„35 mm-es film” változatai közötti eltérés

a
Forrás→ Források AWB
a (spam link jelölése, egyéb apróság)
a (Forrás→ Források AWB)
Amikor kitört az [[1950-es évek]] szélesvásznúfilm-forradalma, az új technikák arra kényszerítették volna a mozitermeket, hogy a létező vetítőgépeket újabb (természetesen drágább) gépekre cseréljék. Az anamorfikus módszer közkedvelt volt, mert ugyanazt a 35&nbsp;mm-es filmet használta, mint a szférikus eljárás. A különbség csak annyi volt, hogy olyan speciális lencséket használtak, amelyek egy széles képet tudtak egy 1,33:1 arányú filmkockára filmezni. Az ilyen lencsék a képet vízszintesen összesűrítették. Mikor egy ilyen képet egy másik anamorfikus lencse elé tesznek, a lencse újra „kinyújtja” a képet az eredeti méreteire. Ennek a formátumnak az előnye az, hogy a filmkocka egész felületét kihasználja, így a kép sokkal élesebb. A hátránya viszont az, hogy az operatőrnek nehezebb a képet fókuszálva tartani. <!-- (hirtelen mozgáskor a kép homályos lesz, ami persze nem áll fenn egy profi filmezés esetén – ahol több kamera filmezi ugyanazt a részletet). -->
 
A ''[[CinemaScope]]'' volt az [[1950-es évek|50-es]] és [[1960-as évek|60-as]] évek legelterjedtebb szélesvásznú szabványa. Anamorfikus lencséket és négysávos mágneses rögzítésű hangsávot használt. Ezt a szabványt alkalmazta többek között a [[20th Century Fox]] filmstúdió is. Ennek a formátumnak több képaránya is volt: 2,66:1, 2,55:1, 2,35:1. [[1953]]-tól egészen [[1967]]-ig használták. Azóta a Panavision filmkamerákat gyártó cég kameráit és lencséit használja a [[hollywood]]i filmipar. Az egyik kivétel a ''[[Csillagok háborúja]]'' volt: [[George Lucas]] Arriflex anamorfikus lencséket használt az ''[[Csillagok háborúja IV: Új remény|Egy új remény]]'' című filmjének forgatásakor. A Panavision (és az összes többi anamorf, például Arriscope, J-D-C-Scope, Agascope, Franscope stb.) eljárás ugyanaz, mint a CinemaScope, csupán névleg különbözik tőle (az anamorf 35 &nbsp;mm-es film képaránya 1970 óta 2,39:1).
 
Ha az anamorfikus filmet tévé képernyőjére kell áttenni, két lehetőség van:
A ''Terminátor 2'' készítésénél forradalmi számítógépes hatásokat használtak. Ehhez a filmet beszkennelték a számítógépbe. A speciális hatásokat 1,66:1 arányban tervezték, csakúgy, mint a filmet. Mivel a filmkocka jó része nem látható a moziban kivetítéskor, a számítógépbe csak a középső részt szkennelték be. Ennek volt egy másik oka is, tudniillik egyetlen filmkocka a számítógép [[merevlemez]]én legalább 30 mega [[bájt]]ot foglalt, hogy a kép minősége szemmel láthatóan ne romoljon. A mozgások hiteles visszaadásához a filmen egy másodperc alatt 24 állóképet kell rögzíteni, így egy másodperc már 720 MB helyet foglal. Mivel a túlnyúló képrész úgysem lett volna látható a végleges változatban, fölösleges idő- és pénzkidobásnak látszott átdolgozni azt az információt, ami a mozivásznon úgysem jelent volna meg. Amikor az átdolgozott képkockákat újra filmre exponálták, csak egy 2:1 arányú rész volt megtöltve információval, s amikor tévés változatra dolgozták át, nem volt más lehetőség, mint egy elég nagy részt kivágni az eredeti képből (máskülönben nemkívánatos fekete csíkok jelentek volna meg).
 
==ForrásForrások==
*[http://www.mimi.hu/foto/35_mm-es_film.html Mimi fényképezés] {{Spam link|dátum=2019 októberéből}}
*[http://www.filmtett.ro/cikk/2874/avagy-a-dslr-filmezes-csodalatos-vilaga A DSLR-filmezés csodálatos világa]
20 319

szerkesztés