„Keláthatás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Mondatok megcserélése a bevezetőben, duplán szereplő linkek kiiktatása, zöld link kékítése.
a átmenetifém egybeírnadó, +hiv
9. sor:
Arra a következtetett, hogy a három molekula az első reakcióig önállóan mozog, de a reakció után együtt kell mozogniuk. A három molekula transzlációs mozgását egyetlen molekula transzlációs mozgása helyettesíti, tehát két [[ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]] transzlációs [[entalpia|entalpiája]] elvész. A kelátot létrehozó reakció előtt csak két független transzlációs mozgás van, így a reakcióval csak egy molekula veszíti el a transzlációs szabadságnak megfelelő entrópiáját (ez a magyarázat nagyon egyszerű, mert csak a transzlációs szabadságra utal).
 
Különböző [[termodinamika]]i adatok arra utalnak, hogy különböző fémionok kelátkomplexeinek kialakulása közben a keláteffektus mértéke függ a fémionok természetétől. Bjerrum és Nielsen adatai szerint az átmeneti fémek[[átmenetifémek]] ionjainak keláthatása nagyobb, mint a főcsoportokba tartozó fémionoké.
Spike és Parry adatai arra utalnak, hogy a nem átmeneti fémekátmenetifémek – mint például a [[cink]] és a [[kadmium]] – komplexeinél a keletkezési [[entalpia]] variációja elhanyagolható, ami azt jelenti, hogy a keláteffektus valójában az entrópiahatás. Átmeneti fémekÁtmenetifémek – mint például a réz(II) – komplexeiben a keláthatás részben az entalpia hatása lehet.
 
A keláthatás annál nagyobb, minél több, megfelelő méretű gyűrű képződik. A legkedvezőbb az öt atomból álló gyűrű, az ennél nagyobb gyűrűk stabilitása csökken. A semleges kelátkomplexek vízben gyakran kevéssé oldódnak, emiatt a komplex egyensúlyok vizsgálata nehezebb. A kelátképzés jó lehetőség fémionok megkötésére, így gyakorlati szempontból ezek a reakciók nagyon fontosak.