„Szász Domokos (püspök)” változatai közötti eltérés

nek
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(nek)
Kezdetben édesapja, [[Szász Károly (politikus, 1798–1853)|Szász Károly]] (1798–1853) tanította, majd 1851-ben a marosvásárhelyi főgimnázium hetedik osztályában folytatta tanulmányait. 1855-1859 között teológiát hallgatott Kolozsváron, ahol 1859 augusztusában lelkésszé választották. 1860-ban külföldre ment és egy évig a [[heidelberg]]i egyetem hallgatója volt. Visszatérése után részt vett az erdélyi egyházkerület, valamint egyháza és Kolozsvár városa mozgalmaiban és küzdelmeiben. 1870-ben a református egylet alapítását indítványozta. Egyházkerülete igazgató-tanácsossá, 1878-ban generális nótáriussá, állandóan konventi taggá, 1881-ben a debreceni zsinat tagjává, 1885. május 26-án püspökké választotta.
 
Fontos szerepet játszott a magyarországi protestáns egyesület megalakításában is, amelynek fennállása idején választmányi tagja, az [[Erdélyi Múzeum-Egylet]]nek alelnöke, a magyar protestáns irodalmi társaságnak választmányi tagja és 1896. február 25-étől a főrendiháznak is tagja volt. Pályafutásának legfontosabb eredménye a kolozsvári [[Protestáns Teológiai Intézet (Kolozsvár)|teológiai akadémiának]] létesítése, amely 1895 őszén nyílt meg, és amelyhezamelynek gazdag könyvgyűjteményt adományozott. A magyar református lelkészek özvegyei és árvái részére alapított gyámintézet alapszabályait hosszas előmunkálatok alapján ő készítette el. Az ő tervei alapján hajtották végre az úgynevezett tőkesegélyezést a nehéz anyagi helyzetű egyházak talpraállítására.
 
Versei a ''[[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]]'', ''Hölgyfutár'' és ''Szigeti Album'' hasábjain jelentek meg, de inkább az egyházi irodalom területén volt jelentős. 1871-1876 között az ''Erdélyi Protestáns Közlöny'' főmunkatársa volt, 1877-1884 között pedig szerkesztője.
Névtelen felhasználó