Wikipédia

„Palais-Royal” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Készült a(z) „Palais-Royal” oldal lefordításával
Címkék: Tartalomfordítás ContentTranslation2 campaign-external-machine-translation
fordítás sablon a szerző alapján
1. sor:
 
[[Fájl:Conseil_d'Etat_Paris_WA.jpg|bélyegkép| A Palais-Royal bejárata előtt, a rue Saint-Honoré-n ]]
A '''Palais-Royal Palota''' ( francia kiejtés: ​[pa.lɛ ʁwa.jal] ), amelyet ereditleg Palais Cardinalnak vagyis bíborosnak neveztek, egykor királyi palota volt, amely Franciaországban Párizs első kerületében található. A védett bejárati udvar a Louvre-rel szemben fekvő Place du Palais Royal épülete felé néz. 1830-ban a palota nagyobb belső udvarát a Cour d' Honneurt északra bezárták, amely talán Párizs fedett árkádjai közül a leghíresebb Galerie d' Orléans volt. Az 1930-as években lebontották, a szomszédos oszlopsorai továbbra is a Cour d' Honneur és a népszerű Royal Palotai kert között helyezkednek el.
 
A Royal Palota most a Kulturális Minisztérium, a Conseil d'État és az Alkotmányos Tanács székhelye.
 
== Történelem ==
16 ⟶ 15 sor:
 
=== Orléans-ház ===
1661. március 31.-én Henrietta Anne feleségül ment Louis fiatalabb öccséhez Philippe de France, duc d'Orléanshoz a palota kápolnájában. A következő évben a palotában az új d'Orléans hercegnő életet adott egy lánynak Marie Louise d'Orléansnak. Házasságuk után a palota az Orléans-ház fő rezidenciája lett.
 
A hercegnő létrehozta a palota díszkertjeit, amelyről azt állították, hogy Párizs kertjei közül az egyik legszebb volt. Az új heregi pár uralma alatt a Royal Palota a főváros szociális központjává vált.
 
A Royal Palota királyi összejövetelei híresek voltak, mind a fővárosban mind pedig Franciaországban. Ezeken az összejöveteleken a francia társadalom (créme de la créme volt. A vendégek között szerepeltek a királyi családok fő tagjai, mint például az osztrák Anne királynő (Anya Királynő), a Montepensier hercegnő, a Condé és a Conti hercegek.Philippe kedvencei szintén gyakori látogatók voltak.
 
A palotát felújították és új lakrészeket hoztak létre a hercegnő lányai és munkatársai számára. Számos nő, akik később XV. Lajos király kedvencei közé tartoztak, az udvartarásból származott; Louise da La Valliére, aki 1663-ban és 1665-ben két fiú gyermeket szült a királynak. Françoise-Athénaïs,Marquise de Montespan aki helyettesítette Louise-t, és Angélique de Fontages aki Orléans második hercegnőjénél szolgált.
 
1670-ben Henrietta Anne halála után a herceg elvette a második feleségét Palatine hercegnőt, aki inkább Château de Saint-Cloud-ban lakott. Ezért Saint-Cloud lett a fő lakóhelye a hercegnő legidősebb fiának és ő lett az Orléans-ház örököse. Philippe Charles d'Orléans duc de Chartes néven volt ismert.
 
=== Françoise Marie de Bourbon, Orléans hercegnő ===
35 ⟶ 34 sor:
 
=== Vásárlás arcade ===
Körülbelül egy évtized alatt a palota egyes részeit bevásárló árkádokká illetve. játéktermekké alakították át, amelyet a 18.-ik századi párizsi társadalmi és gazdasági élet központjává váltak. Az Arábia bazár ihlette Galerie da Bois, a Royal Palota végét összekötő faüzletek sorozatát először 1786-ban nyitották meg. A párizsiak számára, akik a járdák tényleges hiányában éltek, az utcák veszélyesek és piszkosak voltak; az árkádok üdvözlő kiegészítése volt az utcai tájnak, mivel biztonságos helyet teremtett ahol a párizsiak nézelődhettek és szocializálódhattak. Így kezdődött a Royal Palota, amit Bertrand Lemoine építészettörténész úgynevezett l'Ére des pssages couverts-nak vagyis árkád korszaknak nevezett, mely 1786 és 1935 között átalakította az európai vásárlási szokásokat.
 
Az előkelő kategória illetve osztály vonzására tervezett Royal Palota a luxuscikkeket viszonylag magas árakon értékesített. Az árak azonban soha nem voltak visszatartó erejűek, mivel ezek az árkádok voltak a vásárlás és a látnivalók helye. Az árkádok ill. játéktermek a vásárlóknak ígéretet tettek arra, hogy a zárt tér távol helyezkedik a zajos és piszkos utcákat jellemző káosztól; egy meleg száraz hely az elemektől távol van és egy biztonságos menedéket nyújt, ahol az emberek szocializálódhatnak és a szabadidejüket tölthetik. Az árkádokban működő korzó a feltörekvő előkelő osztályok számára a 18.-ik századi szórakoztató szórakozás lett.
 
Egy évtized alatt új játéktermek nyíltak meg Palais helyszínén, amelyet kertek,üzletek és szórakoztató helyek komplexumaivá alakítottak,melyek az udvar külső kerületén az eredeti oszlopok alatt helyezkedtek el. A környéken mintegy 145 butik, kávézó, szalon, fodrászat, könyvesbolt, múzeum és számos frissítő kioszk, valamint két színház volt található. Az olyan luxuscikkekre specializálódott, mint a finom ékszerek, szőrme, festmények és bútorok amelyek vonzóak a gazdag elit számára. A Palais komplexumból működő kiskereskedők voltak az elsők Európában, akik rögzített árakat fogadtak el és így ügyfeleiket megkímélték a zűrzavaros cserekereskedelemtől.
 
Az üzletek hosszú külső üveg ablakokkal voltak felszerelve (gyakorlatilag az üzlet üvegezése akkoriban Párizsban ismeretlen volt) amelyek lehetővé tették a feltörekvő előkelő osztályok számára,hogy a kirakatban nézelődjöneknézelődjenek és élvezzék fantáziálásaikat, még akkor is, ha nem voltak képekesképesek megfizetni a magas kiskereskedelmi árakat. Így a Royal Palota lett az első példa egy új stílusú vásárlási árkádra,amelyet mind az arisztrokráciaarisztokrácia, mind a középosztály kedvelt. Nappal a galériák, könyvesboltok, szalonok, kávézók és éttermek fontos összejöveteleknek helyei voltak az arisztokrácia, az értelmiségiek, a hallgatók és a finanszírozók számára. Éjszaka a liberálisok, ügyeletes katonák és prostituáltaké vált, akik közül sokan béreltek lakást az épületben. Továbbá a királyi palota küszöbén sarlatánoknak, kaszinóknak, hasbeszélőknek,striciknek és prostituáltaknak tartottak bíróságot. Mindenekelőtt a kifinomult beszélgetés helyszíne volt, amely a szalonok, kávézók és könyvesboltok körül forgott, valamint a párizsi társadalmi élet központja lett.
 
== ''A La Régence'' és XV. Lajos uralma ==
[[Fájl:Palais-Royal_on_the_map_of_Turgot_1739_-_Kyoto_U.jpg|bélyegkép| Palais-Royal és kertjei Turgot térképén, 1739. Maga a palota homlokzata a kis téren. ]]
XIV- Lajost halála után, 1715-ben 5 éves unokája követte. Orléans hercege a fiatal XV. Lajos régensévé vált,amikor az ország kormányát a Royal Palotába állították fel, míg a fiatal király a közeli Tuileries palotában élt. A Royal Palotában volt a mintegy 500 festményből álló csodálatos Orléans művészeti gyűjtemény , melyet nyilvános megtekintésre rendeztek, amíg 1791-ben külföldre adtak el. A kormányzás után a palota társadalmi élete sokkal enyhébbé vált. XV. Lajos visszaállította a bíróságot Versaillesben és Párizs ismét figyelmen kívül hagyták. Ugyanez történt a Royal Palotával; Louis d'Orléans mint Orléans új hercege és fia Louis Philippe a másik családi rezidenciában élt, Saint Cloudban, amely Palatine hercegnő 1722-es halála óta üres volt.
 
A Royal Palota hamarosan Louise Henriette de Bourbon hírhedt vitáinak helyszíne lett, aki 1743-ban feleségül ment Louis Philipphez. Új lakásokat ( a Rue-de-Valois szárny északi részén) hoztak létre az 1750-es évek elején Pierre Contant d'lvry építész által. 1759-ben 32 éves korában halt meg. II. Orléans Louis Philippe édesanyja volt, később Philippe Égalité néven volt ismert.
<br />
 
== A Palais II. Louis Philippe vezetése alatt ==
Néhány évvel Louise Henriette halála után férje titokban feleségül vette szeretőjét , a szellemes marquise de Montessont, és a pár a ''Château de Sainte-Assise kastélyban élt, ahol 1785-ben meghalt. Közvetlenül halála előtt befejzte a Saint Cloud kastély értékesítését Marie Antoinette királynénak. II. Louis Philippe d'Orléans az Orléans-ház lett. Saint Cloudba született, később a Royal Palotába költözött és itt élt feleségével a jómódú Louise Marie Adélaide de Bourbon akit 1769-ben feleségül vett. A pár leidősebb fia III. Orléans Louis-Philippe volt,aki itt született 1773-ban.''
 
II. Louis Philippe, aki 1780-tól kezdve irányította a Royal Palotát és 1781 és 1784 között kibővítette és áttervezte az épület komplexumát és a palota kertjét. 1780-ban úgy döntött, hogy a rezidenciát kiskereskedelmi forgalomba hozza, az oszlopsor alatti területeket bérbeadta a kiskereskedők és a szolgáltatók számára , valamint 1784-ben a Royal Palota kertjei és a környező épületei bevásárló és szórakoztató komplexumként nyíltak meg a nagyközönség számára. A " corps de logis" továbbra is az Orléans magántulajdonában állt, a nyilvános kertjeit körülvevő árkádokban 145 butik,kávézó,szalon,fodrászat,könyvesbolt,múzeum és számtalan frissítő kioszk volt. Ezek a kiskereskedelmi üzletek lucuscikkeket, például ékszereket,szőrmét,festményeket és bútorokat értékesítettek a gazdag eitnek. Az üzletek hosszú üveg ablakokkal voltak felszerelve, amelyek lehetővé tették a feltörekvő középosztályok számára, hogy a kirakatot nézzék és élvezzék a fantáziájukat. Így a Royal Palota az első új típusú vásárlói árkádok közé tartozott és népszerű helyszínévé váltak a gazdagok számára, hogy összegyűljenek, társadalmi életet éljenek és élvezzék a szabadidejüket.Az átalakított palotakomplexum Párizs egyik legfontosabb piacterévé vált. Az arisztokrácia, a középosztályok és az alsó rend is kedvelte. Hírneve elismerte, hogy a kifinomult beszélgetés (szalonok,kávézók és könyvesboltokban), a szégyentelen vitatkozás, valamint a szabadkőműves tevékenség melegánya volt.
 
=== A Palais-Royal színházai ===
[[Fájl:Palais-Royal_-_Plan_du_premier_étage_-_Architecture_françoise_Tome3_Livre5_Ch9_Pl3.jpg|bélyegkép| A Palais-Royal terve a színházzal a keleti szárnyban ( [[Jacques-François Blondel|Blondel]], ''Architecture françoise'', 1754) ]]
A Palota tartalmazta Párizs egyik legfontosabb színházát is, a Saint Honoré rue keleikeleti szárnyában ( azon a helyen ahol nyugatra helyezkedik el a Nyugati rue-tól). 1637 és 1641 között épült Lemercier tervei alapján, eredetileg Palais bíboros vagyis Cardinal nagycsarnokának hívták. A színházat később a Moliére együttese használta, 1660-ban ekkor Théâtre du Palais-Royal néven vált ismertté. Moliére 1673-as halála után a színházat Jean-Baptiste Lully vette át, aki az Académie Royale de Musique nevet használta (Párizsi Opera akkori hivatalos neve)-.
 
Az Opera színházat 1763-ban tűz pusztította el, de Pierre-Louis Moreau Desproux építész tervei alapján építették újra egy kissé távolabbbi keletre fekvő helyszínen( (ma a Valois rue található ott) és 1770-ben nyitották meg újra.Ezt a második színházat az Opera használta 1781-ig, amikor egy tűz ismét elpusztította. de ezúttal nem építették újra. Moreau Desproux a Royal Palota szomszédos fennmaradt bejárati homlokzatait is megtervezte.
 
II. Louise Philippe kérésére röviddel ezután két új színházat építettek a Royal Palota komplexumban. Midkét új színház Victor Louis építész tervezte,aki szintén megtervezte a komplexum kerti galériáit is. Az első színház, amelyet 1784. október 23.-án nyitottak meg, eg kis bábszínház volt a kertek északnyugati sarkában, a Galerie de Montpensier és a Galerie de Beajolois kereszteződésénél. Kezdetben Théâtre des Beaujolais néven, majd Théâtre Montansier néven vált ismertté, ezt követően Victor Louis kibővítette a színjátékok és az operák előadásait. Később, a forradalom politikai zűrzavarával a színház sok más néven volt ismrtismert. 1812-ben kávézóvá alakították átnelőadásokkalát előadásokkal, majd 1831-ben nyitották meg újra színházként amikor a Théâtre du Palais Royal nevet kaotakapta, amely napjainkban is ismert.
 
II.Louise Philippe második színháza nagyobb volt és a komplexum délnyugati sarkában, a rue de Richelieu mellett található. Eredetileg az opera számára szánták, de a társaság megtagadta a beköltözést. Ehelyett felajánlotta a Théâtre des Variétés-Amusantes-nek, korábban a körúton, de 1785. január 1.-je óta eg ideigenes színházban játszák a Royal Palota kertjében. A társaság nevet változtatott Théâtre du Palais Royalra 1789. december 15.-én, később átköltözött egy új színházba, amit 1790. május 15-én nyitottak meg. 1791. április 25.-én a királyellenes Comédie-Française frakció Talma vezetésével elhagyta a társaság a színházat a bal parton (akkoriban Théâtre de la Natio néven ismert,de ma Odéon néven ismert) és csatlakozott a társaság a rue de Richelieu-nál, amely azonnal megváltoztatta a nevét Théâtre Francais de Richelieu-re. A Francia Köztársaság 1792. szeptemberi alapításával a színház meve ismét Théâtre de la République -re változott. 1799-ben a felosztott társaság tagjai újraegyesültek a Royal Palotában , és a színház hivatalosan Comédie-Française , más néven Théâtre Française néven vált ismertté, amit mai napig megőriz.
 
=== ''Palais de l'Égalité'' és a forradalom ===
A forradalmi időszakban Philippe d'Orléans Philippe Égalité néven vált ismertté, és a Palais de l'Égalité mellett uralkodott ami a forradalom radikálisabb szakaszában is ismert volt, és népszerűvé tette magát Párizsban amikor kinyitotta a Palota kertjeit a párizsiak számára, és a klasszicisztaklasszicista építészt, Victor Louist megkérte, hogy építse újra a palotakertek körüli szerkezeteket, amelyek a házak szabálytalan hátulját képezték a környező utcákkal szemben és a kerteket szabályos oszlopsorokkal zárja be, ahol elegáns üzletek sorakoztak fel ( az egyikben Charlotte Corday megvette azt a kést,amellyel amelyet később Jean Paul Marat leszúrásához használt).
 
A galéria mentén a második emeleti negyedben az éjszakai hölgyek és a szerencsejáték kaszinók voltak. A galériák mindkét végén színház volt; a nagyobiknagyobbik a Comédie- Francoise, az állami színházi társaság székhelye,mivel Napóleon 1812. október 15.-én a Moscou-i közigazgatási szerv átszervezését lezárta, amely 87 cikket tartalmaz. A Royal Palota legelső színházát Lemercier építette Richelieu bíboros számára és 1641-ben nyitotta meg. XIV. Lajos uralma alatt a színház Moliére színjátékát rendezte 1660-tól egésze Moliére haláláig 1673-ig,majd az Opera Jean Baptiste Lully irányítása alatt működött. Az 1780-as évektől 1837-ig a palota ismét a párizsi politikai és társadalmi ármány központja, valamint a legnépszerűbb kávézók helyszíne. A történelmi " Le Grand Véfour" étterem továbbra is ott van. 1786-ban egy filozófiai amatőr felálított egy déli ágyút Párizs első délkörén amelyen a nap déli sugarali áthaladva egy lencsén meggyújtotta az ágyú biztosítékait. A déli ágyú még mindig a Royal Palotánál áll, bár az eladő nők többsége eltűnt, akik Abbé Dellille vonalait ihlette.
 
'Ebben a kertben sem a mezőkkel sem a rétekkel, sem az erdőkkel, sem a virágokkal nem találkozunk. És ha megzavarja az erkölcsöt legalább az árát át lehet állítani'
75 ⟶ 73 sor:
A márkányi de Sade ''a Hálószoba filozófiájában'' (1795) a palota előtti területeket a progresszív brosúrák eladásának helyére utalt.
 
A herceg halála után a palota tulajdonjoga az államra esett, ahonnan ''Palais du Tribunatnak hívták'' .
[[Fájl:Palais-Royal1863.jpg|balra|bélyegkép| Palais Royal Gardens: Az 1863-as Párizsból származó útmutató ábrázolja a látszólagos skálát. A modern ültetés fenntartja a gyep, a szökőkutak és a fák. ]]
 
83 ⟶ 81 sor:
== A mai Palais-Royal ==
[[Fájl:Dancers_in_the_Buren_installation.jpg|bélyegkép| A Nathalie Pernette társaság táncosai 2017 májusában előadják a ''La Figure du'' Baiser táncdarabját <nowiki><i id="mwAUQ">a Buren oszlopain,</i></nowiki> a Palais-Royal épületében. <ref>Typhenn Le Guyader, [https://web.archive.org/web/20170703000307/https://www.resmusica.com/2017/05/19/invitation-aux-rencontres-dans-la-figure-du-baiser-de-nathalie-pernette/ "Invitation aux recontres dans La Figure du Baiser de Nathalie Pernette"], ResMusica, 19 May 2017.</ref> ]]
Ma a Palais-Royal fogadja a ''Conseil d'Étatot'' , az Alkotmánytanácsot és a Kulturális Minisztériumot . A kert hátulján, a Palais-királytól északra, a Rue de Richelieu-nál található a Bibliothèque nationale de France régebbi épülete.
 
A palota nagyobb belső udvarában, a Cour d'Honneur-ban 1986 óta található Daniel Buren helyspecifikus műalkotása, a ''Les Deux Plateaux'' , ''Les Colonnes de Buren'' néven ismert.
 
== Palais Brion ==
Az Orléans-ház nem foglalta el az északkeleti szárnyot, ahol eredetileg az osztrák Anne élt, hanem inkább a főépülettől nyugatra fekvő Brion-palaisban tartózkodott, ahol a jövőbeli kormányzó, apja halála előtt, Gilles-Marie megbízást adott Oppenord díszíti a ''nagyszerű apartmanot'' könnyű és élénk ''stílusú'' újjáépítésben, amely a rokokóra utalt . Ezeket, valamint a Regent barátságosabb ''apartmanjait'' , valamint a Coypel virgiliai alanyokkal festett galériáját mind 1784-ben lebontották a Théâtre-Français, ma a Comédie-Française telepítéséhez.
 
A Brion palaisot, a Richelieu rue mentén álló, a Palais-Royaltól nyugatra fekvő külön pavilont XIV. Lajos vásárolta meg Richelieu bíboros örököseitől. Louis csatlakoztatta a Palais-Royal-hoz. A Brion palotájában Louise de La Vallière szeretője maradt, míg a Madame de Montespannel való viszonya még mindig ''hivatalos'' titok volt.
 
Később az ókori régiségek gyűjteményét a Brion- palotában helyezték el , 1673-ban kinevezett művészkritikus és hivatalos bírósági történész, André Félibien gondozása alatt.
 
== Irodalom ==
'''Megjegyzések'''
 
'''Megjegyzések'''
 
== Jegyzetek ==
# ^ <sup>'''''a'''''</sup> <sup>'''''b'''''</sup> <sup>'''''c'''''</sup>  ''La Belle Franciaország'' . USA: Vintage. o.   . Letöltve 2010.12.07.  
# '''^'''  Her<span class="reference-text"><span class="Z3988" title="ctx_ver = Z39.88-2004 & rft_val_fmt = info% 3Aofi% 2Ffmt% 3Akev% 3Amtx% 3Abook & rft.genre = könyv és rft.btitle = La + Belle + Franciaország + rft.place = USA-rft.pages = 131 & rft.pub = Vintage & rft.date = 2004 & rft.isbn = 978-1-4000-3487-1 & rft.aulast = Horne & rft.aufirst = Alistair & rft_id = https% 3A% 2F% 2Fbooks.google.com% 2Fbooks% 3Fid% 3DSZ7tAAAAMAAJ & rfr_id = info% 3Asid% 2Fen.wikipedia.org% 3APalais-Royal"></span></span>bermann, Charles, szerk. (1913). "Jacques Lemercier". ''Katolikus Enciklopédia'' . New York: Robert Appleton Company.
126 ⟶ 120 sor:
# '''^'''   Beérkezett 2007-05-30 .
 
== Források ==
'''források'''
* Ayers, Andrew (2004). ''Párizs építészete'' . Stuttgart: Axel Menges. <nowiki>ISBN 9783930698967.
 
* AyersClarke, AndrewJan (20041998). ''PárizsA építészetepárizsi Guénégaud Színház (1673–1680).'' ''Első kötet: Alapítás, tervezés és gyártás''. StuttgartLewiston, New York: AxelAz Edwin Mellen MengesPress. <nowiki>ISBN 97839306989679780773483927</nowiki> .
* ClarkeFauquet, JanJoël-Marie, (1998). ''A párizsi Guénégaud Színházszerkesztő (1673–16802001).'' ''ElsőZenei kötet:szótár Alapítás,és tervezésfranciaország ésa gyártásXIX'' . Lewiston, New YorkPárizs: Az Edwin MellenFayard Press. <nowiki>ISBN 97807734839279782213593166</nowiki> .
* Fauquet, Joël-Marie , szerkesztő (2001). ''Zenei szótár és franciaország a XIX'' . Párizs: Fayard . <nowiki>ISBN 9782213593166</nowiki> .
* Hemmings, FWJ (1994). ''Színház és állam Franciaországban, 1760–1905'' . New York: Cambridge University Press. <nowiki>ISBN 978-0-511-00042-3</nowiki> . <nowiki>ISBN 978-0-521-03472-2</nowiki> (2006. évi újrahasznosított változat).
* Kennedy, Emmet; Netter, Marie-Laurence; McGregor, James P .; Olsen, Mark V. (1996). ''Színház, opera és közönség a forradalmi Párizsban'' . Westport, Connecticut: Greenwood Press. <nowiki>ISBN 978-0-313-28960-6</nowiki> .
136 ⟶ 129 sor:
* Netter, Marie-Laurence (1996). "Színházak és rendezőik" Kennedy et al. 1996, 65–73.
* Pitou, Spire (1983–1990). ''A párizsi opéra: Operák, balett, zeneszerző és előadóművészek enciklopédia'' (3 kötet). Westport, Connecticut: Greenwood Press. <nowiki>ISBN 978-0-686-46036-7</nowiki> .
* Rudeck, Claudia (2010). "Aile de la galerie du Palais-Royal", 417–420. Oldal, ''Jules Hardouin-Mansart 1646–1708'' , szerkesztette Alexandre Gady. Párizs: Éditions de la Maison des sciences de l'homme. <nowiki>ISBN 9782735111879</nowiki> .
* Wild, Nicole (2003). "Palais-Royal, Théâtre du", Fauquet, 2003, p. 932.
 
* Ayers, Andrew (2004). ''Párizs építészete'' . Stuttgart: Axel Menges. {{ISBN|9783930698967}} [[International Standard Book Number|ISBN]] &nbsp; [[Special:BookSources/9783930698967|9783930698967]] .
* Clarke, Jan (1998). ''A párizsi Guénégaud Színház (1673–1680).'' ''Első kötet: Alapítás, tervezés és gyártás'' . Lewiston, New York: Az Edwin Mellen Press. {{ISBN|9780773483927}} [[International Standard Book Number|ISBN]] &nbsp; [[Special:BookSources/9780773483927|9780773483927]] .
148 ⟶ 140 sor:
* Pitou, Spire (1983–1990). ''A párizsi opéra: Operák, balett, zeneszerző és előadóművészek enciklopédia'' (3 kötet). Westport, Connecticut: Greenwood Press. {{ISBN|978-0-686-46036-7}} [[International Standard Book Number|ISBN]] &nbsp; [[Special:BookSources/978-0-686-46036-7|978-0-686-46036-7]] .
* Rudeck, Claudia (2010). "Aile de la galerie du Palais-Royal", pp. &nbsp; ''Jules Hardouin-Mansart, 1646–1708'', ''417–420'', szerkesztette Alexandre Gady. Párizs: Éditions de la Maison des sciences de l'homme. {{ISBN|9782735111879}} [[International Standard Book Number|ISBN]] &nbsp; [[Special:BookSources/9782735111879|9782735111879]] .
* Wild, Nicole (2003). "Palais-Royal, Théâtre du", Fauquet, 2003, p. &nbsp; 932.
 
== Fordítás ==
{{fordítás|en|Palais-Royal|oldid=938540282}}
 
[[Kategória:Párizs építményei]]
[[Kategória:Franciaország kastélyai, palotái]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Palais-Royal”