„Szociális attitűd” változatai közötti eltérés

Hivatkozások beemelése a hiányos részeknél.
(Hivatkozások beemelése a hiányos részeknél.)
{{forma}}{{átdolgoz}}
A '''szociális attitűd''' tanult hajlandóság, az értékhordozó szociális-kulturális objektumokra vonatkozó értékelő viszonyulást jelenti. Szervezi, szabályozza a szociális valóság jelenségeinek megismerését, a rájuk irányuló viselkedést[[viselkedés]]<nowiki/>t. Az egyén értékrendje tükröződik benne. Érzelmi, gondolati, és az ezekből eredő viselkedési összetevői vannak. A szociális attitűdök hierarchikus rendszerben helyezkednek el, melyet az [[Érzelem|érzelmek]] strukturálnak.
 
==Az attitűd általános fogalma==
A szociális attitűd a nem tudatos, rejtett hajlandóság értékelő jellegű viselkedésre tetszőleges „szociális-kulturális” tárggyal szemben. (A tárgy itt jelenthet például dolgot, intézményt, társat vagy elvont létezőt is.) Nem maga a nyílt viselkedés, hanem annak élményháttere. Értékelő viszonyulás, értékelő beállítódás, amely szervezi, szabályozza a szociális valóság jelenségeinek megismerését, a rájuk irányuló viselkedést, mintegy irányt ad azoknak.<ref>(Hunyadi, 1968, 1976)</ref>
 
A szociális attitűdök tanult hajlandóságok, az egyéni élettörténet termékei, a társas-társadalmi környezet közvetítésével alakulnak ki. A [[Személyiség|személyiséget]] alakító ''[[Környezet (rendszer)|környezet]]'' aspektusából tekintve az fejeződik ki bennük, hogy a kisebb-nagyobb társadalmi csoportok – megfogalmazott vagy kimondatlanul érvényesülő értékrendszere miképpen hatol be és tükröződik az egyén érzelmeinek és gondolatainak világában. Az egyén felől nézve pedig azt mutatják meg, hogy érzelem és gondolat egymást átszőve, együttesen hogyan szabályozzák az egyén magatartását, a valósághoz való viszonyát.<ref>(Hunyadi, 1973)</ref>
 
==Az értékelő viszonyulás komponensei==
Az értékelő beállítódást összetétele illetve összetettsége különbözteti meg a vélekedéstől vagy tudástól, amelyek csupán kognitív természetűek. Többnyire három komponensét különítik el: a ''[[Kognitív tudomány|kognitív]]'', az ''[[Affektív pszichológia|affektív]]'' és a ''viselkedési'' készenlét (konatív) összetevőt.
 
A tárgy tulajdonságaira, más tárgyakhoz való viszonyára vonatkozó ismeretek, vélekedések, "értékelő gondolatok" képezik a kognitív, a tárgyra irányuló érzelmek pedig az affektív összetevőjét. S az érzelmek és gondolatok együttese mint viselkedési tendencia irányítja az adott tárggyal kapcsolatos viselkedést. Affektív természeténél fogva az attitűdöknek ''pozitív'' vagy ''negatív'' minősége, s e minőségeken belül különböző ''fokozatai'' lehetnek – a teljes elfogadástól a szélsőséges elutasításig. A különböző szemléletű szerzők más-más jelentőséget tulajdonítanak a kognitív és a viselkedési komponensnek. Megegyező pontjuk azonban az affektív összetevő feltétlen jelenléte az attitűdben.
Ha valami külső hatásra össze nem illés -inkonzisztencia- lép fel közöttük, a megegyezés irányában változnak. A tárggyal kapcsolatos későbbi ismeretek befogadását, beépítését, a még nem ismert jellemzőire való következtetést, a vele kapcsolatos összefüggések feltételezését – s ebből adódóan a tárgyra irányuló jövőbeni viselkedést is – az ''értékelések összhangjára törekvés'' szabályozza.<ref>(Hunyadi, 1968, 1973)</ref>
 
[[Osgood]] megállapítása szerint működik az emberben egy többé-kevésbé erős törekvés, amely az egymással összefüggő értékelések összehangolására késztet. Az összhang felbomlása kellemetlen belső feszültséget okoz, s olyan pszichológiai történéseket indít el, amelyek újból helyreállítják azt.
 
==Az attitűdök személyiségen belüli szerveződése==
Az attitűdöknek a személyiség egészéhez való tartozása fejeződik ki az értékekkel való kapcsolatukban is. A szociális attitűdök értékhordozó szociális-kulturális objektumokra vonatkozó preferenciák, ezért az illető tárgyak szubjektív megítélésében a személyiség értékei nyilvánulnak meg. Az attitűdben tehát a személyiség értékei fejeződnek ki. Mivel az értékelés az attitűdök esetében mindig valamely tárgyra vagy azok osztályára vonatkozik, ezért a személyiségnek az értékekhez való viszonya közvetetten tükröződik. Az attitűdök és értékek nem azonos szintű képződmények. Az értékek központibbak mint az attitűdök. A személy valamely központi értéke több attitűdben is megnyilvánulhat. Ugyanakkor egy attitűd több érték kifejezője is lehet.
 
Az egymással összefüggő értékelő viszonyulások rendszert alkotnak, s az egyén értékeinek egész együttesét, akár központi értékrendszerét fejezhetik ki. [[Hunyady György]] az értékek felől indulva közelíti meg az értékek és attitűdök kapcsolatát: az életmódra és az életcélokra utaló értékek (ahogyan és amiért élni érdemes) az attitűdnél magasabb szintű szerveződést alkotnak, a személyiség célkijelölő, viselkedésirányító szerepét képezik, s több célmegvalósító attitűdöt határoznak meg. Kognitív szinten képviselik az egyéni és társadalmi szükségleteket.
 
==Az attitűd és a viselkedés ==
11

szerkesztés