„Ambrózy Béla (méhész)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
élesebb kép
bővít
24. sor:
1862-ben leszerelt, de 1866-ban ismét vállalt katonai szerepet. A kiegyezéskor végleg leszerelt. Ekkor végezte méhészeti tanulmányait [[Sághy Mihály (méhész)|Sághy Mihály]] híres méhész biztatására [[Magyaróvár]]on, a hohenheimi gazdasági akadémián és a [[Lipcse (Németország)|lipcse]]i egyetemen. 1875-ben megalapította a Délmagyarországi Méhészegyletet, majd kezdeményezésére megalakult az Országos Méhészeti Egyesület. 1880-tól a ''Magyar Méh'' című lap társszerkesztője. 1910-ben aranyérmet kapott a magyar méhészet terén kifejtett több évtizedes munkássága elismeréseül. 1887–1896 között a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője volt.
 
Főműve a Temesváron 1896-ban megjelent ''A méh'' című könyv. Előszavában írt sorai szerint: ''„A méhekkel Olaszország Conegliano nevű kisvárosában, 1859-ben mint huszártiszt Pietro Gardini házigazdámnál ismerkedtem meg először. 1866-ban már egy kis méhesem volt Vas vármegyében, hol Sághi Mihály kámoni birtokos és lelkes méhész gyakorlati útmutatásainak nagyon sokat köszönhettem. 1867-ben lejöttem Temes vármegyébe s itt 1870-ben már 300 kaptár méhem volt, melyeket 1872-ben 1280-ra szaporítottam föl. Ez időtől kezdve évről-évre hanyatlott állományom, mivel az 1876-ik és 1880-ik éveket kivéve, méheim nem igen rajoztak. Számítva annak a tényét, hogy minden esztendőben sok száz rajt és anyát szállítottam külföldre, továbbá, hogy az évek a méhészetre nem is voltak kedvezők, csak a legnagyobb erőfeszítéssel és a méhészeti tudomány minden fortélyának alkalmazásával tudtam csak 7–800 méhcsaláddal fönntartani magamat. Méhészetemet egyúttal a dinnyetermeléssel kapcsoltam össze, melynek dús tartalmú virágaival iparkodtam a mézelés viszonyaira hatni; de másrészt a dinnye értékesítésével is szaporodtak jövedelmeim.'' (Temesgyarmata, 1896)” A második kiadást 8 évvel később (1905-ben), nagyon sok ábrával egészítette ki, melyeket Wytopil Ferenc „hírneves festő”<ref>Franz Witopil ex-libriseit lehet megtalálni az interneten, életrajzát, festményeit egyelőre nem.</ref>rajzolt.
Főműve a Temesváron 1896-ban megjelent ''A méh'' című könyv.
 
Halála után, 1914-ben kiadták a (több szerző által) bővített, harmadik kiadást, melynek kiadási jogát hagyatékából Serényi Béla földmívelésügyi miniszter vásárolt meg, és ugyanakkor elrendelte, hogy az ebből keletkező bevételeket az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnél közadakozásból alapított „Báró Ambrózy Béla Alapítvány” támogatására fordítsák.
 
==Emlékezete==
2014 januárjától a temesvári evangélikus templomban emléktábla őrzi emlékét. Az emléktáblát a ''báró Ambrózy Béla Mézlovagrend'' és az ''Ambrózy Béla báró Méhész és Környezetvédő Egyesület'' állította a névadó tiszteletére.
==Jegyzetek==
{{Jegyzetek}}
==Források==
 
34 ⟶ 37 sor:
* Emléktáblát állítanak a „mézes bárónak”, ''[[Nyugati Jelen]]'', 2014. január 23. [http://www.nyugatijelen.com/jelenido/emlektablat_allitanak_a_mezes_baronak.php Online hozzáférés]
* Ambrózy Béla [http://temesvar.blogrepublik.eu/2011/02/27/ambrozy-bela/ Temesvárblog]
* [http://www.mezogazdasagikonyvtar.hu/assets/digitarchiv/AMBROZY_A-meh_1914_OCR.pdf Ambrózy Béla: A méh. Előszó a harmadik kiadáshoz. Budapest, 1914.]
 
{{Nemzetközi katalógusok}}