Miután [[II. Gusztáv Adolf]] svéd király|Gusztáv Adolf svéd király]] elesett az [[1632]]-es [[lützeni csata (1632)|lützeni csatában]], az ország irányítását [[Axel Gustafsson Oxenstierna|Axel Oxenstierna]] kancellár vette át, aki [[Svédország]] számára kedvező kiutat keresett a [[harmincéves háború]]ból. A kancellár újjászervezte a [[Svédország]] és a protestáns német fejedelemségek közötti [[Heilbronni Liga|Heilbronni Ligát]]. A háború svéd veteránjai a [[Balti-tenger]] menti hódításokat védte, a maradék svéd sereg parancsnoka [[Gustav Horn]] volt, míg a [[Heilbronni Liga|Liga]] csapatainak vezére [[Weimari Bernát]] herceg. A két fővezér közötti személyes ellenszenv komolyan gyengítette az együttműködést a két seregrész között. <br />
A császári [[Habsburg-ház|Habsburgok]], a háborúban elszenvedett korábbi vereségeik pótlására komoly erősítésre számítottak a császár unokaöccsétől, a spanyol [[IV. Fülöp spanyol király|IV. Fülöptől]]. A tapasztalt spanyol katonák közeledésének hírére a császári csapatok ostrom alá vették a svábföldi[[svábföld]]i [[Nördlingen]]t. Ha a svédek hagyják elesni, a [[Heilbronni Liga]] szétesik, hiszen így nem teljesítenék szövetségesi kötelességeiket. Így aztán a protestáns csapatok kénytelenek voltak a város felmentésére indulni, majd megtámadni a hegyes-völgyes terepen állást foglaló katolikusokat. Bernát és Horn hírszerzése nem értesült arról, hogy a spanyolok ilyen gyorsan a város alá értek, és durván alábecsülték a császári erőket. Az óvatosabb Horn ennek ellenére vonakodott támadni a császáriaknak kedvező terepen megígért erősítésük megérkeztéig, hadvezértársa azonban gyávasággal vádolta meg, és rávette a rangidős tiszteket, hogy támadják meg a császári ostromvonalakat.
