|
Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a [[magyarországi Tanácsköztársaság]] ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállásvolt, majd annak bukása után tevékenyen vettek részt a [[Fehérterror|fehérterrorban]].
A [[Rongyos Gárda|százhatvan fős szabadcsapatot]] [[1919]] augusztusának végén állítólag a helyi nagybirtokos, [[Széchenyi Andor Pál]] hívta „rendteremtés végett” [[Marcali járás|Marcaliba]]. Prónay a helyi ügyésztől annak tiltakozásával nem törődve, önkénnyel átvette a belügyminiszteri távirat alapján korábban letartóztatott személyeket, akik „vezető jellegű politikai tevékenységet fejtettek ki”, többek között [[Simon József (római katolikus pap)|Simon József]] káplánt és [[Zsirka Kovács József]] párttitkárt.<ref name=":0">{{Cite web |title=Krisztus Jézus árulója (Száz éve gyilkolták meg Simon Józsefet) |url=https://nepszava.hu/3057266_krisztus-jezus-aruloja-szaz-eve-gyilkoltak-meg-simon-jozsefet |work=nepszava.hu |accessdate=2020-04-02 |language=hu |last=Népszava}}</ref> {{idézet2|''Prónay: Jövetelemkor már kb. harmincan ültek a szolgabírói börtönben, vagy tizenöt zsidó főbűnöst, azonkívül egy katolikus papot maga Tóth szolgabíró jelölt meg, mint olyanokat, akik az akasztófára érettek. «Továbbá:» A pap érdekében jártak nálam többen, sőt még az esperes maga kért kegyelmet kollégája részére. De nem érdemelte meg, tehát nem is adtam meg.»''|Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)}}A Simon káplán érdekében közbenjáró volt helyi plébános, [[Rumi István]] felkereste a [[Széchenyi-kastély (Marcali)|Széchenyi-kastélyban]] megszállt Prónayt, de válaszul csak annyit kapott, hogy „a papok és tanítók számára nincs kegyelem, azok tudták, mit cselekszenek”.<ref name=":0" /> [[Augusztus 28.|Augusztus 28]]-án Prónay-különítmény tagjai Simont és társait halálra kínozták.<ref>[https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1951-21483-27757-35?cc=1452460&wc=92SV-T38:40680201,51678301,51727801 Halálesete bejegyezve Marcali állami akv. 116/1919. folyószám alatt.]</ref>{{Idézet 2|''Simon kínzását és 1919. augusztus 28-ról 29-re virradó éjjel történt halálát illetően eltérnek a visszaemlékezések, azonban ha az egymásnak ellentmondó közléseknek csak a töredéke igaz, akkor is finomkodás bestiálisnak nevezni, amit a káplánnal tettek. Társaival együtt meztelenre vetkőztették, puskatussal ütötték és mogyoróhusánggal kétszázat vertek rá («A hús cafatokba lógott róluk, a harmadik cséplésnél már jajgatni sem tudtak»), majd Salm Hermann főhadnagy a hajánál fogva rángatta és verte a földhöz a fejét («Arcát úgy összeverték, hogy nem tudtuk felismerni»), az ujjait kalapáccsal törte össze, fogait kiverte, nyelvét megszakította, szemeit kiszúrta, fejbőrét lenyúzta, az áldásosztó ujjait lemetszette, majd felakasztotta. Utolsó szavait illetően is különböznek a visszaemlékezések: egyesek szerint az életéért könyörgött («Uraim, bocsássanak meg, ha vétettem, a kedves szüléimet nézzék, hagyják meg az életemet!»), mások szerint imádkozott («Édes Szűzanyám, segíts már meg!»). A Széchenyi-uradalom kukoricásában lévő tömegsírt állítólag egy kutya találta meg; a káplán unokatestvérének visszaemlékezése szerint «tizenketten voltak három koporsóban».''|Tóth Károly: ''Krisztus Jézus árulója (Száz éve gyilkolták meg Simon Józsefet)''<ref>https://nepszava.hu/3057266_krisztus-jezus-aruloja-szaz-eve-gyilkoltak-meg-simon-jozsefet</ref>}}Simon emlékezetének fennmaradásához hozzájárult [[Hamburger Jenő]] [[1930]]-ban [[Moszkva|moszkvai]] emigrációban írt és később széles körben ismertté vált ''Latinka-ballada'' c. költeménye; a szintén a Prónay-különítmény által [[Szeptember 16.|szeptember 16]]-án éjjel meggyilkolt [[Latinka Sándor]] és társainak emléket állító költemény név szerint említi („«Állj elő, hát [[Szalma István|Szalma János]], / te is [[Farkas János (pártmunkás, 1882–1919)|Farkas komisszáros]].» / – Szól a báró Prónay – / «Mehettek már Marcaliba / Simon paphó’ meggyónni!»”).
=== Lajtabánság ===
|
