„Rudinai Molnár István” változatai közötti eltérés

Rudinai '''Molnár István'''<ref>A rudinai előnevet 1902-től viselte. [https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/7-kotet-C47F/molnar-rudinai-D774/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfS2VtcGVsZW5fMSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIlJ1ZGluYWkifQ „Fenti előnévvel a nemességet 1902. december 16-án Molnár István királyi tanácsos, gyümölcsészeti és fatenyésztési miniszteri biztos kapta. (MNA. 94.)” Kempelen: Magyar nemes családok 7. kötet] és Horváth Attila: i.m.</ref> ([[Esztergom]], [[1851]]. [[Február 17.|február 17]]. – [[Budapest]], [[1920]]. [[október 19.]]) magyar pomológus és szőlész, vincellérképezdei igazgató-tanár, kertészeti szakíró.

Nemes Molnár István, esztergomi szíjjártó mester és Midler Anna fia. GimnáziumiAz Esztergomi Szent Benedek-rendi Főgimnáziumban tanulmányait befejezve, 1869-ben a [[keszthely]]i felsőbb gazdasági tanintézetbe lépett és a kurzus végeztével 1871-ben [[Szlávy József]] az akkori földművelési miniszter külföldi tanulmányútra küldte. [[Németország]]ban [[Karlsruhe]]ban a műegyetemen kémiát, földtant, növénytant és a borászatot hallgatta; mellékesen pedig Blankenhorn Adolf tanár borvegytani laboratóriumában segédkezett; itt analizált a földművelési minisztérium megbízásából 32 magyar bort első ízben, melyek később a párizsi világkiállításon világhírűvé váltak. Ezután beutazta [[Franciaország]], [[Svájc]] és [[Németország]] főbb borvidékeit. 1872 őszén hazatérve;, előbb volt iskolájában, a keszthelyi gazdasági tanintézetben dolgozott, majd még ebben az évben a [[tapolca]]i gazdasági és borászati iskola igazgatójává nevezték ki,. E munkakört aholegészen 1876-ig működöttlátta el; ekkor az alapító [[Entz Ferenc]] nyugállományba vonulása miatt a budai országos központi vincellérképzőhöz hívták meg igazgatótanárnak, s egyben átvette tőle a Borászati Lapok szerkesztését is.

1877-ben a [[lausanne]]-i nemzetközi filoxéra-kongresszusban vett részt, 1878-ban a [[párizs]]i kiállításon, mint a központi bizottság tagját, a borkiállítás rendezésével bízták meg. Az 1879-ben Budapesten tartott ampelográfiai kongresszus megbízta [[Magyarország]] történeti előadásával, (mely franciául a ''Bulletin ampelographique''-ben jelent meg 1880-ban; valamint németül is több lapban). Az [[Országos Magyar Gazdasági Egyesület]] által 1850 óta fentartottfenntartott budai vincellér-képezde és szőlőiskola 1881-ben történt államosítása után ismét állami szolgálatba került.

1882 és 1889 között minisztere több ízben kiküldte [[FranciaországbaFranciaország]]ba a [[filoxéra]] elleni védekezési eljárások tanulmányozására. E tárgyban [[Nagymaros]]on és [[Székesfehérvár]]t felolvasásokat tartott. 1886-ban [[Kállay Béni]] közös pénzügyminiszter meghívta [[Bosznia és -Hercegovina]] részére szaktanácsosnak; itt nyolc évig támogatta a minisztert és magyarok alkalmazása mellett létesítette a két tartományban a nemes gyümölcstermelést, a modern szőlőművelést és pincekezelést. A híressé vált boszniai szilvatermesztés megszervezése terén elért eredményeit honorálva, [[Mostar]]ban utcát neveztek el róla.

1889-ben [[Anglia|Angliába]] küldték a gyümölcsértékesítés tanulmányozása végett, ugyanebben az évben kiküldték [[Bordeaux]] és [[Agen]] vidékére a szilvatermelés és aszalás tanulmányozására. 18921891-ben gróf [[Bethlen András (politikus)|Bethlen András]] földművelésügyi miniszter megbízta minden korábbi állása megtartása mellett a gyümölcstermesztési és kertészeti miniszteri biztosi teendők ellátásával. 1892-ben a miniszter kiküldte külföldre a kertészeti szakiskolák tanulmányozására; meglátogatta a [[klosterneuburg]]i, [[trojatroia]]i, [[potsdam]]i, [[geisenheim]]i, [[ventlingen]]i, [[versailles]]-i, [[Gent|gand]]i és [[vilvorde]]-i kertészeti intézeteket és ezután készítette el a budai kertészeti tanintézet tervezetét; ez az intézet a párizsi kiállításon az első díjat nyerte el. 1894 őszén nyílt meg ezen tanintézet, melynek Molnár volt az igazgatótanára.

Szakirodalmi munkássága jelentős. Több mint 20 könyvet jelentetett meg, a különböző hazai és külföldi szaklapokban közzétett gyümölcstermesztési, valamint borászati tárgyú tanulmányainak száma pedig több százra tehető. Szerkesztette a Borászati Lapokat 1877-től 1886-ig, a Magyar Kertészt 1885-től és, a Borászati Zsebnaptárt 1887-re és szerkesztiszerkesztette a Gyümölcskertész című lapot 1891 óta-től.

Cikkei a Természetben (1872); a Borászati Füzetekben (1873); a Weinlaubeban (1874); a Gyakorlati Mezőgazdában (1872. A magyar borászat állapota és feladata, A borok iskolázásáról, A szüret, A borok szépítéséről, 1873. Szőlőültetés simavesszőkkel); a Borászati Lapokban (1874. Van-e a ködnek befolyása a szőlőtőkére? A szalmabor készítése); a Borászati Füzetekben (1871. Aphorismák Esztergom vidékének borászati viszonyairól, 1872. A must szellőztetéséről, A must szeleléséről, 1873. A tapolczai gazdaság és borászati felsőbb népiskola); a Gazdasági Lapokban (1873. A magyar borok vegyelemezése); a Földmívelési Érdekeinkben (1874. A gazdasági szakoktatás kérdéséhez); az Erdélyi Gazdában (1893. Alsó-Ausztria kertészeti viszonyai); a Vasárnapi Ujságban (1893. Jókai mint szőlősgazda és kertész); az Egyetértés vasárnapi «Mezőgazdaság» rovatát vezette; írt több szakcikket a Pester Lloyd, a Pesti Napló, Hon, Köztelek, Szántóvetők Lapja, a Pomologische Monatshefte, Kertészeti Lapok és a Kert c. lapokba. A Hamm, W., Das Weinbuch c. nagy díszműben Ungarns Weine c. fejezetet írta; a kertészeti részt írta még az Osztrák-magyar Monarchia írásban és képben c.című vállalatbanmonográfia-sorozatban, a Magyar Kincsesházban és Magyarország földmívelése (1896) c. nagy műben sat. A hazai és külföldi szakfolyóiratokban sok czikketcikket írt és Magyarország borászati térképét legnagyobb részben ő tervezte.

* [https://mnl.gov.hu/mnl/keml/hirek/rudinai_molnar_istvan_emlekezete Horváth Attila: Rudinai Molnár István emlékezete, 2018. 10.október 16.]