„Római légió” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 188.143.49.220 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
Címkék: HTML-sortörés Vizuális szerkesztés |
||
10. sor:
== A köztársaság idején ==
A katonai tribunusok száma a köztársaság elején duplázódhatott meg, a történetileg dokumentált időkből számuk már hat volt légiónként, amelyek száma előbb kettőre majd a [[szamnisz háborúk]] (Kr. e. 343-290) idején négyre nőtt. {{refhely|Római történeti kézikönyv|legio, 302. o}}
===
==== Camillusi rendszer ====
A hadsereg számára végzetes [[alliai csata]] után [[Marcus Furius Camillus|Camillus]] új hadsereget szervezett, új rendszer szerint, melyet róla neveztek el. A katonákat vagyon szerint osztotta be, és öt (hastati, principes, triarii, rorarii, accensi) csatasorba szervezte őket. Az eddig ugyanúgy a megszokott falanxhoz hasonló felállásban a taktikai újdonság a manipulus, mint 60 fős legkisebb taktikai alapegység létrehozása volt, ami így megtartotta a falanx ütőerejét, de mobilisabb lett. Cammilus által egy állandó létszámú hadsereg jött létre, ami csatasoronként 15 manipulust azaz 900 főt számlált, plusz ehhez hozzáadva 300 fő és ''levest'' 2-300 fő lovasságot kb. 5000 fős légiót kapunk.
Az akkori római légió a következő egységekből állt:
* ''Equites'' (lovasság): Gazdag rómaiak alkották az egységet, számuk a térség és kor szokásaihoz híven elenyésző volt, kb 300 fő, melyet tíz 30 fős egységre bontottak. A szárnyakon kaptak helyet, feladatuk az ellenséges lovasság legyőzése, a gyalogsági egységek hátába kerülése volt.
* Nehézgyalogság: a légió főereje, mely három sorból állt.
** [[Hastatus|''Hastati'']]: 25 év alatti katonák. Kr. e. 387-ig lándzsákkal és nagy pajzzsal voltak felszerelve, viszont a lándzsát felváltotta a gladius. Páncélzatuk bronzsisakból, és különböző könnyebb mellvértekből állt. Azért voltak ők az első sorban, mert így a fontosabb, ütőképesebb egységeket sértetlenül hagyhatták, ha túlélték a csatát, akkor pedig tapasztaltabb katonák lettek.
** ''[[Principes]]'': 25 és 35 év közti katonák. Fegyverzetük, és annak változása megegyezik a ''hastatiéval,'' páncélzatuk volt jobb, ők már láncinget hordtak. Ha a hastati kudarcot vallott és nem menekült el, akkor helyet cserélve ők léptek az arcvonalba.
** ''[[Triarius|Triarii]]:'' 35 év feletti katonák. A legtapasztaltabb vonal. A görög hoplitákhoz hasonlók, lándzsáikat a végig megtartották az első két sorral ellentétben, de kardjuk is volt arra az esetre ha a lándzsa eltört vagy az ellenség túl közel ért. Páncélzatuk láncing, de gyakran nehezebb lemezvért volt. Gyakran féltérdre ereszkedve vagy ülve kellett várniuk bevetésüket, ami csak a legszükségesebb helyzetben történt meg. Egy régi római közmondás azt mondja: "''res ad triarios venit" -'' most már a triariin múlik, ami azt jelenti hogy valami baljós véghez közeleg.
* Könnyűgyalogság: A camillusi vagyoni besorolás szerint a legszegényebb réteg.
** ''Leves'': Taktikai szerepük szerint előcsatározók voltak, fegyverzetük dárdákból állt jórészt. A főerők előtt vonultak, dárdáikkal próbálták az ellenség vonalait minél jobban szétzilálni. majd visszavonultak a seregtest mögé. A ''hastati'' egységeihez voltak sorolva, és kb 300 főt tett ki létszámuk. (A 15 ''hastati'' manipulushoz sorolódtak húszasával.)
** ''Rorarii'', ''accensi'': A ''triarii'' mögött álló negyedik és ötödik, legszegényebb sor, ebben a sorrendben. Hajítódárdákkal és parittyákkal, könnyebb kézifegyverekkel voltak felszerelve. Szerepük pontosan nem ismert, valószínűleg ők képviselték a tömeget, akik vészhelyzetben betöltötték a főerők sorain ejtett réseket, és távolsági fegyvereikkel támogatták azt, vagy az ő továbbképzésükkel pótolták a többi (valószínűleg hozzájuk közel eső vagyoni stástuszú) csoport hadjáratban elszenvedett veszteségeit.
** ''[[Velites]]'': A camillusi rendszer megszüntetése során a ''leves'', ''rorarii'' és ''accensi'' rétegek összeolvadásából jött létre, de csak előcsatározói feladatuk volt. Lényegében a ''leves'' szerepét vitték tovább, felduzzasztott létszámmal. Először Kr. e. 211-ben, a capuai csatánál jelentek meg. Manipuluson kívüli egységek, a nehézgyalogos manipulusokhoz vannak osztva negyvenesével, csatában vonulnak a ''hastatusok'' elé.
==== Polübioszi rendszer ====
A [[pun háborúk]] idejére a camillusi doktrína már nem volt hatékony, így áttértek az életkor és katonai tapasztalat szerinti besorolásra, amit lejegyzője után [[Polübiosz|Polübioszi]] rendszernek hív a szakirodalom. Ahogy fent említettem, a kisebb harcértékű rétegeket felszámolták, így a vonalakat 3-ra plusz előcsatározókra és lovasságra redukálták. A ''triarii''t leszámítva a nehézgyalogos manipulusok létszámát 120-ra duplázták, valamint két centuriára osztották (a ''triariit'' is), de Polübiosz egyértelműen leírja, hogy a legkisebb harcászati egység továbbra is a manipulus maradt. Ezt bizonyítja az is, hogy két centuriára egy harci jelvény, ''signum'' jutott.
A 15 helyett 10 manipulus alkotott egy sort, és a 30 manipulushoz szerveztek 40-40 fő ''velest,'' így a légió így épült fel: 1200 fő hastatus, 1200 fő princeps, 600 fő triarius és 1200 fő veles plusz változó létszámú lovasság, ami összesen kb 4500 embert takar. Viszont mind [[Polübiosz]], mind [[Titus Livius]] említést tesz 5-6000 fős légiókról, ami azt jelenti hogy a köztársaság-kori légiók létszáma nem volt állandó, a körülményekhez mérten hozzáadott manipulusokkal, vagy a meglévők kiegészítésével lehetett hadszervezeti és vezényleti gondok nélkül ütőképesebb hadsereget felállítani.
=== Reformok Mariustól Antoniusig ===
<br />
# Megváltozott a sorozás módja. A légiók számára már nem csak Rómában soroztak, hanem egész Itáliában, az a mód lett általánossá, amely addig rendkívülinek számított. A polgárháborúk alatt már a [[libertinus]]okat is felvették a szárazföldi hadseregbe, holott addig csupán a tengerészetnél volt helyük, [[Caius Marius (i. e. 107)|Marius]] külön [[cohors]]okat alakított ki belőlük. [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]], [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]] a tartományokban soroztak úgynevezett [[legiones vernaculae]]t, ezek tagjai a belépésük után azonnal római polgárjogot nyertek. [[Marcus Iunius Brutus|Brutus]] és [[Marcus Antonius|Antonius]] [[gladiátor]]okból és más [[rabszolga|rabszolgákból]] alakítottak csapatokat, amire ezt megelőzően csupán egyetlen alkalommal volt példa, a [[cannaei csata]]vesztés után.
| |||