„Autonóm idegrendszer” változatai közötti eltérés

Az autonóm ''(vegetatív)'' [[idegrendszer]] szabályozza a [[Szervezet (biológia)|szervezet]] számos [[Szerv (biológia)|szervének]] és [[Szövet (biológia)|szövetének]] a működéseit, beleértve a szívizmot, a simaizmot, és a külső elválasztású mirigyeket. A [[belső elválasztású mirigyek]] rendszerével ''(endokrin rendszer)'' együtt végzi azokat a finom belső beállításokat, amelyek szükségesek a szervezet optimális belső környezetének biztosításához. Az autonóm idegrendszernek, a szomatikus idegrendszerhez hasonlóan, afferens, kapcsoló, és efferens neuronjai vannak. Az afferens impulzusok a zsigeri receptorokból erednek, és afferens útvonalakon keresztül a központi idegrendszerhez futnak, ahol a kapcsoló neuronok különböző szinteken integrálják az információkat, majd az efferens pályákon keresztül aza végrehajtó ''(effektor)'' szervekhez jutnak. A vegetatív idegrendszer működéseinek többsége nem tudatosul. Az autonóm útvonalak afferens szára preganglionaris és postganglionaris neuronból épül fel. A preganglionaris neuronok sejttestei a központi idegrendszerben helyezkednek el. (A gerincvelő szürke állományának oldalsó oszlopában, és a harmadik, a hetedik, a kilencedik és a tizedik agyidegek motoros magjaiban.) [[idegsejt|Axonjaik]] a postganglionaris [[idegsejt|neuronok]] sejttestein képeznek synapsist. Utóbbi neuronok sejttestei a központi idegrendszeren kívül csoportokba rendeződve vegetatív idegdúcokat, ganglionokat alkotnak. Az autonóm idegrendszer szabályozó működése gyors; ugyanakkor kiterjedt, mivel egy preganglionaris neuron számos postganglionaris neuronnal képezhet szinapszist. Az afferens és efferens rostoknak a nagy, hálózatos csoportosulásai és a hozzájuk kapcsolódó idegdúcok ''(ganglionok)'' vegetatív [[az emberi idegrendszer részei és funkciói|fonatokat]] ''(plexusokat)'' alkotnak a mellüregben, a hasüregben és a medencében.