„Budapesti Értéktőzsde” változatai közötti eltérés

A világháborút követően kialakuló vágtató [[infláció]]s környezet rendkívüli magasságokba emelte a tőzsdei forgalmat, amelynek csak az új pénznem, a [[pengő]] 1925-ös bevezetése vetett véget. Az 1929. októberi New York-i [[tőzsdekrach]] előtt egy rövid periódustól eltekintve a magyar tőzsde pangott. 1931. július 14-én a BÁÉT-et ismét bezárták az előző nap elrendelt német [[bankzárlat]] és a kontinens bankjainak többségére kiterjedő [[pénzügyi összeomlás]] miatt. A hivatalos forgalom csak 1932 áprilisában indult meg, először a [[kötvény]]ek, majd a 18 legnagyobb forgalmú [[részvény]] kereskedésével. A fellendülés csak a válságból való kilábalás után, 1934-ben kezdődött meg, majd 1936-ban tetőzött.

 

 

A II. világháborút követő [[hiperinfláció]] idején élénk magánforgalom, valóságos valuta- és aranytőzsdei kereskedés zajlott, részben a romos tőzsdeépületben, részben pedig a környező kávéházakban. A tőzsdét hivatalosan 1946 augusztusában, a [[forint]] augusztus 1-jei bevezetésekor nyitották meg ismét. Mivel a korábban kibocsátott, koronában és pengőben jegyzett kötvényekre senki sem teljesített kifizetéseket, a részvénytársaságok pedig a háborús veszteségek miatt nem fizettek osztalékot, az árfolyamok rendületlenül estek. Végül két hónappal a magyar ipar nagyobbik részét érintő [[államosítás]] után, 1948. május 25-én a kormány hivatalosan is feloszlatta a Budapesti Áru- és Értéktőzsdét, annak a Szabadság téri épületben megtestesülő vagyonát pedig állami tulajdonba vette.