„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

Visszavontam 31.223.235.29 (vita) szerkesztését (oldid: 22406687) anon vandál
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
(Visszavontam 31.223.235.29 (vita) szerkesztését (oldid: 22406687) anon vandál)
Címke: Visszavonás
 
== Az első világháború értékelése és emlékezete ==
 
=== Magyarország első világháborús szerepének megítélése ===
A dualizmus kori magyar politikai elitnek az első világháború kirobbanásában és hosszú távon Magyarország összeroppanásában játszott szerepe nem annyira történelmi, hanem politikai viták tárgya. Az Osztrák–Magyar Monarchia és azon belül Magyarország harcát két oldalról ítélték el: egyfelől a háborúban győztes antanthatalmak képviselői a központi hatalmakat nyilvánították a háború felelőseivé (a békeszerződések megszövegezésében is{{refhely|Huszár|1–2. o.}}), másfelől a nemzetközi [[Marxizmus–leninizmus|marxista]] baloldal – melynek nézete az 1945 utáni időben a magyar történelmi diskurzust is meghatározta – az első világháborút igazságtalan, [[Imperializmus|imperialista]] konfliktusként írta le.
 
Sokan személy szerint gróf [[Tisza István]] miniszterelnököt tették felelőssé Magyarországnak a dualizmus és a német szövetség melletti elköteleződéséért, míg a másik vele szemben felmerülő kritika szerint a világháborúba való bekapcsolódás is Tisza felelőssége. Tiszának a Német Birodalommal való szövetséget választó külpolitikája utólag valóban elhibázottnak tűnhet, azonban a századforduló utáni orosz törekvések Magyarország területi integritását fenyegették, míg Németország a kortársak nézőpontjából Európa legerősebb nagyhatalmának számított.{{refhely|Maruzsa}}
 
A [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánd]] ellen elkövetett merénylet után, 1914 júliusában nyilvánvaló volt, hogy Bécs nem mond le a Szerbia elleni támadásról, melyhez Tisza csak annyit tudott hozzátenni, hogy július 14-én feltételül szabta: a Monarchia jelentse ki előre, hogy a Szerbia ellen indítandó akcióval jelentéktelen határkiigazításokon kívül szerb területek megszerzésére nem törekszik.<ref>Forrás: ''Igazságot Magyarországnak.'' 1930.</ref> Charles Tisseyre, a francia parlament képviselője a háború kitörésének körülményeiről írott könyve szerint: „''Tisza István volt az egyetlen vezető államférfi Európában, aki komolyan szót emelt a háború ellen.''” A merényletet követő koronatanácson azonban azok az – akkor még osztráknak számító – nemzetiségi politikusok szavazták le, akiknek hazája később a győztes államok között szerepelt, és Magyarország háborús szerepének a világ közvéleménye előtti félreértelmezésében aktív szerepet játszottak. Tisza elítélte Szerbia annektálását, és [[II. Vilmos német császár|Vilmos császárral]] is szembeszállva a szerbekkel kötendő különbéke mellett érvelt, míg Románia legyőzése és a [[bukaresti béke (1918)|bukaresti béke]] aláírása után csak stratégiai jelentőségű határmódosításokra került sor. Gróf [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] emlékiratai szerint: „''1916 végén, amikor a harctereken a legjobban álltunk, sem Tisza Istvánnak, sem Magyarországnak nem voltak hódító szándékai.''” Tisza a Monarchián belüli délszláv egységet, illetve a szlávokat az osztrákokkal és magyarokkal egyenrangú politikai entitássá emelő ''trialista'' megoldást mindvégig elutasította.{{refhely|Jannen|55–81. o.}}
 
Különösen az antant és a nemzetiségek propagandájában terjedt el a Monarchia „népek börtöneként” való bemutatása. Az ilyen vélekedésekkel szemben a Monarchia jogállam volt, ahol a parlamentáris rendszerben nemzetiségi vezetők is szerepet kaphattak (több cseh és lengyel közös miniszteri tisztséget töltött be). A dualizmus korabeli liberális törvénykezéssel magyarázható, hogy a trónörököst meggyilkoló [[Gavrilo Princip]] 20 év, míg [[Friedrich Adler]], [[Karl von Stürgkh]] osztrák miniszterelnök merénylője 18 év – az 1918-as változások fényében nem letöltött – börtönbüntetést kapott. Mai napig viták tárgya a Monarchia antantnak tett 1917-es békeajánlata és a birodalom lehetséges föderalista vagy trialista átalakítása. Emellett IV. Károly személyisége és politikája is kérdéseket vetett fel.{{refhely|Romsics 2004|24–33. o.}}
 
=== Az első világháború emlékezete Magyarországon ===