„Konkordátum” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jegyzetek
Büszkén jelentem: 12 év után egyedül gatyába ráztam
1. sor:
{{pallas}}
{{forma}}
{{tataroz}}
 
A '''konkordátum''' ([[latin nyelv|latinul]] ''concordatum'', 'összehangolás') : a Szentszék és egy állam kétoldalú megállapodása, amely a kapcsolatok egész körét rendezi, tartós jelleggel, ünnepélyes formában. A konkordátum következménye a diplomáciai kapcsolatok felvétele.<ref>http://lexikon.katolikus.hu/K/konkord%C3%A1tum.html</ref>
 
== Tartalma ==
 
A '''konkordátum''' a pápa, mint a katolikus egyházfő és valamely államfő — így pl. fejedelem, köztársasági elnök — között létrejött szerződés, amely által a szerződő személyek, az egyházat és az azon államfő alá tartozó államot közösen érdeklő ügyeket rendeznek. Ezen közös érdekű ügyek köre kiterjedhet az egyháznak azon államban való helyzetére és ennek minden részletére; aminek következtében a más felekezetekhez való viszony, az egyházi személyeknek esetleges közjogi — tehát tisztán államjogi természetű — jogosítványokban való részesítése, az egyházi személyek javadalmazásának az egyházjog szabályain kívül eső kérdései és általában az egyháznak azon államhoz való viszonya egész terjedelmében lehet az ilyen szerződési megállapodásoknak tárgya.<ref>https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Eltekonyvek_Ba_423_2/?query=concordatum&pg=594&layout=s</ref>
 
A konkorádumokat a pápa és az államfők nevében kötik; tartalmuk legtöbbször a vegyes ügyek: a házassági jog és következményeinek rendezése, az iskolaügy, az egyházi vagyonjog és az egyháziak ellátása. Magyarországon a szokásjog és partikuláris törvények K. nélkül is rendezik a két szuverén hatalom viszonyát; az 1855-ben kötött osztrák K. jogilag Magyarországon nem volt érvényben.
12. sor:
A konkordátum a [[pápa (egyházfő)|pápa]] mint az egyház feje és valamely állam alkotmányos képviselete között létrejött olyan megállapodás, mely kölcsönös érdekü viszonyokat szabályoz. Tartalmazhatja viták eldöntését ([[1122]]-ik évi [[wormsi konkordátum]]), vagy szabályozhatja az illető állam és az egyház közötti viszony egészét (pl. az [[1855]]. évi [[osztrák konkordátum]]), de kiterjedhet a felekezetek közötti viszonyokra is. Konkordátumot köt a pápa nem katolikus fejedelmekkel is (pl.: az 1827. évi németalföldi, az 1857. évi württembergi és az 1859. évi badeni konkordátum).
 
== Külső formája ==
Külső formáját tekintve, a pápa, az előzetes megállapodásokra való utalással, bulla v. breve alakjában egyoldalulag hirdeti ki, mint a német fejedelmek és IV. Jenő pápa között 1447. létrejött K.-okat; vagy külön hirdeti ki a pápa, mint egyházi és külön az államhatalom képviselője, mint állami törvényt; ilyen a wormsi egyezmény, amelyet külön adott ki Calixt pápa és külön IV. Henrik; végül a kétoldalu megállapodás közös okiratban vétetik fel, ilyen p. az 1801. francia s mind az újabb K.-ok. A K. jogi természetére nézve a következő elméletek léteznek: 1. A privilegium (kiváltság) elmélete, amely szerint a K. a pápa által az államnak adott kiváltságot képezne, amelyet a pápa bármikor visszavehet; mert a pápa nem szerződhetik az alárendeltebb állammal s az egyházi ügyek sem képezhetik a szerződés tárgyát. Ezen nézetet néhány tulzó kurialista vallja (Tarquini, Bonald, Liberatore), de az nem képezi a szentszéknek hivatalos nézetét; ellenkezőleg Róma a K.-okban rendszerint kifejezést ad azok szerződési jellegének. 2. Az ellentétet képezi az ugynevezett legális elmélet, amely szerint viszont a K.-ok állami törvények s ezek sorsában osztoznak. Alapjuk az állam szuverénitása (Sarwey, Zorn, Sohm). 3. Leginkább el van fogadva az a nézet, mely a K.-ot szerződésnek tartja, amely nézetet azon tény is támogat, hogy a K.-ok önmagukat rendszerint szerződéseknek nevezik s különben is mindig kétoldalu megállapodásokon alapulnak. Ezen elmélet körén belül némelyek a) valóságos nemzetközi szerződéseknek tartják, melyet valamely állam, mint szuverén, a pápával, mint szintén - lelki - szuverénnel köt (Kove, Richter, Heffter, Schulte, Walter, Resch); mivel azonban a pápának nem állanak rendelkezésére a nemzetközi jog materialis kényszereszközei, azért mások b) oly nyilvánjogi szerződéseknek tartják (publicae conventiones), melyek a nemzetközi és az államszerződések között középen állanak (Bluntschli, Geffken, Scherer). Amig a megállapodást az állam a törvényes formába nem öltöztette, addig csak a megállapodást létesítő fejedelem vagy az államhatalom más közege van kötelezve azt keresztül vinni, az egyes állampolgárt csak a kész törvény kötelezi. A K. mint minden szerződés, megsérthető s az egyik fél attól egyoldalulag el is állhat; az egyháznak ily esetben nem áll nemzetközi materialis kényszereszköz rendelkezésére. A felmondás rendszerint a rebus sic stantibus elvére való hivatkozással azon alapon történik, hogy a viszonyok változtak. Igy volt ez az osztrák K.-mal is. Ez 1855 aug. 18. I. Ferenc József és IX. Pius között kötetett meg. A pápa 1855 nov. 3. hirdette ki Deus humanae salutis auctor bullájával s nov. 5. lett törvényként kihirdetve. Ezekhez járul több függeléket képező okmány. Ezen K. ellen korán heves támadások keletkeztek, amelyek folytán a kormány a K. megváltoztatását akarta Rómában keresztülvinni, ami nem sikerült. Az időközben alkotott interkonfesszionális törvények, a házasságra vonatkozó törvények mind a K.-ba ütköztek; végre a vatikáni zsinat csalatkozhatatlansági dogmájának kihirdetése után az osztrák kormány 1870 jul. 30. Beust grófnak Palomba lovag, római osztrák követségi titkárhoz intézett iratával felmondotta, Stremayer vallásügyi miniszter kijelentése szerint azért, mivel a szerződő pápa változott, miután csalatkozhatatlanná lett. Kifejezetten az 1874 máj. 7-iki törvény léptette hatályon kivül. Magyarországon az osztrák uralom alatt a K.-ot tényleg érvényben levőnek tekintették, azonban nem jövén alkotmányos módon létre, nálunk sohasem birt törvényes érvénnyel s tényleges hatályát is elvesztette az alkotmányosság visszaállítása után. A jelen században létrejöttek a következő K.-ok: Az 1801. francia, a végre nem hajtott 1817. szintén francia, 1818. nápolyi, 1841. szárdiniai, 1851. toscanai, 1851. spanyol, 1857. és 1886. orosz, 1886. montenegrói, 1853. guatemalai, 1861. hondurasi, a san-salvadori 1862., nicaraguai 1862., ecuadori 1862., a kolumbiai 1887. s a badeni, württembergi, osztrák K.-k.
Külső formáját tekintve
* a pápa, az előzetes megállapodásokra való utalással, bulla vagy breve alakjában egyoldalúan hirdeti ki, mint pl. a német fejedelmek és IV. Jenő pápa között 1447-ben létrejött konkordátumokat;
* vagy külön hirdeti ki a pápa, mint egyházi és külön az államhatalom képviselője, mint állami törvényt; ilyen a wormsi egyezmény, amelyet külön adott ki Calixtus pápa és külön IV. Henrik;
* végül a kétoldalú megállapodást közös okiratban rögzítik; ilyen pl. az 1801. évi francia konkordátum.<ref>https://mek.oszk.hu/00000/00060/html/059/pc005945.html#2</ref>
 
 
== Jogi természete ==
 
A konkordátum jogi természetére nézve a 19. században a következő elméletek léteztek:
 
* 1. A privilégium (kiváltság) elmélete, amely szerint a konkordátum a pápa által az államnak adott kiváltságot képezne, amelyet a pápa bármikor visszavehet; e nézet szerint a pápa nem szerződhet az alárendeltebb állammal, így az egyházi ügyek sem képezhetik a szerződés tárgyát. Ezen nézetet néhány túlzó ú.n. kurialista vallotta (Tarquini, Bonald, Liberatore), de az nem képezi a szentszéknek hivatalos nézetét; ellenkezőleg Róma a konkordátumokban rendszerint kifejezést ad azok szerződési jellegének.
* 2. Az ellentétet képezi az ú.n. legális elmélet, amely szerint viszont a K.-ok állami törvények s ezek sorsában osztoznak. Alapjuk az állam szuverenitása (Sarwey, Zorn, Sohm).
* 3. Leginkább az a nézet volt elfogadott, amely a konkordátumot szerződésnek tartja. Ezt a nézetet az is alátámasztja, hogy a konkordátumok önmagukat rendszerint szerződéseknek nevezik és különben is, mindig kétoldalú megállapodásokon alapulnak. Ezen elmélet körén belül némelyek a) valóságos nemzetközi szerződéseknek tartották, melyet valamely állam, mint szuverén, a pápával, mint szintén - lelki - szuverénnel köt (Kove, Richter, Heffter, Schulte, Walter, Resch); mivel azonban a pápának nem állanak rendelkezésére a nemzetközi jog materiális kényszereszközei, azért mások b) oly "nyilvánjogi szerződéseknek" tartották (publicae conventiones), amelyek a nemzetközi és az államszerződések között középen állanak (Bluntschli, Geffken, Scherer).<ref>A Pallas nagy lexikona</ref>
 
== Nevezetes konkordátumok ==
20 ⟶ 33 sor:
* [http://lexikon.katolikus.hu/K/konkord%C3%A1tum.html Magyar katolikus lexikon]
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Konkordátum|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/059/pc005945.html#2}}
* Magyar jogi lexikon. Budapest, 1899. 2. kötet 591. old.
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}