„Triarius” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Kapcsolódó szócikkek: Lásd még fejezetcím módosítás az ajánlás szerint AWB |
Egy tanulmányból és az azután elolvasott angol szócikkből vettem észre hogy súlyos hibák vannak, amik nagyon félrevezetőek lehetnek, többszörös létszámhibák miatt. Valamint egyszerű matekkal is rájön az ember hogy félreírások voltak. |
||
1. sor:
A '''triarius''' (többes számban ''triarii'') szó szerinti jelentésében ''harmadik (harmadikok)''. A [[Római Köztársaság]] korában a harcosok egy csoportját, a legképzettebb veteránokat nevezték így, akik betöltötték a harmincadik évüket. Ebben az életkorban már legalább tízéves harci tapasztalat állt mögöttük.
A köztársasági korban a [[Római légió|legio]] alapegysége a [[manipulus]] lett, amelynek harmadik sorába állították a tapasztalt katonákat (lásd: [[acies]]). A [[Római harcászat a Köztársaság korában|római harcmodor]] azonban rugalmasan változott a pillanatnyi körülményeknek megfelelően, ezért a triarius nem mindig a harmadik sorban állt, a négysoros vonalban a negyedik sort is ők alkották. Egy manipulus
A nehézfegyverzetű gyalogság részeként [[pilum]]ot és/vagy [[hasta|hastát]] használtak fegyverként. A pilumot a csata kezdetén, a megközelítés fázisában eldobták, a hastát a közelharcban alakzattartó előrenyomulásban használták. Emellett – folyamatosan változó jellemzőjű – kardokat használtak az alakzaton kívüli közelharcban. A triarius általában 2,4 méter hosszú döfőlándzsával harcolt, testét nagy és súlyos [[Scutum (pajzs)|scutummal]] védte, amelynek peremét bronzabroncs erősítette, középvonalában bronzgerinc húzódott és nagyméretű pajzsdudor tette ellenállóvá. A források alapján van egy olyan feltevés, hogy a legkorábbi időkben minden sor hastával küzdött, majd a hajítódárdák fokozatosan terjedtek el.
| |||