„Gheorghe Gheorghiu-Dej” változatai közötti eltérés

AKatonai katonai szolgálatszolgálata után, 1923-tól villanyszerelőként dolgozott [[Galați|GalacGalacon]]on a román vasutaknál, de kommunista szervezkedés miatt áthelyezték [[Dés]]re (innen származik az utóneve). A Román Kommunista Pártba azonban csak 1932-ben lépett be, és 1933-ban részt vett a [[grivițai sztrájk]] szervezésében. Tizenkét év börtönre ítélték, ahol is sikerült a párt belföldi frakcióját az ellenőrzése alá vonnia.

[[Fájl:Gheorghiu-Dej, Ceausescu & delegates in Feb 1948.jpg|leftbélyeg|thumbbal|Gheorghiu-Dej (középen) és a balján [[Nicolae Ceaușescu|Ceaușescu]] 1948-ban, a Román Kommunista Párt 6. kongresszusán Bukarestben]]

Miután a [[második világháború]]ban, 1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és átállt a szövetségesek oldalára, Gheorghiu-Dej átvette a párt vezetését. Amikor szeptember közepén Romániába érkezett [[Ana Pauker]], az RKP moszkvai frakciójának vezetője, Gheorghiu-Dej a [[első Sănătescu-kormány|Sănătescu-kormány]] ellen kezdett agitálni. Eleinte alárendelte magát Paukernek, mivel úgy vélte, hogy [[Sztálin]] utasításait teljesíti. A [[második Sănătescu-kormány]]ban a közlekedési miniszteri tisztséget viselte, amelyet továbbra is megtartott az 1945. március 6-án hivatalba lépett [[első Groza-kormány|Groza-kormányban]] is. 1945 októberében Gheorghiu-Dejt megválasztották az RKP első titkárává.

A párt belső harcai során 1948-ban fölébe kerekedett [[Lucrețiu Pătrășcanu]]nak, 1952-ben pedig [[Ana Pauker]]nek. [[I. Mihály román király|I. Mihály király]] kényszerű lemondása után (1947. december 30.) Gheorghiu-Dej felállította a [[Securitate]] hálózatát, végrehajtotta az [[1950-es évek]]ben az erőszakos [[kollektivizálás]]t, és elkezdte a [[Duna–Fekete-tenger-csatorna]] építtetését politikai foglyokkal. Gheorghiu-Dej ezenkívülEzenkívül számos kitelepítést rendelt el, többek között a [[bánsági svábokétsvábok]]ét, a [[Bărăgan]]ra.

Gheorghiu-Dej külpolitikájaKülpolitikája eleinte nem tért el a [[Szovjetunió]] által megszabottól. Ez az [[1950-es évek]] közepétől változott meg, és 1958-ban elérte, hogy a szovjet hadsereget kivonják Romániából. Az [[1960-as évek]]től kezdve a román vezetés egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a Moszkvától független kül- és gazdaságpolitikára. A [[Kína]] és Szovjetunió közötti ideológiai vitában Románia közvetítő szerepet játszott.