„Ambrózy Béla (méhész)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
19. sor:
[[Kép:Tajkep Abrozy baro kertjebol 1905.jpg|200px|thumb|''Ambrózy Béla báró a kertjében, 1905'']]
[[Kép:Ambrózy Béla- A méh.jpg|bélyegkép|150px|Könyvének borítója]]
Báró sédeni '''Ambrózy Béla''' ([[Temesgyarmat]], [[1838]] – [[Temesvár]], [[1911]]. [[január 18.]]) földbirtokos, katonatiszt, császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, a magyar [[méhészet]] egyik megalapítója, a híres [[Ambrózy család]] egyik tagja.
==Családja==
Apja: [[Ambrózy György (történetíró)|Ambrózy György]] báró, országgyűlési követ, később [[Temes vármegye]] másodalispánja, császári és királyi kamarás. Édesanyja borosjenői [[Muslay család|Muslay Izabella]] (
Ambrózy Béla 1889-ben örökbe fogadta Vetter Andort,<ref>Báró Ambrózy Andor (1878–1932) földbirtokos, az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] konzuli szolgálatának tagja, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke. [https://books.google.hu/books?id=FGkdDIAOZAwC&pg=PA75&lpg=PA75&dq=Ambr%C3%B3zy+Andor&source=bl&ots=7q2fo95pju&sig=ACfU3U2lJFvinn6wARCwj9CaT-0SJZ-C6Q&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjYn_Sth7_oAhVh_SoKHbIPAccQ6AEwEHoECAwQAQ#v=onepage&q=Ambr%C3%B3zy%20Andor&f=false Seres Attila (szerk.): Magyar levéltári források az 1930. évi romániai népszámlálás nemzetiségi adatsorainak értékeléséhez. Kolozsvár, 2011.]. Komoly érdemeket szerzett a temesvári Magyar Ház felépítésében. Lásd Szekernyés J. I.m.</ref> aki számára királyi jóváhagyást nyert a név, cím és címer átruházására.<ref>[https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_69_0187/?image=0&pg=231&bbox=-59%2C-1260%2C1753%2C-129 Vetter Andor örökbefogadása Temesváron, királyi jóváhagyás név, cím és címer átruházásra 1889. október 8. Eisenecz (K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 69. kötet - 231. oldal)]</ref>
==Életpályája==
31. sor:
1862-ben leszerelt, apja Vas és Temes megyei birtokán gazdálkodott. Az adósságokkal terhelt temesi birtokot a gazdaság mintaszerű irányítása által aránylag rövid idő alatt sikerült kiemelnie a fenyegető kritikus helyzetből. Példaadásával és a magával hozott maroknyi lucernamaggal új kereseti lehetőséget biztosított a falu nagyobb részt sváb parasztgazdái számára is. Vas megyében, a szomszédos kámoni birtokos, [[Sághy Mihály (méhész)|Sághy Mihály]] híres méhész biztatására [[Magyaróvár]]on és a Hohenheimi gazdasági akadémián gazdasági tanfolyamot végzett (1862). 1866-ban ismét vállalt katonai szerepet. A kiegyezéskor századosként végleg leszerelt.<ref>Önéletrajza szerint 1865-ben „quietált”. Lásd A méh, 1914. 703. p.</ref> 1867-ben hosszas európai körutazást tett. Hazatérve apja Vas megyei birtokait kezelte annak rövidesen bekövetkező haláláig. A [[Lipcse (Németország)|lipcse]]i egyetemen nemzetgazdasági tanulmányokat folytatott (1868). Temes vármegyei birtokán méhészetet alapított, de igazán csak 1870-ben határozta el magát az „okszerű méhészkedésre”. Ekkor tapasztalatcsere céljából felkereste [[Eichstätt]]ben Andreas Schmidet, [[Lüneburg]]ban Gustav Dathét, és felkereste a méhészeti tekintély Jan Dzierżont{{WD|Q695515}}. Seebergenből{{WD|Q701125}} ([[Türingia]]) Karl Günthertől mintakaptárakat rendelt, 1871-ben már „próbarajokat küldött külföldre”. Krajnai méhrajokkal kezdte a nevelést, 1873-tól azonban már csak bánáti méhekkel foglalkozott.
1874-ben megalapította 90 taggal együtt a
1875-ben alapító tagként belépett a Grand Miklós (1837–19ö3) által létrehozott Délmagyarországi Méhészegyletbe, és annak lapjában az ''Ungarische Biene''-be is dolgozott, ahogy írja: ''„...itt voltak első összeütközéseim, melyek – sajnosan – nem mindig glacékeztyűkkel folytak”''.
52. sor:
1896-ban [[Darányi Ignác (politikus)|Darányi Ignác]] kinevezte a földmívelésügyi minisztériumba méhtenyésztési szaktanácsadónak, mely kinevezést az őt követő miniszterek is fenntartottak. Ambrózy a korszerű, európai szintű méhészet egyik magyarországi képviselője, nyugati tapasztalatai alapján a vándorméhészet és a vándorlásra alkalmas ún. kettős ikerkaptár elterjesztője. Eredményeinek köszönhetően az egy méhcsalád után 1889-ben elért 5-6 kg-os mézhozam 33–35 kg-ra emelkedhetett. Tapasztalatait, tanácsait cikkeiben és több kiadást megért fő művében fejtette ki.
Erőfeszítéseiben, előremutató törekvéseiben legközelebbi támogatójává, munkatársává és barátjává a Buziáson méhészkedő Grand Miklós (1837–1893) néptanító vált. A Földmívelésügyi Minisztérium Ambrózy Béla közbenjárására és szorgalmazására nevezte ki Grand Miklóst 1882-ben méhészeti vándortanítónak, majd 1885-ben a méhészeti vándortanítói intézmény országos szakfelügyelőjének és vezetőjének. ''„Furcsa barátság volt ez. A néptanító és a főnemes, áthidalva az óriási társadalmi szakadékot, egymást segítve emelték megillető helyére a magyar méhészetet.”''<ref>Lásd Szekernyés János, I.m.</ref>
Gödöllõn 1902. június 1-jén a koronauradalomból elkerített 40 holdas területen a magyar méhészet fejlesztése céljából Magyar Királyi Méhészeti és Gazdasági Szakiskolát valamint 280 méhcsaláddal méhészeti mintagazdaságot nyitottak. Az avató ünnepségen báró Ambrózy Béla is részt vett s beszédet tartott.
62 ⟶ 64 sor:
1870-től a bánáti ágostai hitvallású evangélikus esperesség felügyelője volt.
Halála után, 1914-ben kiadták a (több szerző által) bővített, harmadik kiadást, melynek kiadási jogát Ambrózy hagyatékából [[Serényi Béla]] földmívelésügyi miniszter
==Emlékezete==
|