„Palais-Royal” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vépi (vitalap | szerkesztései) fordítás sablon a szerző alapján |
Vépi (vitalap | szerkesztései) jegyzetek sablon |
||
17. sor:
1661. március 31-én Henrietta Anne feleségül ment Louis fiatalabb öccséhez Philippe de France, duc d'Orléanshoz a palota kápolnájában. A következő évben a palotában az új d'Orléans hercegnő életet adott egy lánynak Marie Louise d'Orléansnak. Házasságuk után a palota az Orléans-ház fő rezidenciája lett.
A hercegnő létrehozta a palota díszkertjeit, amelyről azt állították, hogy Párizs kertjei közül az egyik legszebb volt. Az új
A Royal Palota királyi összejövetelei híresek voltak, mind a fővárosban mind pedig Franciaországban. Ezeken az összejöveteleken a francia társadalom (créme de la créme volt. A vendégek között szerepeltek a királyi családok fő tagjai, mint például az osztrák Anne királynő (Anya Királynő), a Montepensier hercegnő, a Condé és a Conti hercegek. Philippe kedvencei szintén gyakori látogatók voltak.
A palotát felújították és új lakrészeket hoztak létre a hercegnő lányai és munkatársai számára. Számos nő, akik később XV. Lajos király kedvencei közé tartoztak, az udvartarásból származott; Louise da La Valliére, aki 1663-ban és 1665-ben két fiú gyermeket szült a királynak. Françoise-Athénaïs, Marquise de Montespan aki helyettesítette Louise-t, és Angélique de Fontages aki Orléans második hercegnőjénél szolgált.
1670-ben Henrietta Anne halála után a herceg elvette a második feleségét Palatine hercegnőt, aki inkább Château de Saint-Cloud-ban lakott. Ezért Saint-Cloud lett a fő lakóhelye a hercegnő legidősebb fiának és ő lett az Orléans-ház örököse. Philippe Charles d'Orléans duc de Chartes néven volt ismert.
66. sor:
A forradalmi időszakban Philippe d'Orléans Philippe Égalité néven vált ismertté, és a Palais de l'Égalité mellett uralkodott ami a forradalom radikálisabb szakaszában is ismert volt, és népszerűvé tette magát Párizsban amikor kinyitotta a Palota kertjeit a párizsiak számára, és a klasszicista építészt, Victor Louist megkérte, hogy építse újra a palotakertek körüli szerkezeteket, amelyek a házak szabálytalan hátulját képezték a környező utcákkal szemben és a kerteket szabályos oszlopsorokkal zárja be, ahol elegáns üzletek sorakoztak fel (az egyikben Charlotte Corday megvette azt a kést, amelyet később Jean Paul Marat leszúrásához használt).
A galéria mentén a második emeleti negyedben az éjszakai hölgyek és a szerencsejáték kaszinók voltak. A galériák mindkét végén színház volt; a nagyobbik a Comédie-
'Ebben a kertben sem a mezőkkel sem a rétekkel, sem az erdőkkel, sem a virágokkal nem találkozunk. És ha megzavarja az erkölcsöt legalább az árát át lehet állítani'
▲A márkányi de Sade ''a Hálószoba filozófiájában'' (1795) a palota előtti területeket a progresszív brosúrák eladásának helyére utalt.
A herceg halála után a palota tulajdonjoga az államra esett, ahonnan ''Palais du Tribunatnak hívták''.
93 ⟶ 92 sor:
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
# ^ <sup>'''''a'''''</sup> <sup>'''''b'''''</sup> <sup>'''''c'''''</sup> ''La Belle Franciaország'' . USA: Vintage. o. . Letöltve 2010.12.07.
# '''^''' Her<span class="reference-text"><span class="Z3988" title="ctx_ver = Z39.88-2004 & rft_val_fmt = info% 3Aofi% 2Ffmt% 3Akev% 3Amtx% 3Abook & rft.genre = könyv és rft.btitle = La + Belle + Franciaország + rft.place = USA-rft.pages = 131 & rft.pub = Vintage & rft.date = 2004 & rft.isbn = 978-1-4000-3487-1 & rft.aulast = Horne & rft.aufirst = Alistair & rft_id = https% 3A% 2F% 2Fbooks.google.com% 2Fbooks% 3Fid% 3DSZ7tAAAAMAAJ & rfr_id = info% 3Asid% 2Fen.wikipedia.org% 3APalais-Royal"></span></span>bermann, Charles, szerk. (1913). "Jacques Lemercier". ''Katolikus Enciklopédia'' . New York: Robert Appleton Company.
| |||