„Kodály-módszer” változatai közötti eltérés

A koncepció középpontjában az aktívan éneklő és zenélő tanulók állnak. Ezt követi a kórusban éneklés igénye. A kóruséneklésnek a szolfézzsal, mint a zenei hallás nevelésével együtt kell a műzenéhez vezető utat egyengetnie, merthogy a zenei halláson át vezet az út a zeneértéshez. Csak a zenei hallás fejlesztésével válik lehetővé egy mű zenei nyelvének megértése, és csak így fogható fel a zenéhez tartozó különálló tartalom. A tanulók csak jó zenei hallással válhatnak jó zenészekké. Az éneklést legkésőbb az iskolában el kell kezdeni, mert a legfontosabb zenei élmények iránti fogékonyság 6 és 16 éves kor között a legnagyobb. Kodály azonban már óvodás korban elkezdené a hallás nevelését. ''Zene az óvodában'' című írásában (1941–1957) a zenei hallás képzéséről és rendszerességéről írt. Ha a lélek hétéves korig parlagon hever, akkor már nem nőhet neki az, amit idejében nem vetettünk. Az óvoda feladata a közösségi nevelés megalapozása a zenével. A kóruséneklést a kórusiskola gyakorlatain előrehaladva tanítják. Ez egy zenei nevelési tanfolyam, ami az óvoda első évétől a kórusvizsgáig tart. A darabok könnyen énekelhetők, és jellemző a színes harmónia, ami kezdettől fogva lehetővé teszi az igényes többszólamúságot. A magyar népzenén alapul, amit magas zenei szinten kell énekelni, mivel a népzene a zenei anyanyelv, ezért a zenetanulás kiindulópontjának számít. Más zenei művek előtt először ezt kell megismerni. A zenetanítás célja a tiszta hangképzés. Emellett tanítják még a kottaolvasást, a hallás utáni kottázást, a transzponálást, és fejlesztik a ritmusérzéket. A kottaolvasásnak a hangszeres zene tanulásának előfeltételének kell lennie. A szolfézs eszközeivel csoportokban tanítják, mivel a csoportos tanítás a Kodály-módszer lényegéhez tartozik. Ha már tudnak kottából olvasni, akkor az éneklés második évében elkezdhetnek hangszeres zenét tanulni a szolfézs folytatása mellett.

Kodály már az 1930-as évektől fontolgatta a relatív szolmizáció és az úgynevezett "Nyílt éneklés" koncepcióba való emelését. Tanítványait: Ádám Jenőt, Kerényi Györgyöt és Veress Sándort küldte ki Berlinbe és Saarbrückenbe, hogy a szolmizálást, valamint a "Nyílt éneklés"-t Fritz Jöde https://de.wikipedia.org/wiki/Fritz_J%C3%B6de által a gyakorlatban is tanulmányozhassák.<ref>{{Cite web |url=https://www.parlando.hu/2015/2015-4/FritzJode.pdf |title=FRITZ JÖDE 'TONIKA-DO' SZEMINÁRIUMA BUDAPESTEN 1938-BAN Történelmi Háttér - Tartalom - Módszer - Kihatásai |accessdate=2020-03-20}}</ref> <ref>{{Cite web |url=http://www.parlando.hu/2017/2017-1/Varga-Ildiko.pdf |title=„És a muzsika, a mi családi szakmánk dísze, becsülete.” A Szigriszt-Poldini-Agócsy-Horváth muzsikuscsaládról, és a Kodály-koncepció gyakorlati megvalósításának első, úttörő, pécsi lépéseiről. |accessdate=2020-03-20}}</ref>A relatív szolmizálás módszere Nagy-Britanniából ered, ahol többek között John Curwen már a 19. században alkalmazta a zenetanításban. A Kodály-módszerben lényegi szerepet kap mind a zeneértés, mind az aktív zenélés fejlesztésében a zenei hallás nevelése által. A relatív hangsort hét hang alkotja, amelyeket a dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti szótagok neveznek meg, és kézjelek jelölnek. A hangok módosíthatók felfelé és lefelé, így lehet a fából fi, a szóból szi, a tiből tá. A felfelé módosítást i, a lefelé módosítást á jelöli.

A skála szintén a fejlődés elve szerint bővül. Az első gyakorlókönyvek a diatonikus skálán alapultak, (Choksy 1999:3) a pedagógusok azonban túl kicsinek találták a lépéseket, és túl tágnak a tartományt. (11) Ezért áthidaló megoldásként bevezették a pentaton hangkészletet, amihez utólag veszik hozzá a többi hangot. (9-10) Azóta az első dalok kis tercet tartalmaznak (mi-szó), ezután bevezetik rendre a lá, dó, és ré hangokat. Miután a gyerekek már magabiztosan használják ezeket a hangokat, bővítik hétfokúvá a skálát a fá és a ti hangokkal. (12) Tehát kezdik a hívóterccel, folytatják a [[pentatónia|pentaton]]nal, a [[dúr-moll hármashangzat]]tal, a [[dúr-moll pentakord]]dal, a [[hexakord]]dal, a hétfokú hangkészlettel, és befejezve a szűkített és bővített hangközökkel.