„A Jó, a Rossz és a Csúf” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
154. sor:
== Fogadtatása ==
A filmet sokan kritizálták az erőszakos jelenetekért. Leone a sok erőszakot így magyarázta ''„az öldöklés azért van ennyire eltúlozva, mert egy olyan filmet akartam csinálni, amely az átlagos westerneknek egyértelmű szatírája. (...) A vadnyugatot egyszerű, erőszakos emberek formálták, ezt az erőt és együgyűséget próbálom visszaadni a filmjeimben.”'' Mindazonáltal a filmet a [[western]] stílus egyik legjobb képviselőjeként tartják számon, és [[Quentin Tarantino]] ''„minden idők legjobban megrendezett
A film remekül ötvözi a keserű iróniát és a fekete humort. Ez jól megmutatkozik az Eli Wallach által mesterien megformált Tuco karakterén keresztül, aki egyrészt szimpatikus személyiség csalafinta leleményességével vagy bárgyú, buta viselkedésével, amely bajba is sodorja. Mindamellett ellenszenves alak, mivel a filmben elhangzik néhány rémes bűntette is (gyermekmolesztálás), sőt a Névtelen főhőst alaposan megkínozza a sivatagban való céltalan csatangolással. Ez a személy nyilván rászolgál arra a brutális verésre, amely Wallace tizedes részéről éri, a néző mégis sajnálja őt, ahogy azok a déli katonák, akiket arra kényszerítenek, hogy a kínvallatás ideje alatt egy melankolikus hangzású, szép balladát énekeljenek, noha nem tudják, hogy a bajtársuknak hitt Tuco valójában közönséges bűnöző.
| |||