]] erők ellen harcolt. Zseniális tervei miatt végig győzelmet aratott és elfoglalta [[Milánó|Milánót]]. [[Lodi csata|Lodinál]] elnyerte katonái bizalmát és a "Kis Káplár" becenevet kapta. Kiűzte az osztrákokat [[Lombardia|Lombardiából]] és legyőzte a [[Pápai állam]] hadseregét is. Mivel [[VI. Piusz pápa]] ellenezte [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos király]] kivégzését, a Francia Köztársaság [[Annexió|anektálta]] a Pápai Állam egyes területeit. Bonaparte figyelmen kívül hagyta a [[Francia direktórium|Direktórium]] utasítását, mely szerint [[Róma]] ellen kellett volna vonulnia és megfosztani a pápát hatalmától (egy évvel később egyébként [[Louis-Alexandre Berthier|Louis Berthier]] tábornok elfoglalta Rómát és megfosztotta a pápát halálától, akit bebörtönzött és börtönülése alatt meghalt). 1797-ben Bonaparte már [[Ausztria]] ellen vezette seregét és tárgyalásra kényszerítette [[Ferenc magyar király|I. Ferenc osztrák császárt]]. A [[Campo Formió-i béke|Campo Formió-i békeszerződést]] a tábornok az osztrákokkal kötötte meg, mely szerint a Bonaparte által hódított területeket francia uralom alá vonják, érintve [[Németalföld|Németalföldet]] és a [[Rajna]] folyó körüli területeket, amik [[Habsburg Birodalom|Habsburg]] fennhatóság alatt voltak.
[[Fájl:Emprjose.jpg|bélyegkép|Bonaparte felesége, Josephine (1801)]]
Az Itáliai hadjárat folyamán Bonaparte politikai befolyásossága megnőtt. Három folyóiratot is szerkesztett, amiket [[Franciaország|Franciaországban]] nagy számban olvastak. Az 1797-es választások megnövelték a [[Royalizmus|royalista]] párt hatalmát, figyelmeztetve [[Paul Barras|Barrast]] és szövetségesei hatalmát. A royalisták először is Bonapartét támadták itáliai fosztogatásai miatt. Az Ausztriában lévő tábornok utasítást adott [[Charles Pierre François Augereau|Charles Augereau]] tábornoknak, hogy [[Puccs|államcsínnyel]] vegye át hatalmat és tisztítsa meg az utcákat a royalistáktól. Az átvett hatalmat szintén Barrasnak adományozta. Napóleon seregeinek viszont [[Párizs|Párizsban]] kellett maradniuk, hogy fenntartsák a rendet. Decemberben győzedelmes hódítóként tért haza a fővárosba, népszerűsége felülmúlta a Direktóriumét. Barras kinevezte Bonaparte tábornokot az [[Egyiptom]] ellen készülő hadsereg parancsnokává.
Bonaparte tábornok következő hadjárata sikertelen volt. Seregeivel 1798 nyarán [[Egyiptom]] ellen vezetett [[Egyiptomi hadjárat|hadjáratot]], hogy elszakítsa [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniát]] [[India|Indiától]]. Június 10-én sikeresen elfoglalta [[Málta|Málta szigetét]]. Egyiptomban partra szállt, [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandrián]] keresztül bevonult [[Kairó|Kairóba]] és július 24-én a [[Piramisok csatája|piramisok csatájában]] legyőzte az egyiptomiakat. [[Horatio Nelson]] brit admirális flottát vezetett Bonaparte ellen és a [[Nílusi csata|nílusi csatában]] Bonaparte vereséget szenvedett és a britek elszakították a tábornokot Franciaországtól. Az Egyiptomban rekedt tábornok tovább dolgozott Egyiptom közigazgatásának átszervezésén. Miközben az [[Oszmán Birodalom]] hadat üzent Franciaországnak, Bonaparte bevonult [[Szíria|Szíriába]], ám a brit parancsnokság alatt harcoló törökök visszavonulásra kényszerítették őt. Közben kitört a [[Második koalíciós háború|második francia ellenes koalíciós háború]]. Bonaparte a rávadászó brit flotta éberségét kijátszva néhány kísérővel, seregét Egyiptomban hagyva visszatért Párizsba.
== Az első konzul ==
[[Fájl:Jean Auguste Dominique Ingres 016.jpg|balra|bélyegkép|Bonaparte, mint első konzul]]
Hazatérése után tárgyalásokat kezdett [[Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord|Charles Talleyrand]] és [[Emmanuel Joseph Sieyès|Emmanuel Sieyès]] direktorral a kormányzás megdöntéséről. Bonaparte [[Puccs|államcsínyt]] tervezett, melyek tagjai voltak öccse, [[Lucien Bonaparte|Lucien]], Sieyès, Talleyrand, [[Roger Ducos]] direktor, akit október 23-án választottak meg az Ötszázak tanácsának elnökévé és [[Joseph Fouché]] rendőrminiszter. A törvényhozó testületek ülését áthelyezték a [[Saint-Cloud|Saint-Cloudba]]. Bonapartét kinevezték a fővárost védő hadseregek parancsnokságával, miközben az államcsíny többi tagjai rémhíreket terjesztettek el a [[Jakobinus klub|jakobinusok]] szervezkedéséről. A képviselők rájöttek, hogy államcsínnyel állnak szemben, ezért azt követelték, hogy fosszák meg Bonapartét hatalmától. Bonaparte a Saint-Cloudban feloszlatta az Ötszázak és a Vének tanácsát, néhány képviselőt visszatereltek a kastélyba és megállapodtak egy hármas konzulátus felállításáról, melynek tagjai Sieyès, Ducos és Bonaparte lettek.
1800 februárjában Bonaparte hatalmát népszavazással próbálták legitimálni. A választópolgárok száma 5 millió volt, közülük 66% szavazott igennel az államcsínyre. Az eredmény győzelem volt, bár választási csalás történt: Napóleon öccse, Lucien Bonaparte belügyminiszter felére duplázta az igen szavazatok számát, így az 99% lett és csak 1% ellenezte.
[[Franciaország]] első konzuljaként lényegében katonai diktatúrát vezetett be. Óriási hatalom összpontosult a kezében: ő nevezhette ki a minisztereket, a tábornokokat, a képviselőket, a bírákat és az Államtanács tagjait is. 1800-ban [[Konkordátum|konkordátumot]] kötött [[VII. Piusz pápa|VII. Piusz pápával]].
1800-ban az első konzul seregeivel átkelt az [[Alpok|Alpokon]] [[Olaszország|Itáliába]], ahonnan már majdnem minden franciát kiűztek az osztrákok, miközben a tábornok Egyiptomban volt. A hadjárat balszerencsésen indult, mivel Bonaparte stratégia hibákat követett el. Ezentúl [[André Masséna]] tábornok segítségével már tudott győzelmeket aratni. A [[Marengói csata|marengói csatatéren]] éppen hogy nagy győzelmet tudott aratni az osztrákok fölött, mivel az utolsó pillanatban érkezett meg [[Louis Charles Antoine Desaix|Louis Desaix]] tábornok hadserege. Az osztrákokat legyőzte. A [[Lunéville-i béke|lunéville-i békeszerződést]] a franciák és az osztrákok kötötték, mely alapján a Bonaparte által hódított területeket francia uralom alá vonják. Az osztrákok vonakodtak aláírni ezt a békét, ezért Bonaparte tábornok parancsot adott [[Jean Victor Moreau|Jean Moreau]] tábornoknak, hogy mérjen nagy csapást [[Ausztria|Ausztriára]]. A [[Hohenlindeni csata|Hohenlindeni csatában]] az osztrákok nagy vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak aláírni a békeszerződést. Ezután a franciák megkötötték az angolokkal az [[Amiens-i béke|amiens-i békét]], mely alapján egy rövid időre a franciák nem háborúznak. Augusztus 2-án a franciák Bonapartét örökös konzullá választották.
1804 januárjában Cadoudall Pichegru nevezetű [[Royalizmus|royalista]] merényletet kísérelt meg az első konzul ellen, ám a merénylet sikertelen lett. Kiderült, hogy a merénylő [[Louis Antoine de Bourbon–Condé|Louis Bourbon]], Enghien hercegéért tette, így februárban Enghien herceget kivégezték.
== A császár ==
[[Fájl:Portrait of Napoleon I in His Coronation Robes (Lefèvre).jpg|balra|bélyegkép|Napóleon császári öltözetben]]
[[Louis Antoine de Bourbon–Condé|Enghien herceg]] kivégzését követően a [[Szenátus (Franciaország)|Szenátus]] 1804. március 20-án felajánlotta Bonaparténak a [[Franciaország]] [[Császár (rang)|császára]] címet, melyet ő elfogadott. Így ő I. Napóleon néven foglalta el a császári trónt és május 28-án kikiáltották a Francia Császárságot. 1804-ben bocsájtotta ki a [[Code Napoléon]] című törvénykönyvét. Testvéreinek (kivéve [[Lucien Bonaparte|Lucient]]) megadta a császári hercegi címet, híveinek új császári nemességet hozott létre, legkiválóbb tábornokait pedig Franciaország [[Marsall|marsalljaivá]] léptette elő.1804. december 2-án koronázta meg magát a [[Párizs|párizsi]] [[Notre-Dame-székesegyház (Párizs)|Notre-Dame-székesegyházban]]. 1805 májusában [[Milánó|Milánóban]] [[Itáliai Királyság (1805–1814)|Itália]] [[Király|királyává]] koronázták meg.
1804 és 1805 között csak az erős hadsereggel rendelkező [[Nagy-Britannia]] tudott ellenállni Napóleonnak. A császár 1804-ben hadi tervet kezdett kovácsolni a britek ellen ([[Boulogne-i expedíció]]), ám 1805. október 21-én a [[Trafalgari csata|Trafalgari csatában]] [[Horatio Nelson|Nelson]] admirális flottája legyőzte a franciákat, így Nagy-Britannia meghódítása nem sikerült. 1805-ben Nagy-Britannia, [[Ausztria]] és [[Oroszország]] létrehozta a [[Harmadik koalíciós háború|harmadik francia ellenes koalíciós háborút]], melyhez 1806-ban [[Porosz Királyság|Poroszország]] is csatlakozott létre hozva a [[Negyedik koalíciós háború|negyedik koalíciót]].
1805-ben sikeres hadjáratot indított az osztrákok ellen, legyőzte őket [[Ulmi csata|Ulmnál]] és [[Austerlitzi csata|Austerlitznél]]. A győzelemmel lemondatta [[Ferenc magyar király|II. Ferencet]] a német-római császári címéről és Napóleon végett vetett a már ezer éve létező [[Német-római Birodalom|Német-római Birodalomnak]], amely több kisebb országokra esett szét. Legyőzte a poroszokat 1806-ban [[Jénai csata|Jénánál]] és [[Auerstädti csata|Auerstädnál]], az oroszokat pedig 1807-ben [[Friedlandi csata|Friedlandnál]]. Az 1807-es [[Tilsiti béke|Tilsiti békét]] Napóleon kötötte meg a poroszokkal és az oroszokkal, ahol megállapodott [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor orosz cárral]] és [[III. Frigyes Vilmos porosz király|III. Frigyes Vilmos porosz királlyal]], hogy Napóleon [[Európa]] irányítója lehet és az általa hódított területek francia uralom alá vonhatják. 1806-ban a [[Kontinentális zárlat|kontinentális zárlattal]] térde kényszerítette Angliát.
[[Fájl:Napoleon I of France by Andrea Appiani.jpg|bélyegkép|Napóleon, mint Itália királya]]
1809-ben lerohanta [[Spanyolország|Spanyolországot]] és [[Portugália|Portugáliát]], ám a lakosság ellenállása miatt ez partizánháborúba sodródott. Ekkor az osztrákok létrehozták az [[Ötödik koalíciós háború|ötödik koalíciót]]. Az osztrákok megtámadták a franciákat és az [[Asperni csata|Asperni csatában]] a császár vereséget szenvedett [[Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg|Károly főherceg]] hadereje ellen. Ám viszont a franciák meg támadták az osztrákokat és Napóleon az osztrákokat legyőzte [[Wagrami csata|Wagramnál]] és bevonult [[Bécs|Bécsbe]]. A Wagrami csata előtt betört [[Magyar Királyság|Magyarországra]] is és a [[Győri csata|győri ütközetben]] legyőzte [[Habsburg–Lotaringiai János főherceg|János főherceg]] osztrák és [[József nádor]] magyar nemesi felkelőit.
Uralkodása alatt szinte majdnem egész [[Európa|Európát]] meghódította, így Franciaország nagyhatalommá válhatott. Uralkodása alatt fejlődött a francia társadalom. Az általa meghódított országoknak olyan uralkodókat adott, akik tagjai voltak családjának. Bátyját, [[József spanyol király|Josephet]] [[Nápoly]] királyává tette, ám amikor 1809-ben [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly spanyol királyt]] népszerűtlensége miatt lemondatta a trónról, bátyját nevezte ki [[Spanyolország]] királyává, Nápoly következő uralkodója pedig húga, [[Caroline Bonaparte|Caroline]] férje, [[Joachim Murat]] marsall lett. Öccse, [[I. Lajos holland király|Louis]] [[Hollandia]] királya és fiatalabbik öccse, [[Jérôme Bonaparte|Jérôme]] pedig [[Vesztfáliai Királyság|Vesztfália]] királya lehetett. Felesége, [[Jozefina francia császárné|Josephine császárné]] fia, [[Eugène de Beauharnais|Eugènet]] [[Itáliai Királyság (1805–1814)|Itália]] alkirályává nevezte ki. 1809-ben elvált Josephine-től és feleségül vette [[Ferenc magyar király|I. Ferenc osztrák császár]] legidősebb lányát, [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujza főhercegnőt]], akiből francia császárné lett. Egyrészt azért vette feleségül az osztrák császár lányát, hogy fiú örököse születhessen (Josephine nem tudott gyermeket szülni Napóleonnak), másrészt, hogy békében lehessen [[Ausztria|Ausztriával]]. 1811-ben megszületett fia, a trónörökös [[II. Napóleon francia császár|Napóleon]], akit azonnal Róma királyává nevezett ki. Saját dinasztiát alapított, a [[Bonaparte-ház|Bonaparte-házat]].
[[Fájl:Napoleons retreat from moscow.jpg|balra|bélyegkép|Napóleon visszavonul Moszkvából (1812)]]
1812-re [[Franciaország]] és [[Oroszország]] között megromlott a kapcsolat, mivel Napóleon szövetségese volt az orosz cárnak, aki viszont hátba támadta a francia császárt. 1812-ben mindössze 600 000 fős hadsereggel [[Oroszországi hadjárat (1812)|inváziót vezetett Oroszország ellen]]. A hadjáratban nem csak franciák, hanem spanyolok, portugálok, németek, hollandok is voltak és támogatásra kényszerítette az osztrák császárt, így osztrákok, csehek és magyarok is csatlakoztak az invázióhoz, így szinte 800 000-es hadsereggel lépte át az orosz határvonalat. [[Mihail Illarionovics Kutuzov|Mihail Kutuzov]] vette fel a harcolt Napóleonnal. A [[Borogyinói csata|Borogyinói csatában]] a franciák győzelmet arattak az oroszok felett, majd a császár bevonult [[Moszkva|Moszkvába]]. Moszkvánál a csata elmaradt, mivel I. Sándor cár és Kutuzov kiürítette a várost és rágyújtotta az ott megszálló franciákra a várost, akiknek vissza kellett vonulniuk. Pont egy nagy hideg télen kellett átszelnie a hadseregnek. Napóleon 1813-ban ért haza. A 600 000 fős hadseregből csak 100 000 tért haza, 500 000 Oroszországban maradt és a császár egészsége is megromlott.
Az [[Oroszországi hadjárat (1812)|Oroszországi hadjárat]] kudarcai után a népek úgy gondolták, hogy most lehetne nagy csapást mérni Napóleonra. Az oroszok és a poroszok létrehozták a [[Hatodik koalíciós háború|hatodik koalíciót]]. Napóleon 1813-ban legyőzte a poroszokat és az oroszokat [[Lützeni csata (1813)|Lützennél]] és [[Bautzeni csata|Bautzennél]]. Ekkor Ausztria egy szerződést küldött Franciaországnak, mely szerint ha a császár nem mond le európai hódításairól, akkor Ausztria hadat üzen Franciaországnak. Napóleon ebbe nem egyezett bele. Ekkor az osztrák császár, a porosz király és az orosz cár szövetséget kötöttek, hogy Napóleon ellen vonulnak. A [[Lipcsei csata|Lipcsei csatában]] a francia császár súlyos vereséget szenvedett az oroszoktól, a poroszoktól, az osztrákoktól és az angoloktól. A lipcsei vereség után az ellenségek 1814-ben betörtek Franciaországba, majd márciusban elfoglalták Párizst. Az osztrákok kijelentették, hogy nem a nép, hanem a császár ellen harcolnak. Április 6-án lemondott a császári trónról.
== Elba és a száz nap ==
Lemondatása után Franciaországban visszaállították az alkotmányos királyságot, a [[Bourbon-ház|Bourbon-házat]] restaurálták és [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajost]] ültették a trónra. Napóleonnak meghagyták a királyi trónt [[Elba (sziget)|Elba szigetén]] és megengedték neki, hogy királyi udvarban éljen. Májusban érkezett meg száműzetési helyére, Elbára. Napóleon megmondta, hogy a világtól távol szeretne élni, ám abba nem nyugodott bele, hogy megfosztották hatalmától. Végig tudakolta az európai események híreit. Napóleon nem élt itt sokáig, 1815 februárjában francia földre lépett. Mikor ez kiderült, a francia király az 5. királyi gyalogezredet küldte Napóleon ellen, hogy tartóztassák fel. Mikor ő szembe került a gyalogezreddel előrelépett, szét nyitotta a kabátját és ezt mondta: "''Ha közületek van olyan, aki megölné a császárát, itt állok"''. Egy kis időre csönd lett, a katonák le tették a fegyverüket és éljenzéssel fogadták Napóleont. Március 1-én megérkezett [[Párizs|Párizsba]], XVIII. Lajos királynak menekülnie kellett és Napóleon visszafoglalta a császári trónt.
[[Fájl:Sadler, Battle of Waterloo.jpg|bélyegkép|A Waterloo-i csata (1815)]]
A többi ország ezt nem nézte jó szemmel, hogy a császár ismét magához ragadja a hatalmat. Napóleon júniusban bevonult [[Belgium|Belgiumba]], hogy megakadályozza, hogy a népek találkozhassanak. Június 16-án a [[Lignyi csata|Lignyi csatában]] legyőzte a poroszokat. Ezután június 18-án [[Waterlooi csata|Waterloonál]] ütközött meg az [[Arthur Wellesley]], Wellington hercege vezette britekkel,hollandokkal, az osztrákokkal és a németekkel is. A csatában még meg tudott küzdeni ellenfeleivel, de ezután felbukkant a porosz hadsereg. A már kimerült franciák már nem tudtak ellenállni a poroszoknak és Napóleon végső nagy vereséget szenvedett.
Napóleon 1815. július 22-én [[Száz nap|száz napos]] uralom után másodszor is lemondott a trónról fia, [[II. Napóleon francia császár|II. Napóleon]] javára. Ekkor a brit kormánytól kért támogatást, ám ők nem engedték, hogy angol földre léphessen, helyette az angolok [[Szent Ilona (terület)|Szent Ilona szigetét]] jelölték ki száműzetési helyéül.
== Szent Ilona és halála ==
[[Fájl:Napoleon sainthelene.jpg|bélyegkép|Napóleon Szent Ilonán]]
Az [[Atlanti-óceán]] közepén található [[Szent Ilona (terület)|Szent Ilona szigetére]] száműzték, jól messzire az országoktól, hogy ne térhessen ismét vissza. Október 25-én érkezett meg a szigetre, ahol a [[Longwood (Szent Ilona)|Longwood-Houseban]] élt egészen haláláig brit felügyelet alatt. Napjait beszélgetéssel, sétákkal és emlék írásokkal töltötte. Itten volt egy korzikai inas, akivel saját nyelvén, [[Korzikai nyelv|korzikaiul]] tudott társalogni, hogy senki se értse.
Egészsége megromlott. Élete utolsó éveiben szinte mindig fáradtnak és kimerültnek érezte magát, gyakran fájt a gyomra. 1821. május 5-én halt meg 51 éves korában. Hamvait 20 év múlva szállították el [[Franciaország|Franciaországba]] [[Francis de Orleans|Francis de Orléans]], [[I. Lajos Fülöp francia király|Lajos Fülöp király]] fia parancsára. Az [[Invalidusok dómja|Invalidusok dómjában]] helyezték örök nyugalomra.
{{Francia császár|előző=–|következő=[[II. Napóleon francia császár|II. Napóleon]]|évek=1804-1814<br/> 1815}}
| |||