„KV–85” változatai közötti eltérés

107 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
+wikilink, portál
(→‎Források: +forrássablon)
(+wikilink, portál)
| tömeg =46 t
| páncélzat =40–100 mm
| elsődleges fegyverzet =[[85 mm-es 1939 mintájú légvédelmi löveg (52–K)|D–5T 85 mm-es L/52 harckocsiágyú]]
| másodlagos fegyverzet =3 db 7,62 mm-es [[DP golyószóró]]
| motor = [[V–2 dízelmotor|V–2K]] dizelmotor
| teljesítmény =600 LE (441 kW)
| felfüggesztés =torziós rugók
| sebesség =42/12 km/h <small>(közútközúton/terepterepen)</small>
| fajlagos teljesítmény =13 LE/t
| hatótávolság = műúton 250
}}
A '''KV–85''' [[harckocsi]] a [[második világháború]] során kifejlesztett szovjet típus, az egyik válasz a [[németek|német]] nehézharckocsi programra. Alapja a [[KV–1|KV–1SZ]] harckocsi, amelynek tornyát átalakították a 76,2&nbsp;mm-es helyett 85&nbsp;mm-es harckocsiágyú hordozására. Neve [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Kliment Vorosilov]]ra utal. A KV–85-ös csak a legszükségesebb átalakításokkal rendelkezett, már 1943 őszén megjelent a harctereken. Átmeneti típusnak szánták, amíg a teljesen áttervezett, új nehézharckocsik gyártása beindul. Váltótípusa a [[ISZ–1]] lett, amelyet már 1943 végétől gyártottak.
 
== Története ==
=== Kifejlesztése ===
A Szovjetunióban már a háború előtt próbáltak 85-90&nbsp;mm-es lövegeket beépíteni harckocsikba.. A KV és a [[T–28]] harckocsik egyes példányait fel is szerelték ilyen lövegekkel, azonban a fejlesztések leálltak amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 tavaszán három fejlesztőcsoport új tervet javasolt a 85&nbsp;mm-es lövegre, de ezt a magas költsége miatt elutasították. Amikor 1943-ban megjelent a [[Panzerkampfwagen VI|Tigris]] és a [[Panzerkampfwagen V|Párduc]] harckocsi és bebizonyosodott, hogy a 76,2&nbsp;mm-es lövegek nem képviselnek velük szemben komoly tűzerőt, feltámasztották a 85&nbsp;mm-es lövegre szóló projektet. A KV–85 tervét már 1941-ben javasolták a hadvezetésnek, de akkor elutasították. Amikor az új német páncélosok megjelentek, akkor kezdték meg a teszteket. Kettő KV–1SZ és kettő ISZ harckocsit teszteltek. Utóbbiak a KV–13-as prototípuson alapultak. Az Állami Védelmi Bizottság (GKO) utasította a [[Központi Tüzérségi Tervezőiroda|Központi Tüzérségi Tervezőirodát]] (CAKB), hogy tesztelje a típusokba szánt lövegeket. A 85&nbsp;mm-es löveg D–5T és az SZ–31 változatait építették be a négy prototípusnál, végül a jobb harcászati-műszaki jellemzői miatta [[85 mm-es 1939 mintájú légvédelmi löveg (52–K)|D–5T]]-re esett a választás. Az ISZ harckocsik lényegesen jobbak voltak a KV harckocsiknál, azonban gyártásuk még csak akkoriban kezdődött el, ezért eldöntötte a hadvezetés, hogy kell egy köztes megoldás, ami pótolja a hiányt az új ISZ harckocsik megérkezéséig. [[Zsozef Jakovlevics Kotyin|Zsozef Kotyin]] ezért azt ajánlotta, hogy a KV–1SZ harckocsikra szereljék fel a löveget és az új tornyot. A hadvezetés ezt a tervet elfogadta habár, a lövegzár nagy mérete miatt a személyzet száma 5-ről 4-re csökkent. Az eredeti KV–1SZ harckcosihoz képest csupán kisebb átalakításokra volt szükség. A nagyobb torony miatt a harckocsi páncéltestének szélességét meg kellett növelni, hogy a nagyobb toronykosárnak helyet biztosítsanak, ez azonban nem sok időt vett igénybe. 1943 szeptemberében elindulhatott a sorozatgyártás a [[Cseljabinszki Kirov Gyár]]ban, azonban a 9. sz. üzem, amely a D–5T harckocsiágyút gyártotta, nem tudott a lövegből elegendő mennyiséget gyártani. Amikor ez végre sikerült, addigra a [[T–34|T–34/85]] és az ISZ–1 már készen állt a sorozatgyártásra, így a KV–85-re már nem volt szükség és a gyártást 1943 novemberében leállították. Ez alatt a rövid gyártási időszak alatt csupán 148 db KV–85 készült. A öntött KV–85 tornya került később az ISZ–1 harckocsikra is.
 
A harckocsi összesen 3 db 7,62&nbsp;mm-es [[DP golyószóró|DT géppuskát]] kapott, ebből kettő a toronyba került, egy a löveg mellé, egy pedig a torony hátuljára. A páncéltesten nem volt nagy változtatás a KV–1SZ harckocsihoz képest, csupán a homlokpáncélt alakították át kismértékben és növelték a vastagságát. A [[V–2 dízelmotor|V–2K]] V12-es dízelmotor szintén a KV–1SZ-ből származott, és mivel tömege is csak kismértékben növekedett, így nehéz harckocsihoz képest elegendő mozgékonyságot biztosított számára, bár manőverező képessége nem volt kitűnő. A hatótávolsága azonban megfelelően nagy volt, így nem szorult gyakori utántöltésre. A harckocsit kezdetben 9 R és 10 R típusú rádióval is felszerelték, azonban ezeket később kiszerelték, hogy még több hely legyen a lőszereknek.
* [https://web.archive.org/web/20100331182304/http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2008_e_10.pdf Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945)]
* https://web.archive.org/web/20120618104415/http://ww2armor.jexiste.fr/
 
{{commonskat|KV-85}}
{{WWIISovietAFVs}}
{{portálPortál|Hadtudoműny|i |Második világháború|-}}
 
[[Kategória:Második világháborús harckocsik]]
[[Kategória:Szovjet harckocsik]]
12 089

szerkesztés