„Ambrózy Béla (méhész)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
19. sor:
[[Kép:Tajkep Abrozy baro kertjebol 1905.jpg|200px|thumb|''Ambrózy Béla báró a kertjében, 1905'']]
[[Kép:Ambrózy Béla- A méh.jpg|bélyegkép|150px|Könyvének borítója]]
Báró sédeni '''Ambrózy Béla''' ([[Temesgyarmat]], [[1838]] – [[Temesvár]], [[1911]]. [[január 18.]]) földbirtokos, katonatiszt, császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, a magyar [[méhészet]] egyik megalapítója, a híres [[Ambrózy család]] egyik tagja.
 
==Családja==
Apja: [[Ambrózy György (történetíró)|Ambrózy György]] báró, országgyűlési követ, később [[Temes vármegye]] másodalispánja, császári és királyi kamarás. Édesanyja borosjenői [[Muslay család|Muslay Izabella]] (1820–19001820 – Abbazia, 1906. július 24.), testvérei<ref>[https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=1800 Testvérei: Ambrózy Gizella (1840 – Baden bei Wien, 1893.); Ambrózy Mária (Temesvár, 1842. november 27. – Hietzing bei Wien, 1875. VI. 20.), férje: Ambrózy Gyula (1833–1896).]</ref> Gizella és Mária.<ref>Bárói cím adományozása Ambrózy Károlynak és Györgynek, valamint leszármazottaiknak [https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_67_0726/?image=0&pg=275&bbox=-20%2C-1951%2C3028%2C-49 A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 67. kötet - 571–573. oldal. V. Ferdinánd, Bécs, 1845.április 10.]</ref>
 
Ambrózy Béla 1889-ben örökbe fogadta Vetter Andort,<ref>Báró Ambrózy Andor (1878–1932) földbirtokos, az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] konzuli szolgálatának tagja, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke. [https://books.google.hu/books?id=FGkdDIAOZAwC&pg=PA75&lpg=PA75&dq=Ambr%C3%B3zy+Andor&source=bl&ots=7q2fo95pju&sig=ACfU3U2lJFvinn6wARCwj9CaT-0SJZ-C6Q&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjYn_Sth7_oAhVh_SoKHbIPAccQ6AEwEHoECAwQAQ#v=onepage&q=Ambr%C3%B3zy%20Andor&f=false Seres Attila (szerk.): Magyar levéltári források az 1930. évi romániai népszámlálás nemzetiségi adatsorainak értékeléséhez. Kolozsvár, 2011.]. Komoly érdemeket szerzett a temesvári Magyar Ház felépítésében. Lásd Szekernyés J. I.m.</ref> aki számára királyi jóváhagyást nyert a név, cím és címer átruházására.<ref>[https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_69_0187/?image=0&pg=231&bbox=-59%2C-1260%2C1753%2C-129 Vetter Andor örökbefogadása Temesváron, királyi jóváhagyás név, cím és címer átruházásra 1889. október 8. Eisenecz (K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 69. kötet - 231. oldal)]</ref>
 
==Életpályája==
31. sor:
1862-ben leszerelt, apja Vas és Temes megyei birtokán gazdálkodott. Az adósságokkal terhelt temesi birtokot a gazdaság mintaszerű irányítása által aránylag rövid idő alatt sikerült kiemelnie a fenyegető kritikus helyzetből. Példaadásával és a magával hozott maroknyi lucernamaggal új kereseti lehetőséget biztosított a falu nagyobb részt sváb parasztgazdái számára is. Vas megyében, a szomszédos kámoni birtokos, [[Sághy Mihály (méhész)|Sághy Mihály]] híres méhész biztatására [[Magyaróvár]]on és a Hohenheimi gazdasági akadémián gazdasági tanfolyamot végzett (1862). 1866-ban ismét vállalt katonai szerepet. A kiegyezéskor századosként végleg leszerelt.<ref>Önéletrajza szerint 1865-ben „quietált”. Lásd A méh, 1914. 703. p.</ref> 1867-ben hosszas európai körutazást tett. Hazatérve apja Vas megyei birtokait kezelte annak rövidesen bekövetkező haláláig. A [[Lipcse (Németország)|lipcse]]i egyetemen nemzetgazdasági tanulmányokat folytatott (1868). Temes vármegyei birtokán méhészetet alapított, de igazán csak 1870-ben határozta el magát az „okszerű méhészkedésre”. Ekkor tapasztalatcsere céljából felkereste [[Eichstätt]]ben Andreas Schmidet, [[Lüneburg]]ban Gustav Dathét, és felkereste a méhészeti tekintély Jan Dzierżont{{WD|Q695515}}. Seebergenből{{WD|Q701125}} ([[Türingia]]) Karl Günthertől mintakaptárakat rendelt, 1871-ben már „próbarajokat küldött külföldre”. Krajnai méhrajokkal kezdte a nevelést, 1873-tól azonban már csak bánáti méhekkel foglalkozott.
 
1874-ben megalapította 90 taggal együtt a TemesvármegyeiTemes vármegyei Gazdasági Egyesületet, melynek „vagyonát 40 ezer koronával és egy 10 holdas amerikai szőlőteleppel gyarapította”. Az egyesület elnöke volt 1874–1902 között. Ezután „negyedévszázados aktivitása” elismeréseként díszelnökké választották és megfesttették arcképét. 70. életéve betöltésekor, majd1908-ban ettőlpedig kezdvebensőséges díszelnökeünnepséggel haláláigköszöntötte a szervezet, amelyet a 20. század első évtizedében unokaöccse, Ambrózy Lajos irányított.
 
1875-ben alapító tagként belépett a Grand Miklós (1837–19ö3) által létrehozott Délmagyarországi Méhészegyletbe, és annak lapjában az ''Ungarische Biene''-be is dolgozott, ahogy írja: ''„...itt voltak első összeütközéseim, melyek – sajnosan – nem mindig glacékeztyűkkel folytak”''.
52. sor:
 
1896-ban [[Darányi Ignác (politikus)|Darányi Ignác]] kinevezte a földmívelésügyi minisztériumba méhtenyésztési szaktanácsadónak, mely kinevezést az őt követő miniszterek is fenntartottak. Ambrózy a korszerű, európai szintű méhészet egyik magyarországi képviselője, nyugati tapasztalatai alapján a vándorméhészet és a vándorlásra alkalmas ún. kettős ikerkaptár elterjesztője. Eredményeinek köszönhetően az egy méhcsalád után 1889-ben elért 5-6 kg-os mézhozam 33–35 kg-ra emelkedhetett. Tapasztalatait, tanácsait cikkeiben és több kiadást megért fő művében fejtette ki.
 
Erőfeszítéseiben, előremutató törekvéseiben legközelebbi támogatójává, munkatársává és barátjává a Buziáson méhészkedő Grand Miklós (1837–1893) néptanító vált. A Földmívelésügyi Minisztérium Ambrózy Béla közbenjárására és szorgalmazására nevezte ki Grand Miklóst 1882-ben méhészeti vándortanítónak, majd 1885-ben a méhészeti vándortanítói intézmény országos szakfelügyelőjének és vezetőjének. ''„Furcsa barátság volt ez. A néptanító és a főnemes, áthidalva az óriási társadalmi szakadékot, egymást segítve emelték megillető helyére a magyar méhészetet.”''<ref>Lásd Szekernyés János, I.m.</ref>
 
Gödöllõn 1902. június 1-jén a koronauradalomból elkerített 40 holdas területen a magyar méhészet fejlesztése céljából Magyar Királyi Méhészeti és Gazdasági Szakiskolát valamint 280 méhcsaláddal méhészeti mintagazdaságot nyitottak. Az avató ünnepségen báró Ambrózy Béla is részt vett s beszédet tartott.
62 ⟶ 64 sor:
1870-től a bánáti ágostai hitvallású evangélikus esperesség felügyelője volt.
 
Halála után, 1914-ben kiadták a (több szerző által) bővített, harmadik kiadást, melynek kiadási jogát Ambrózy hagyatékából [[Serényi Béla]] földmívelésügyi miniszter vásároltvásárolta meg, és ugyanakkor elrendelte, hogy az ebből keletkező bevételeket az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnél közadakozásból alapított „Báró Ambrózy Béla Alapítvány” támogatására fordítsák.
 
==Emlékezete==