„Petru Groza” változatai közötti eltérés

13 bájt törölve ,  3 hónappal ezelőtt
 
==Miniszterelnökként==
Groza márMár miniszterelnöksége első napjaiban learatta első nagy sikerét. [[1945]]. március 10-én a [[Szovjetunió]] beleegyezett abba, hogy átadja Észak-Erdélyt, több mint 43&nbsp;000&nbsp;km²-t, amely a [[második bécsi döntés]] következtében 1940 óta ismét [[Magyarország]]hoz tartozott. Groza megígérte, hogy az újonnan szerzett területeken tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait, míg [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] kijelentette, hogy a Rădescu által vezetett előző kormány annyira szabadjára engedte a régióban a [[szabotázs]]t és a [[terrorizmus]]t, hogy képtelenség lenne a területet Romániának engedni. Ennek eredménye az lett, hogy a szovjet kormány csak azután döntött a román kormány kérésének elfogadásáról, hogy Groza kezeskedett a nemzeti kisebbségek jogaiért. Erdély megszerzése az újonnan alakuló Groza-rezsim nagy dicsőségének számított.<ref>"Transylvanian Area Restored to Romanians", in ''[[The Chicago Daily Tribune]]'', 1945. március 11.; ProQuest Historical Newspapers, ''Chicago Tribune (1849–1985)'', 8. o.</ref>
 
Groza nyilatkozataiban a román–magyar történelmi megbékélés elkötelezettjeként tüntette fel magát. A Magyar Népi Szövetség kolozsvári kongresszusán azt ígérte a magyar kisebbségnek, hogy egyenrangú állampolgárai lesznek Romániának, ugyanakkor a határok „légiesítésével” szabadon fenntarthatják magyarországi kapcsolataikat; ennek a beszédnek a napján viszont [[Teohari Georgescu]] belügyminiszter elrendelte a határok fokozottabb őrizetét.<ref>{{cite journal | last = Tófalvi | first = Zoltán | title = 1956 erdélyi mártírjai | journal = Kortárs | volume = 2001 | issue = 12 | url = http://www.epa.oszk.hu/00300/00381/00053/tofalvi.htm | accessdate = 2008-10-26 }}</ref>
 
Groza reformjaivalReformjaival tovább erősítette a kormányáról alkotott jó képet, miközben erősítette kapcsolatait a kommunista párttal. A kormányzati bürokrácia egyszerűsítésére törekedett, és az erdélyi részen három városban elmozdította a prefektust, köztük a régió nem hivatalos fővárosában, [[Kolozsvár]]on. Az elmozdított prefektusok helyére Grozaö nevezett ki újakat, hogy erősítse a kormányhű elemeket a helyi közigazgatásban. Groza ezenkívülEzenkívül több földreformprogramot hirdetett, amivel a katonáknak kedvezett, akik kisajátíthatták, és újraoszthatták az ötven [[hektár]] feletti birtokrészeket, valamint az „árulók” és távollevők földjét, illetve azokét, akik együttműködtek a háború alatti román kormánnyal, a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy-]] és [[Szálasi Ferenc|Szálasi-rendszerrel]] vagy a [[Harmadik Birodalom|nemzetiszocialista Németországgal]].<ref>"Sweeping Reform Begins in Rumania", in ''The New York Times'', 1945. március 12.; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', 5. o.</ref>
 
Noha igyekezett [[liberalizmus|liberálisként]] feltüntetni magát, Groza több olyan reformot hajtott cégre, amelynek célja az volt, hogy korlátozza a nemzeti tömegtájékoztatást. Miniszterelnökségének első hónapjában Groza betiltotta a ''România Nouă'' című népszerű napilapot, amely közel állt a Nemzeti Parasztpárt vezetőjéhez, [[Iuliu Maniu]]hoz, mivel nem értett egyet Groza reformjaival. A kinevezése utáni egy hónap alatt Groza több mint kilenc vidéki újságot és több más sajtóterméket szüntetett meg, amelyeket szerinte olyanok állítottak elő, akik "kiszolgálták„kiszolgálták a fasizmust és hitlerizmust"hitlerizmust”.<ref>C. L. Sulzberger, "2 Moves by Groza Spurring Reforms", in ''The New York Times'', March 25, 1945; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', 16. o.</ref> 1946 februárjában Petru Groza azt nyilatkozta egy amerikai tudósítónak, hogy „nem vagyunk még abban a helyzetben, hogy teljes szabadságot biztosítsunk a sajtónak”, majd 1946 márciusában megszületett az a törvény, amely a tájékoztatási minisztériumról rendelkezett, melynek feladata volt „irányítani, szervezni és ellenőrizni a sajtó, a rádió, a film stb. minden információs tevékenységét”.<ref>{{cite journal | last = Marino | first = Adrian | title = Cenzúra Romániában | journal = Korunk | volume = 2001 | issue = 9 | url = http://www.epa.oszk.hu/00400/00458/00045/cenzura.htm | accessdate = 2008-10-26 }}</ref>
 
A következő lépés az volt, hogy korlátozta a megengedett pártok számát. Noha Groza csak arra tett ígéretet, hogy a kormányhivatalokban és a diplomáciai testületekben végez tisztogatást, 1947 júniusában politikai szervezeteket kezdett üldözni, így például a [[Tămădău-ügy]] után letartóztatta a Nemzeti Parasztpárt több kulcsfiguráját, és életfogytiglani börtönre ítélte Maniut „a román nép ellen elkövetett politikai bűneiért”.<ref name="Fischer-Galați"/> UgyanennekAz az évnek azév augusztusában feloszlatták a Nemzeti Parasztpártot és a [[Nemzeti Liberális Párt (Románia)|Nemzeti Liberális Pártot]], majd 1948-ban a [[Román Munkáspárt]] belépett a kormánykoalícióba, így a politikai ellenzék gyakorlatilag minimálisra apadt.<ref name="Crampton"/>
 
Miniszterelnökként Groza összeütközésbe került a Mihály király vezette monarchistákkal. Noha a királynak csak névleges volt a hatalma, a hagyományos román monarchiát jelképezte, és 1945-ben lemondásra szólította fel Grozát. A király fenntartotta, hogy Romániának a [[jaltai egyezmények]] értelmében meg kell engednie az [[Amerikai Egyesült ÁllamoknakÁllamok]]nak, az [[Egyesült KirályságnakKirályság]]nak és a Szovjetuniónak[[Szovjetunió]]nak, hogy részt vegyenek a háború utáni kormány felállításában, és hogy a Groza-félénél szélesebb koalícióra van szükség. Groza röviden elutasította a kérést, és kettejük kapcsolata a következő években is feszült maradt, így például szemben álltak a háborús bűnösök elítélésének és Sztálin díszpolgárrá avatásának kérdésében is.<ref>W. H. Lawrence, "Chamber Ratifies Rumanian Treaty", in ''The New York Times, August 24, 1947; ProQuest Historical Newspapers, ''The New York Times (1851-2002)'', 43. o.</ref> Végül 1947 decemberében Gheorghiu-Dej és Groza nyomást gyakoroltak a királyra, hogy mondjon le a trónról, megszüntetve ezzel a román monarchiát, és kikiáltva a népköztársaságot.
 
==Emlékezete==