A [[II.második vatikáni zsinat]] dokumentumai közül az [[egyház]]tannal foglalkozó ''[[Lumen Gentium]]'' és az evilági dolgok teológiáját tárgyaló ''[[Gaudium et Spes]]'' kezdetű konstitúciók kidolgozásában volt vezető szerepe.
Rahner teológiája a jezsuita neoskolasztikus teológiára épülve sikeresen kapcsolta össze a teológiai hagyományt kora kérdésfelvetéseivel. Jellemző művére az egyházatyák -– vagyis az első századok keresztény teológusainak -– beható ismerete és reflexiója, valamint a [[Jézus Társasága|jezsuita]] rend alapítójának [[Loyolai Szent Ignác]]nak lelkisége, amelyhez kapcsolódva lelkigyakorlatokat is összeállított. Filozófiai forrásai, elsősorban a belga jezsuita [[Joseph Maréchal]] és [[Martin Heidegger]]. Elméleti teológiai munkáin túl számos gyakorlati teológiai művet írt.
