Wikipédia

„Chevrolet Bel Air” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
BinBot (vitalap | szerkesztései)
botok
191 035 szerkesztés
a Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Évszakok linktelenítése, Évszakok linktelenítése 2. és WP:HIV#mihez)
Porribot (vitalap | szerkesztései)
botok
127 263 szerkesztés
a link egyértelműsítés + apróságok AWB
71. sor:
}}
 
Az [[1950]]-es modellévben a [[Chevrolet]] egy forradalmi stílust vezetett be, ami évtizedekig meghatározó maradt az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[autó]]gyártásban. A frissen bemutatott Bel Air karosszériája [[kabrió]]szerű kialakítású volt, de keményteteje nem volt levehető. AZ [[1920-as évek]] óta több [[autó]]gyártó, köztük a [[Chevrolet]] is próbálkozott már hasonló tetőkialakítással, komolyabb sikerek nélkül. Az új próbálkozás azonban a [[Chevrolet]] és a [[Cadillac]] részéről minden addiginál kedvezőbb fogadtatásra talált. A gyártás első évében mindössze 76 662 darab készült el, mivel a vásárlók a kezdetekben óvatosak voltak az új modellel. Az [[autó]] ára 1741 [[amerikai dollár|dollár]], súlya pedig 1463 &nbsp;kg volt. Előre független, "knee-action" fantázianevű felfüggesztés került.<ref name= oldcarbrochures1951 />
 
Az első Bel Air modelleken csak az A oszloptól előrefelé található lemezek egyeztek meg a kínálat többi tagjával. A szélvédő, az ajtók és a csomagtartó a Styline DeLuxe Convertible Coupe modellekkel voltak közösek, a tető, a hátsó sárvédőlemezek és a három hátsó ablak azonban egyedi volt. Az alváz és a műszaki alapok megegyeztek a [[Chevrolet]] személyautó-kínálatának több tagjával, ahogyan az [[autó]] kinézete is illett a modellkínálatba, de az alacsonyabb tető és a háromrészes hátsó ablak hosszabb és kiegyensúlyozottabb megjelenést biztosított neki. A korai Bel Airek csak a prémium DeLuxe felszereltségi csomaggal voltak elérhetők.
81. sor:
Az [[1953]]-as és [[1954]]-es kínálat egyedi és némileg szokatlan kinézetet kapott. Ennek célja elsősorban az volt, hogy átmenetet képezzen az aktuális és a következő, [[1955]]-ös és [[1957]]-es modellév között gyártott Bel Air generáció között, mely a kor egyik kulturális ikonjává vált. Az olyan [[második világháború]] előtti technológiák, mint a kardáncsöves meghajtás, a szóró olajzású soros hathengeres [[motor]]ok, a knee-action felfüggesztés és az osztott szélvédők végleg kifutottak az [[1953]]-as és [[1954]]-es modellév során, megteremtve az alapokat a modern [[Chevrolet]] személyautók számára. A Bel Air sorozat külsejére egy vastag [[króm]]sáv került, mely a hátsó sárvédők kiemelkedésétől a hátsó lökhárítóig futott. A sáv közepe az [[autó]] fényezéséhez illőre volt színezve, és a legtöbb esetben szerepelt benne a "Bel Air" felirat. Ritkább esetben egyáltalán nem került típusmegjelölés a karosszériára, mindössze egy [[Chevrolet]] logó a motorháztetőre és a csomagtartófedélre. [[1953]] volt az első év, amikor az osztott első szélvédők helyére egyrészes, ívelt darab került.<ref name="flory2008"/><ref>{{cite web|url=http://www.oldcarbrochures.com/static/NA/Chevrolet/1953_Chevrolet/1953_Chevrolet_Brochure/1953%20Chevrolet-03.html |title=Directory Index: Chevrolet/1953_Chevrolet/1953_Chevrolet_Brochure |publisher= Oldcarbrochures.com |date= |accessdate= 2017-01-28}}</ref>
 
[[File:Four States Auto Museum April 2016 30 (1954 Chevrolet Bel Air).jpg|thumb|left|1954-es Bel Air kabrió karosszériával]]A Bel Air belsőteréhez opcionálisan rendelhető volt egy vastag [[króm]]csík a műszerfal aljára (a legtöbb modellben ez a rész krómozás helyett a karosszériával megegyező színűre volt fényezve), valamint króm kürtkarika a kormányra. A belső kárpitozás és a kerekek [[króm]] dísztárcsái az alapfelszereltség részét képezték. Az [[1954]]-es modellévben a Bel Air külsején mindössze a hűtőrács és a hátsólámpák változtak. A [[motor]]ba emellett perselyes [[siklócsapágy]]ak kerültek, ez nagyobb [[motorolaj|olaj]]nyomást eredményezett, ami a frissen bevezetett teljes átfolyású olajszűrő rendszer miatt volt fontos. [[1954]] előtt a 3,5 és 3,9 literes soros hathengeres motorok hajtókarjainak alján persely nélküli babbitt-fém siklócsapágyak és a kenésről gondoskodó szórókanalak voltak. Ez a rendszer állandó, 1 és 2 [[Bar (mértékegység)|bar]] közötti olajnyomást biztosított. Ezekben az években az [[autó]] háromféle motorral volt elérhető, a megrendelt [[sebességváltó]]tól függően. Mindkét 3,9 [[liter]]es "Blue Flame" erőforrás [[Otto-motor#Vezérlés|OHV]] rendszerű volt, [[alumínium]] [[dugattyú]]kkal. A 106 [[lóerő]]s (79 [[Watt (mértékegység)|kW]]) [[teljesítmény]]ű változat volt az alapmotor a manuális [[sebességváltó]]s típusok esetén. Ebbe merev szelepemelők és babbitt-fém hajtókarcsapágyak kerültek, a kenésről pedig egy félig szóró, félig nyomó olajozású rendszer gondoskodott. A powerglide automata sebességváltóval szerelt Bel Airekhez ugyanennek a [[motor]]nak a 115 [[lóerő]]s (86 &nbsp;kW) változata járt, hidraulikus szelepemelőkkel és nyomóolajozással.
 
[[1953]] és [[1954]] között a Bel Air [[kabrió]], keménytetős [[kupé (gépkocsi)|kupé]], két- és négyajtós [[limuzin|szedán]], valamint [[1954]]-től [[Chevrolet Beauville|Beauville]] néven [[kombi]] karosszériával is elérhető volt. Utóbbi jellegzetessége volt, hogy [[fa (anyag)|faberakások]] díszítették az oldalablakok környékét. Az [[1953]]-as modellévtől olyan extrák jelentek meg az [[autó]]hoz, melyek addig csak a jóval drágább luxusjárművekhez voltak elérhetők. Ilyen volt például a szervokormány, a szervofék, az automata fényváltó kapcsoló, a két irányban elektromosan állítható első ülések és az [[elektromosság|elektromos]] első ablakok. Az [[1954]]-es modellévben mindegyik elkészült darabba automata [[sebességváltó]] és az ahhoz tartozó 115 [[lóerő]]s motor került.
{{clear}}
 
121. sor:
}}
 
Az [[1955]]-ös modellévben megújult a [[Chevrolet]] nagyautókínálatának külseje és hajtáslánca is. A Bel Air 1568 &nbsp;kg súlyú és 4,9 m hosszú lett, a [[General Motors]] [[reklám]]jaiban pedig a "Hot One" becenevet kapta. A kocsi külső dizájnja letisztult, egyszerűbbé vált, előre pedig egy [[Ferrari]] ihlette hűtőrács került. A Bel Air modellekbe a kisebb kategóriájú modellekből ismert felszerelések kerültek, emellett a keménytetős változatokhoz [[króm]] tetőkeret járt. A típus jellegzetességének számítottak még az első sárvédőelemeken lévő lándzsahegy alakú [[króm]]dísz, valamint a rozsdamentes [[acél]] ablakkeretek és a teljes méretű dísztárcsák. Az év későbbi részében a külső ismertetőjegyekhez hozzáadódott még egy [[arany (kémiai elem)|arany]]színű "Bel Air" felirat.
 
Műszaki szinten a legnagyobb újítást a 4,3 [[liter]]es [[V-motor|V8-as motor]], valamint a kétsebességes turboglide automata [[sebességváltó]] és a háromsebességes szinkronizált manuális sebességváltó bevezetése jelentette, opcionális overdrive fokozattal. A [[V-motor|V8-as motor]] modernnek számító [[Otto-motor#Vezérlés|OHV vezérlést]] (hengerfej felett elhelyezett [[szelep]]ek) kapott, magas [[sűrítés]]i aránnyal és rövid löketű [[henger]]kialakítással. Ez olyan jó koncepciónak bizonyult, hogy különböző lökettérfogatokkal még évtizedekig gyártásban maradt. A [[motor]] alapváltozatára kéttorkú [[porlasztó|karburátor]] került, és 162 [[lóerő]]s (121 &nbsp;kW) [[teljesítmény]] leadására volt képes. Az opcionális "Power Pack" változatot négytorkú karburátorral szerelték, ami 180 lóerőre (130 &nbsp;kW) növelte a teljesítményt. Az év során később megjelent még egy "Super Power Pack" nevű változat is még nagyobb sűrítési aránnyal és 15 lóerőnyi (11 &nbsp;kW) többletteljesítménnyel. Emellett a [[generátor]] töltését és az olajnyomást jelző műszereket lecserélték egyszerű visszajelző lámpákra, melyek a köznyelvben "idiótalámpákként" híresültek el.<ref name= autogenerated1991>{{cite book| title=Consumer Guide Chevrolet 1955–1957|year=1991|publisher=Publications International|isbn=1-56173-311-3}}</ref>
 
A [[Motor Trend]] [[autó]]sautós magazin a tesztelés után maximális pontszámot adott a második generációs Bel Air kezelhetőségére.<ref name= autogenerated1991 /> A [[Popular Mechanics]] gyorsulási tesztet végzett egy [[V-motor|V8-as motorral]] és powerglide automata [[sebességváltó]]val szerelt modellen, mely 12,9 másodperc alatt gyorsult 0-ról 60 [[A sebesség mértékegységei|mph]]-s sebességre. Emellett kényelmes kocsiként írta le a Bel Airt, mely jó kilátást biztosít a vezetőnek. Ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy a kürtkarika kitakarta a sebességmérő egy részét, a hagyományos [[benzin]]től kopogott a [[motor]], és a gyártás elején készült [[V-motor|V8-as motorok]] túl sok [[motorolaj|olajat]] fogyasztottak.<ref>{{cite web|url=https://books.google.com/books?id=fNwDAAAAMBAJ&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false|title=Popular Mechanics|work=google.com}}</ref>
 
Az [[autó]] csaknem 1,1 m-es lábteret biztosított az elöl ülőknek,<ref name="flory2008"/> a fékezésről pedig 279 &nbsp;mm-es [[dobfék]]ek gondoskodtak.<ref>{{cite web|url=http://www.oldcarbrochures.com/static/NA/Chevrolet/1955_Chevrolet/1955_Chevrolet_Prestige_Brochure/1955%20Chevrolet%20Prestige-18-19.html |title=Directory Index: Chevrolet/1955_Chevrolet/1955_Chevrolet_Prestige_Brochure |publisher=Oldcarbrochures.com |date= |accessdate=2017-01-28}}</ref> A V8-as motorral rendelt darabokhoz opcionálisan rendelhető volt légkondicionáló berendezés, mely a műszerfal két szélén lévő nyílásokon fújta be a levegőt. Az ezzel az extrával felszerelt modellekbe nagyobb teljesítményű [[generátor]] került. [[1955]]-ben és [[1956]]-ban még a manuális [[sebességváltó]]val rendelkező Bel Airekhez is kérhető volt légkondicionáló, de az [[1957]]-es modellévtől az automata [[sebességváltó]] megléte az előbbi extra megrendelésének előfeltételévé vált.
 
Az [[1956]]-os modellévben a Bel Air külseje némileg megújult. Az [[autó]] új, szokványosabb hűtőrácsot kapott, kielégítve azon ügyfelek kéréseit, akiknek nem tetszett a [[Ferrari]] által inspirált maszk. Emellett a kéttónusú fényezésről és a kikerekített hátsó kerékívekről is könnyen felismerhetők voltak a modellfrissítés utáni darabok. A hátsólámpák egyrészessé váltak, magukba foglalva a helyzetjelző lámpákat, a féklámpákat és a tolatólámpákat. Emellett az üzemanyag-betöltő nyílás a bal hátsó lámpa mögé került, ami a [[Cadillac]]eken volt elterjedt megoldás. Hetedik karosszériafajtaként megjelent a Sport Sedan nevű változat, B-oszlop nélküli keménytetővel. Ez a típus számos elismerést kapott kinézete miatt, főleg lehúzott ablakok mellett, valamint azért, mert könnyű beszállást biztosított a hátsó ülésre. Ebből a változatból 103 ezer darab készült, míg a kétajtós keménytetősből 128 ezer. Az árlista csúcsán a Nomad nevű kombi állt 2608 [[amerikai dollár|dolláros]] árával. Erről időközben lekerült az egyedi faberakásos díszítés, és a belsőtere is a többi Bel Airhez hasonlóvá vált. Mindössze 7886 darab készült belőle. A legolcsóbb változat a 2025 dolláros kétajtós [[limuzin|szedán]] volt.
133. sor:
Ekkoriban biztonsági öv, vállheveder és párnázott műszerfal is kérhető volt a kocsihoz,<ref name= autogenerated1991/> és a [[Chevrolet Corvette|Corvette]] 225 [[lóerő]]s [[motor]]ja is megrendelhető volt hozzá. Az [[1956]]-os prospektusok szerint a [[kabrió]]khoz extraként elérhető volt egy [[eső]]érzékelős automata tető,<ref>{{cite web|url=http://www.oldcarbrochures.com/static/NA/Chevrolet/1956_Chevrolet/1956_Chevrolet_Accessories/1956%20Chevrolet%20Acc-05.html |title= Directory Index: Chevrolet/1956_Chevrolet/1956_Chevrolet_Accessories |website= Oldcarbrochures.com |date= |accessdate= 2017-01-28}}</ref> mely az [[1951]]-es LeSabre prototípuson jelent meg először, de úgy tudni, ezt egyetlen Bel Airhez sem rendelték meg.<ref>{{cite book|last=Flory, Jr.|first=J. "Kelly"|title=American Cars, 1946-1959 Every Model Every Year|year=2008|publisher= McFarland & Company, Inc., Publishers|isbn=978-0-7864-3229-5}}</ref> A [[Popular Mechanics]] statisztikái szerint biztonsági övet is csak a vásárlók 7,4%-a kért az [[autó]]jához.
 
Az [[1957]]-es modellévben megjelent egy "Super Turbo Fire V8" nevű 4,6 [[liter]]es erőforrás a motorválasztékban, mely zárt hurkú mechanikus üzemanyag.befecskendező rendszerének köszönhetően 283 [[lóerő]]s (211 &nbsp;kW) [[teljesítmény]]re volt képes. Ezek a darabok nagyon ritkának számítanak, mivel a legtöbb fennmaradt második generációs Bel Air [[porlasztó|karburátoros]] motorral rendelkezik. Az [[1957]]-es Bel Air az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] autógyártás valaha volt egyik legikonikusabb [[autó]]jává nőtte ki magát az évek során, köszönhetően a tágasságának, ízléses visszafogottságának, valamint jellegzetes fecskefarkainak és [[króm]]díszeinek. A gyűjtők főként a [[kupé (gépkocsi)|sportkupé]] és [[kabrió]] karosszériás változatokat keresik. A Turboglide sebességváltó szintén megújult, folyamatosan változó áttételt kínálva, ami észrevehetetlenül simává tette a "váltásokat". A váltó fokozatai P-R-N-D-Gr sorrendben követték egymást.<ref>{{cite web|url=http://www.oldcarbrochures.com/static/NA/Chevrolet/1956_Chevrolet/1956_Chevrolet_Owners_Manual/1956%20Chevrolet%20Manual-11.html |title=Directory Index: Chevrolet/1956_Chevrolet/1956_Chevrolet_Owners_Manual |website= Oldcarbrochures.com |date= |accessdate= 2017-01-28}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.oldcarbrochures.com/static/NA/Chevrolet/1957_Chevrolet/1957_Chevrolet_Owners_Manual/1957%20Chevrolet%20Manual-13.html |title=Directory Index: Chevrolet/1957_Chevrolet/1957_Chevrolet_Owners_Manual |website= Oldcarbrochures.com |date= |accessdate=2017-01-28}}</ref>
 
[[1955]] és [[1957]] között a kétajtós [[kombi]] [[Chevrolet Nomad]] a Bel Air kínálat része lett. A Nomad név először egy [[Chevrolet Corvette|Corvette]]-alapú prototípussal kapcsolatban merült fel, [[1954]]-ben. A [[Chevrolet]] később bemutatott még két Nomad nevű prototípus, a legutóbbit [[1999]]-ben, de mindmáig nem hozták vissza a modellnevet.
232. sor:
}}
 
A [[Chevrolet]] mindössze egy évig gyártotta a Bel Air harmadik generációját, majd az [[1959]]-ben előállt egy teljesen újratervezett változattal. A fényszórók a törvény által engedélyezett legalacsonyabb pozícióba kerültek, hátulra pedig nyújtott, csepp alakú lámpák kerültek, a kocsi karosszériájának többi része is megújult, így összetéveszthetetlenné vált a többi gyártó által készített [[autó]]kkal. A legszembetűnőbb változtatást a karosszéria hátulján lévő lapos, szárnyszerű uszonyok jelentették. A kocsi tengelytávja 3023 &nbsp;mm, a hossza pedig 5357 &nbsp;mm volt, amivel túlnőtt a szintén hosszúnak számító harmadik generáción is. Ezzel az új Bel Air a [[Chevrolet]] alacsonyabb árú modelljei között a leghosszabb lett úgy, hogy két évvel korábban még a legrövidebb járműnek számított ebben a kategóriában. Emellett a karosszéria 76 &nbsp;mm-rel volt szélesebb, mint az [[1958]]-as modellévben bemutatott elődé, és az ajtók szélességét is csökkentették, így a bent ülőknek 130 &nbsp;mm-rel szélesebb hely állt a rendelkezésére. A Bel Air továbbra is a [[General Motors]] B platformjának alapjaira épült, de új alvázkeretet kapott, amit az alakja miatt "X frame"-nek neveztek el, és nem voltak klasszikus értelemben vett hosszanti főelemei.<ref>{{cite web|url=http://www.oldcarbrochures.com/static/NA/Chevrolet/1959_Chevrolet/1959_Chevrolet_Brochure/1959%20Chevrolet-22.html |title=Directory Index: Chevrolet/1959_Chevrolet/1959_Chevrolet_Brochure |website= Oldcarbrochures.com |date= |accessdate= 2017-01-28}}</ref>
 
A [[kombi]]k kínálatában megjelent a [[Chevrolet Parkwood|Parkwood]] és a [[Chevrolet Kingswood|Kingswood]], melyek hat-, illetve kilencszemélyes utastérrel rendelkeztek. A [[kombi]]k felszereltsége továbbra is némiképp eltért a többi változatétól, de modellszámuk megegyezett a Bel Air sorozat többi tagjáéval. A [[motor]]ok nem sokban változtak, opcióként megjelent az üzemanyag-befecskendező, néhány különleges [[vezérmű]]tengely, valamint alacsonyabb [[sűrítés]]i arány. A legerősebb változat 315 [[lóerő]]s volt. A beltérben a rendelhető extrák sorához hozzáadódott még egy behúzott kézifékre figyelmeztető lámpa.<ref>{{cite web|url=http://www.oldcarbrochures.com/static/NA/Chevrolet/1959_Chevrolet/1959_Chevrolet_Owners_Manual/1959%20Chevrolet%20Manual-04.html|title=Directory Index: Chevrolet/1959_Chevrolet/1959_Chevrolet_Owners_Manual|work=oldcarbrochures.com}}</ref> A Bel Air ezen generációjából 447 100 darab készült, amit a kínálat új csúcsának számító [[Chevrolet Impala|Impala]] 20 ezerrel túlszárnyalt.
282. sor:
}}
 
[[1960]]-ban, az [[1961]]-es modellévben bemutatták a Bel Air ötödik generációját, melynek a teljes karosszériája megújult, nem csak a külső lemezek. Tengelytávja az elődjéhez hasonlóan 2023 &nbsp;mm maradt, de a hosszúsága 5316 &nbsp;mm-re csökkent. Az első évben a motorkínálat változatlan maradt, a választék belépő szintű erőforrásai a 135 [[lóerő]]s (101 &nbsp;kW) 3,9 [[liter]]es soros hathengeres és a 170 [[lóerő]]s (130 &nbsp;kW) 4,6 [[liter]]es [[V-motor|V8]]-as voltak. Utóbbi 110 [[amerikai dollár|dollárral]] többe került, mint a hathengeres, és 2,3 &nbsp;kg-mal könnyebb volt. A kétajtós [[limuzin|szedán]] jellegzetessége a szögletesebb kialakítású tető volt, és a karosszéria vonalát követő hátsó ablak került bele, ellentétben a kétajtós keménytetős változattal. A negyajtós [[limuzin|szedán]] szintén más vonalvezetésű tetőt kapott, mint a négyajtós keménytetős.
 
Az [[1962]]-es modellévre az ajtókon kívül a karosszéria összes külső lemeze megújult. A karosszéria hossza 5323 &nbsp;mm-re nőtt, a négyajtós Sport Hardtop nevű keménytetős karosszériaváltozat pedig kikerült a kínálatból. A motorválasztékban megmaradtak az egy évvel korábbi erőforrások, de megjelent egy új 5,4 literes, 300 [[lóerő]]s (220 &nbsp;kW) [[V-motor|V8]]-as, valamint egy akkoriban szokatlanul nagynak számító 6,7 literes [[V-motor|V8]]-as egység, melynek alapváltozata 380 [[lóerő]]s (280 &nbsp;kW), a két négytorkú [[porlasztó|karburátorral]] szerelt változata pedig 409 [[lóerő]]s (305 &nbsp;kW) volt. Ebben a modellévben minden [[kombi]] változat négyajtós volt, és lekerültek róluk a kimondottan a [[kombi]]kra jellemző egyedi ismertetőjegyek. A teljes kárpitozás több év után először ismét az alapfelszereltség része lett. Ez volt az utolsó éve a Sport Coupe változat [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] gyártásának, amely az [[1961]]-es keménytetős [[kupé (gépkocsi)|kupé]] tetővonalát örökölte.
 
[[1963]]-ban a Bel Air több jelentős változáson is átesett. A karosszéria ismét hosszabbá vált, 5344 &nbsp;mm-esre nőve. A motorkínálat alján a 3,9 [[liter]]es soros hathengeres egységet leváltotta egy modernebb kialakítású, 3,8 literes soros hathengeres [[motor]], mely 140 [[lóerő]]s [[teljesítmény]] leadására volt képes, és az egy évvel korábban bemutatott [[Chevrolet Nova]] motorján alapult. Az alap [[V-motor|V8]]-as továbbra is a 4,6 literes volt, de különféle módosításokon esett át, így teljesítménye 195 [[lóerő]]re (145 &nbsp;kW) nőtt. A 6,7 literes óriásmotor 340, 400, illetve 425 lóerős változatokban volt elérhető, míg a kisblokkos 5,4 literesnek továbbra is 250 és 300 lóerős változatai voltak. A Bel Air továbbra is a kínálat közepén helyezkedett el, az [[Chevrolet Impala|Impala]] mögött, és két-, valamint négyajtós [[limuzin|szedán]] és hat-, illetve kilencszemélyes [[kombi]] karosszériával volt kapható.
 
Az [[1964]]-es modellév a karosszéria néhány menetrendszerű átalakításán kívül nagyon kevés változtatást hozott. A [[limuzin|szedánok]] 5331 &nbsp;mm, a [[kombi]]k 5329 &nbsp;mm hosszúak voltak. A [[motor]]kínálat teljes mértékben változatlan maradt. A Bel Air ebben az évben mindössze 100 [[amerikai dollár|dollárral]] volt drágább, mint a [[Chevrolet Biscayne|Biscayne]], és csak a [[króm]]ozott övvonal, valamint a belsőtér néhány eltérése különböztette meg az alacsonyabb árazású modelltől.
 
Ebből a generációból is készültek jobbkormányos változatok, melyeket [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] szereltek össze, [[Kanada|Kanadából]] érkező alkatrészekből. Ezeknek az [[autó]]knak egy része a [[Chevrolet]] műszerfala helyett az [[1961]]-es [[Pontiac]]ok tükrözött műszerfalát kapták. Érdekesség még, hogy néhány [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] piacra szánt Bel Air az [[Chevrolet Impala|Impalához]] hasonlóan oldalanként három-három hátsó lámpával rendelkezett, melyek közül a középső egy borostyánsárga irányjelző volt, megfelelve az [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] érvényes közlekedési szabályoknak.
334. sor:
}}
 
Az [[1965]]-ös modellévre megérkezett a Bel Air teljesen megújult hatodik generációja. Bár a tengelytáv megegyezett a korábbi generációéval, a kocsi hossza 5418 &nbsp;mm-re nőtt. Az új, préselt hűtőmaszk, melynek egy része belógott a középen kissé kicsúcsosodó első lökhárító alá, a magasra helyezett kerek fényszórók és az íves szélvédő mind hozzájárultak a Bel Air új, karakteresebb kinézetéhez. A belső is megújult, melynek legszembeötlőbb változása a teljesen átalakult műszerfal volt. Az alap [[V-motor|V8-as motor]] továbbra is a 4,6 [[liter]]es, 195 [[lóerő]]s (145 [[Watt (mértékegység)|kW]]) maradt, de megjelent két új 6,5 literes erőforrás is, 325 és 340 [[lóerő]]vel, a motorválaszték csúcsán pedig a 400 és 425 [[lóerő]]s 6,7 [[liter]]es [[V-motor|V8]]-asok álltak. A Bel Air modellek oldalán és küszöbén rozsdamentes [[acél]] díszcsíkok futottak végig, a hátsó sárvédőlemezekre típusjelölő felirat került, a [[kombi]]k pedig [[elektromosság|elektromosan]] nyitható csomagtérajtókat kaptak, ezzel megkülönböztetve magukat az olcsóbb [[Chevrolet Biscayne|Biscayne]] sorozattól.
 
A [[Chevrolet]] az [[1966]]-os modellévre néhány nem túl nagy, de észrevehető külső változtatást eszközölt a Bel Air sorozaton. Ezek közé tartoztak az előreugró első sárvédőlemezek és a megújult hűtőmaszk. A kerek hátsó lámpák hosszú idő után lekerültek a kocsiról, a helyükre szögletes darabok kerültek, beépített tolatólámpákkal. A megújult modell hossza 5415 &nbsp;mm volt. Az alapmotor a nagyobb, 4,1 [[liter]]es soros hathengeres lett, 155 [[lóerő]]vel (116 &nbsp;kW). Megjelent egy új, 7,0 [[liter]]es [[V-motor|V8]]-as, mint a legnagyobb motor, mely 390 és 425 [[lóerő]]s változatban volt elérhető. A vinilborítású belső az alapfelszereltség része lett a [[kombi]]knál, míg a [[limuzin|szedánokhoz]] [[szövet (textilipar)|szövet]]- és vinilkárpit is kapható volt. A Bel Air továbbra is jól megkülönböztethető volt a [[Chevrolet Biscayne|Biscayne]]-től a karosszéria hossza, a díszcsíkok és a hátsó sárvédőlemezen lévő felirat alapján.
 
[[1967]]-ben a [[Chevrolet]] nagyautó-kínálata kidomborodó hátsó sárvédőlemezeket kapott, ám ez a formaterv nem aratott osztatlan sikert. A Bel Air továbbra is két- és négyajtós [[limuzin|szedán]] karosszériával, valamint hat- és kilencszemélyes [[kombi]] karosszériával volt kapható. Ebben az évben a kocsira három-három hátsó lámpa került, szemben a [[Chevrolet Biscayne|Biscayne]] dupla hátsó lámpáival. A belépő szintű motorok változatlanok maradtak az előző évhez képest, míg felárért 275 [[lóerő]]s (205 &nbsp;kW) 5,4 literes, 350 lóerős (260 &nbsp;kW) 6,5 literes, valamint 385 [[lóerő]]s (287 &nbsp;kW) 7,0 [[liter]]es [[V-motor|V8-as motorok]] voltak rendelhetők, különböző teljesítménynövelő kiegészítőkkel.
 
A következő modellév Bel Air modelljei csak keveset változtak az [[1967]]-es változathoz képest. A karosszéria 25 &nbsp;mm-rel hosszabb lett, a kocsi elejére pedig egy a [[Cadillac]]ekéhez nagyon hasonló hűtőrács került. A visszatérő kör alakú dupla hátsó lámpák azonban összetéveszthetetlenné tették őket a [[Cadillac]] modelljeivel. Ezek szokatlan módon a hátsó lökhárítóba lettek beépítve. [[1968]]-tól kezdve az [[Amerikai Egyesült Államok]] közlekedésbiztonsági előírásai kötelezővé tették a biztonsági öveket minden [[autó]]ban, így a Bel Airnék is az alapfelszereltség részeivé váltak.<ref>{{cite web |url=http://www.nhtsa.gov/cars/rules/import/FMVSS/ |title=Title 49 of the United States Code, Chapter 301, Motor Vehicle Safety Standard No. 208 - Occupant Crash Protection Passenger Cars |author=US Department of Transportation National Highway Traffic Safety Administration |date=January 1, 1968}}</ref> A legkisebb, 4,6 [[liter]]es [[V-motor|V8]]-as kikerült a kínálatból, így a belépő szintű V8-as a frissen megjelent 200 [[lóerő]]s (150 &nbsp;kW) 5,0 [[liter]]es lett. A legkisebb [[motor]]nak számító 4,1 literes soros hathengeressel a Bel Air végsebessége 140 [[A sebesség mértékegységei|km/h]] (90 &nbsp;mph) volt, és 12,8 liter üzemanyagot fogyasztott 100 &nbsp;km-en, [[autópálya|autópályán]]. Az 5,0 literes V8-assel szerelt változatok ezzel szemben 169 &nbsp;km/h-ig (105 &nbsp;mph) tudtak felgyorsulni, és egy literrel fogyasztottak többet a hathengeres változatnál.
 
[[1969]]-re a [[Chevrolet]] ismét megújította a Bel Air külsejét. A karosszéria hosszabb lett, új első sárvédőlemezek kerültek rá és a vonalvezetés is némileg megváltozott, de az alváz, a karosszéria tartóelemeinek belső felépítése és a tető is változatlan maradt. A 3023 &nbsp;mm-es tengelytáv is megmaradt, de a [[limuzin|szedánok]] hossza 5585 &nbsp;mm-re, a [[kombi]]ké 5530 &nbsp;mm-re nőtt. A [[motor]]kínálat kiegészült 5,7 literes [[V-motor|V8]]-assal, melyek 255 és 300 [[lóerő]]sek voltak, illetve egy szintén új 6,6 literes is választható volt. A legerősebb egység továbbra is a 7,0 literes 425 [[lóerő]]s változata volt. Ez volt a kétajtós [[limuzin|szedán]] gyártásának utolsó éve. A [[kombi]]t átnevezték Townsmanre, amivel a [[Chevrolet]] visszatért ahhoz az [[1962]] előtti trendhez, hogy a kombi változatok saját típusnevet kaptak. Az addig csak a nagyblokkos [[V-motor|V8-as motorokhoz]] kapható háromsebességes Turbo-Hydramatic automata [[sebességváltó]] minden motorhoz megrendelhető lett.
 
Az [[1970]]-es modellév kevés változtatást hozott, melyek közül a legszembeötlőbb a nagy tetszést arató megújult első rész volt. A hathengeres 155 [[lóerő]]s [[motor]] továbbra is a kínálatban maradt, a legkisebb [[V-motor|V8]]-as azonban az 5,7 [[liter]]es erőforrás 250 [[lóerő]]s (190 &nbsp;kW) változata lett. A választék csúcsára egy új, 7,4 literes, 345 lóerős (257 &nbsp;kW) [[V-motor|V8]]-as került. Bel Air modellnév alatt már csak a négyajtós [[limuzin|szedán]] volt kapható.
 
A [[General Motors]] [[1965]] és [[1970]] közötti B platformja a világ negyedik legtöbbet eladott járműplatformja lett a [[Volkswagen Bogár]], a [[Ford T-modell]] és a [[VAZ–2104, VAZ–2105 és VAZ–2107|Lada 2107, 2105 és 2104]] sorozat után.
396. sor:
Miután a kétajtós [[limuzin|szedán]] gyártása befejeződött, az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] piacon [[1970]] és [[1975]] között csak négyajtós [[limuzin|szedán]] és [[kombi]] karosszériával volt kapható. Utóbbi [[1972]]-ig a Townsman nevet viselte, majd [[1973]]-tól ismét Bel Air típusnevet kapott. [[Kanada|Kanadában]] azonban [[1970]] után is kapható volt egy kétajtós keménytetős változat, mely az [[Chevrolet Impala|Impala]] Sport Coupe változatának karosszériáján alapult.
 
A modellévek során bekövetkezett további változtatások megegyeztek a drágább [[Chevrolet Impala|Impala]] és [[Chevrolet Caprice|Caprice]] modellek frissítéseivel. Ezek közül néhányat az [[Az Amerikai Egyesült Államok kormánya|amerikai kormány]] írt elő közlekedésbiztonsági szempontból. Ilyen volt például a legfeljebb 5 &nbsp;mph-s (8 [[A sebesség mértékegységei|km/h]]) ütközést a karosszéria deformálódása nélkül elnyelő első lökhárító felszerelése [[1973]]-ban, majd egy évvel később hátra is ilyen lökhárító került. [[1975]]-ben a Bel Air új tetővonalat kapott (az [[Chevrolet Impala|Impalával]] együtt), valamint az [[1974]]-es [[Chevrolet Caprice|Caprice]]-éval megegyező hűtőrácsot. A beltérben az [[autó]] sebességmérőjére új jelölések kerültek, 100 [[A sebesség mértékegységei|mph]]-ig skálázva, alatta kisebb betűtípussal pedig km/h-ban is fel lettek tüntetve a megfelelő értékek (160 &nbsp;km/h-ig). Emellett a [[rádió]] és a kílmavezérlő gombjaira is új szimbólumok kerültek. Az [[1975]]-ös Bel Airekhez két új extra volt rendelhető: egy "Econominder" nevű műszer, mely az aktuális üzemanyag-takarékosságot és hűtővíz-hőmérsékletet figyelte (az üzemanyag-takarékos [[autó]]zás iránti egyre komolyabb érdeklődésnek megfelelve), valamint egy időszakos működtetésű ablaktörlő.
 
[[1975]]-ben a [[Consumer Reports]] összehasonlított egy 5,7 literes [[V-motor|V8-as motoros]], Turbo-Hydramatic [[sebességváltó]]s Bel Airt egy [[Pontiac Catalina|Pontiac Catalinával]], egy [[Ford LTD]]-vel és egy [[Plymouth Gran Fury]]vel. Bár az [[autó]] jól teljesített, végül a második helyen végzett a [[Pontiac]] mögött. A Consumer Reports a végső összesítésben kiemelte, hogy a Bel Air zajosabb és kevésbé kényelmes, mint a [[Chevrolet]] hasonló nagyautói, és egy hasonló felszereltségű, de jobb zajcsillapítású, minőségibb kárpitozású és kényelmesebb ülésű [[Chevrolet Impala|Impala]] komolyabb ellenfele lehetett volna a [[Pontiac]]nak. Bár a lap nem nevezte kimondottan zajos kocsinak a Bel Airt, mégis arra a következtetésre jutott, hogy a vásárlók jobban járnak, ha a 200 [[amerikai dollár|dollárral]] drágább [[Chevrolet Impala|Impalát]] veszik meg.
450. sor:
}}
 
[[Kanada|Kanadában]] egészen [[1981]]-ig megvásárolható volt a Bel Air, mint a nagyautó-kínálat legolcsóbb darabja. Az [[1976]]-ban, jelent meg az [[autó]] nyolcadik generációja, mint [[1977]]-es modell. Ez ugyanazon a méretcsökkentésen esett át, mint az [[Chevrolet Impala|Impala]] és [[Chevrolet Caprice|Caprice]] testvérmodelljei [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]]. A kocsi kétajtós [[kupé (gépkocsi)|kupé]], négyajtós [[limuzin|szedán]] és négyajtós [[kombi]] változatban volt kapható. A méretcsökkentés és a gazdaságosság jegyében a [[motor]]kínálat is kiesebb lökettérfogatú darabokból állt, mint a korábbi modellek esetében. A szedánok alapmotorjaként [[1973]] után ismét visszatért a 4,1 literes soros hathengeres, míg a [[kombi]]khoz 140 [[lóerő]]s (100 &nbsp;kW) 5,0 [[liter]]es [[V-motor|V8]]-as maradt. A legerősebb [[motor]] a 6,6 literes, 170 [[lóerő]]s (130 &nbsp;kW) [[V-motor|V8]]-as volt, amelyik felárért minden karosszériaváltozathoz megrendelhető volt. A nagyobb motorok mind kikerültek a kínálatból, és az összes Bel Airt háromsebességes Turbo-Hydramatic automata [[sebességváltó]]val szerelték. Az alapárért cserébe ekkor kis porvédő keréktárcsák, [[Szövet (textilipar)|szövet]] és vinil kárpitozás, szivargyújtó, hamutartó, az első ajtók nyitása esetén automatikusan felkapcsoló tetővilágítás, Astro Ventilation szellőzőrendszer, Delco Freedom [[Akkumulátor (energiatároló)|akkumulátor]], változó áttételű kormányzásrásegítő rendszer és rásegítéses első [[tárcsafék]]ek jártak.
 
Az [[1980]]-as modellévben a Bel Air [[áramvonal]]asabb karosszériaelemeket kapott, ami némileg üzemanyag-takarékosabbá is tette, emellett egy új, az [[Chevrolet Impala|Impaláéval]] megegyező hűtőrács is került rá. A soros hathengeres motort leváltotta egy 3,8 [[liter]]es [[V-motor|V6]]-os, ami a kisblokkos [[V-motor|V8]]-ason alapult. Ez lett a [[limuzin|szedánok]] alapmotorja. A [[kombi]]k alapárért cserébe kapott motorja egy 4,4 [[liter]]es kisblokkos, dupla [[porlasztó|karburátoros]] V8-as lett. Az 5,0 literes V8-as [[teljesítmény]]e 15 [[lóerő]]vel megnőtt, így már 155 [[lóerő]] (116 &nbsp;kW) leadására volt képes. Utóbbi volt az elérhető legnagyobb és legerősebb motor a magánszemélyek számára, míg az addigi csúcsnak számító 6,6 [[liter]]es egységet már csak rendőrautókba szerelték. Ezek mellé [[1980]]-ban megjelent egy az [[Oldsmobile]] által kifejlesztett 5,7 [[liter]]es V8-as [[dízelmotor]] is.
 
A nagyautók eladásai folyamatos és erőteljes csökkenést mutattak, ezért a Bel Air [[1981]]-ben kikerült a [[Chevrolet]] kínálatából. Mellette még több hasonló méretű jármű forgalmazása is megszűnt [[Kanada|Kanadában]] ugyanebben az évben, ilyen volt például a [[Pontiac Laurentian]], a [[Mercury Marquis]] Meteor és a [[Ford LTD]] Custom 500.
491. sor:
}}
 
A [[2002]]-es [[Észak-Amerika|Észak-amerikai]] Nemzetközi [[Autó]]szalonon bemutattak egy [[kabrió]] karosszériás, Bel Air nevű tanulmányautót. A kocsi több, az [[1955]] és [[1957]] közötti Bel Air modellekre jellemző elemet is kapott. Ilyen volt például az első szélvédő [[króm]]ozott kerete, a közlekedési lámpák jobb láthatóságát segítő lencse a műszerfalon, illetve a bal hátsó lámpa mögött lévő üzemanyag-betöltő nyílás. A korábbi modellekhez hasonlóan ez is alvázas kialakítású volt, hidroformázott elemekből álló alvázra épülve. Tengelytávja 2819 &nbsp;mm, nyomtávja pedig 1651 &nbsp;mm volt. Előre kettős keresztlengőkaros felfüggesztés, hátulra pedig Hotchkiss-féle merev híd került. A tanulmányautót 18 [[hüvelyk (mértékegység)|colos]], ötküllős [[alumínium]] felnikkel szerelték, melyekre piros díszcsíkos oldalfalú [[gumiabroncs]]ok kerültek. Emellett négy [[tárcsafék]] és négykörös [[ABS]] is volt a járműben. Az egyszerű, mégis elegáns belsőtérbe egy kétrészes műszerfal, kormányoszlopra szerelt [[sebességváltó]]kar és egy jó minőségű anyagokból készült, [[vörös]] kárpitozású egyrészes első ülőpad, melyet úgy terveztek, hogy hátulra történő beszálláskor előrébb csússzon.
 
Az [[autó]]val együtt egy kísérleti, [[turbófeltöltő]]s [[motor]] is bemutatkozott, mely a 3,5 [[liter]]es, soros öthengeres L52 (Vortec 3500) teherautó-motoron alapult. A [[General Motors]] [[2002]] szeptemberében kiadott sajtóközleménye szerint a 20 szelepes, dupla [[vezérmű]]tengelyes, teljes mértékben [[alumínium]]ból készült erőforrás 93 &nbsp;mm-es furattal és 102 &nbsp;mm-es lökettel bírt, és 315 [[lóerő]]s teljesítmény, valamint 427 Nm-es [[forgatónyomaték|nyomaték]] leadására volt képes. Ehhez egy négysebességes Turbo-Hydramatic 4L60-E automata [[sebességváltó]]t kapcsoltak. A kormányra került egy úgynevezett "turbógomb", melyet megnyomva ideiglenesen meg lehetett növelni a motor teljesítményét. A [[General Motors]] végül úgy ítélte meg, nem lenne jövedelmező a modell gyártása, ezért nem került sorozatgyártásra.
{{clear}}
 
==Gyorsulási versenyek==
 
Az [[1962]]-es, "buboréktetős" Bel Air Sport Coupe 6,7 literes, 409 [[lóerő]]s (305 &nbsp;kW) motorral szerelt változata nagy népszerűségnek örvendett a gyorsulási versenyekre járók körében. Népszerűségének kedvezett, hogy megrendelhető volt egy speciális csomagban, [[alumínium]] karosszériaelemekkel, szívócsonk-előmelegítő nélkül és négysebességes manuális [[sebességváltó]]val. Ebből az évjáratból ezek a darabok a legkeresettebbek a gyűjtők körében, még a Super Sport változatnál is többet érnek.
 
==Források==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Chevrolet_Bel_Air”