„Napraforgó (növényfaj)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Elírás javítása Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 134.255.18.164 (vita) szerkesztéséről BenKor szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
27. sor:
A '''napraforgó''' ''(Helianthus annuus)'' az [[őszirózsafélék]] ''(Asteraceae)'' családjában a ''[[Heliantheae]]'' nemzetségcsoport egyik legismertebb faja. Kedvelt haszonnövény, a szántóföldi növények egyike. [[napraforgóolaj|Olajának]] kedvező élettani hatásai miatt [[gyógynövény]]nek számít. Ez a Magyarországon legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.
== Származása,
[[
Kertészeti változata a [[dísznapraforgó]] (ez több faj, alfaj, illetve változat összefoglaló neve). Haszonnövénnyé azután vált, miután Bunyan 1716-ban Angliában szabadalmaztatta a [[napraforgóolaj]] sajtolásának módszerét – ez előtt Magyarországon is dísz-, illetve szegélynövénynek ültették.
37. sor:
Magyarországon még a [[második világháború]] után is sokáig alapvetően takarmánynövény volt. A termékváltást a nagyobb olajtartalmú fajták, majd (1975-től) a nagyobb hozamú hibridek behozatala alapozta meg. Az 1970-es évek végétől olaja keresett exportcikké vált; termőterülete {{szám|300000}} ha fölé nőtt. Ennek eredményeként termésátlaga jelentően emelkedett, és a '70-es évek első felére jellemző 1,2 t/ha után a '80-as–'90-es években 2,0 t/ha körül stabilizálódott. A rendszerváltás után egy bő évtizedre átmenetileg visszaesett, majd meredeken emelkedni kezdett, és 2004-ben már 2,33 t/ha-ral ([[Franciaország]] mögött) a második legnagyobb volt a világon. Termőterülete a '80-as évek közepén érte el a {{szám|350000}} ha-t, majd gyorsuló ütemben nőtt tovább – a rendszerváltás óta {{szám|300000}} és {{szám|550000}} ha (jellemzően {{szám|380000}} és {{szám|470000}} ha) között ingadozik; mélypontja 2000–2001-ben volt. Az utóbbi évek {{szám|500000}} ha fölötti területe teljes szántóföldi termőterületünk több mint 10%-a.
== Megjelenése, felépítése ==
1–3 m magasra növő, el nem ágazó szárú, kórós [[Lágy szárú növény|lágyszárú]]. [[Szár (botanika)|Szára]] dudvás, belül szivacsos; érés közben durva, érdes felületű, fásodott kóróvá alakul. A régebben termesztett tájfajták magasabbak (2,5–3,2 m), száruk időnként elágazó, többtányéros. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony vagy középmagas (1–2 m), bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak.
[[Gyökér]]zete fejlett. A mélyre hatoló főgyökérből dúsan fejlődő oldalgyökerei 60–70 cm mélységig átszövik talajt. Ezeket a sűrűn növő, fehér gyökereket „esőgyökereknek” is nevezik, mert tömegesen akkor fejlődnek ki, ha a napraforgó sok csapadékot kap. Ennek hiányában a vizet a mélyebbre nyúló és ugyancsak nagy szívóerejű gyökereivel veszi fel.
Nagy, szív alakú, serteszőröktől érdes, mellékeres [[Levél (botanika)|levelei]] szórtan [[Levélállás|állnak]], nyéllel kapcsolódnak a szárhoz.
[[Virágzat#Fészek|Fészekvirágzatának]] (fészek, tányér) peremén fészekpikkelyek találhatók. A tányér szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló, sárga, nyelves virágok. A tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős csöves virágok, amelyekben a [[Porzótáj|porzók]] előbb érnek, mint a [[bibe]]. Ezért a napraforgókat kölcsönös beporzással, rovarok termékenyítik meg. A virágzat átmérője eléri a 40 cm-t is, virágzási ideje július és szeptember között van.<ref name="teák"/>
[[Termés]]e a fajtától függő színű és méretű, egymagvú [[kaszat]].
== Életmódja, termőhelye ==
| |||