„Sf 38(t) ausf K” változatai közötti eltérés

A Grillét először a BMM által fejlesztett új önjáró alváz felhasználására rendelték meg. Később a háborús körülmények miatt mégis a Panzer 38(t) alvázát használták fel, mely nagy számban állt rendelkezésre, gyártása könnyű és olcsó volt, gyártókapacitást pedig az elfoglalt cseh üzemek adtak hozzá. A BMM a frontról javításra visszatérő Pz 38(t) harckocsik egy részét átalakította ''Hetzer'' páncélvadásszá, más részét ''Grille'' önjáró löveggé. Innen a típusneve: '''Sf''' ''(Selbstfahrlafette)'' '''38(t) ausf K'''. A szabványos alvázra új felépítményt készítettek a küzdőtér elhelyezésére, amely egészen a motortér fölé nyúlt, hogy helyet biztosítson a sIG 33/1-es L/12-es nehézlövegeknek és a 15 lövedékből álló lőszerkészletének.

90 db-ot gyártottak [[1943]]. február és április között. Az összes Grillét az 1943-ban [[Oroszország]]ban, [[Tunézia|Tunéziá]]ban, [[Olaszország]]ban és [[Franciaország]]ban szolgáló páncélgránátos zászlóaljak nehéz lövész-rohamlövegütegei kapták meg. [[1944]] júniusában a [[Normandiai partraszállás|D-napi partraszállás]] idején a Grille még szolgálatban állt a 2. páncéloshadosztály 38. páncélos-nehézlövész rohamlöveg-osztályainál Normandiában.

A Praga EPA/2-es motor négy sebességi fokozattal hajtott előre és eggyel hátra, és 35  km/h csúcssebességet nyújtott a járműnek. Mint az 1942 előtti rohamlövegek esetében, a kezelőszemélyzet itt is nyitott küzdőtérben kapott helyet. Közelharcfegyverzete az MG-34-es géppuska, amellyel a gyalogsági támadások ellen védekezhettek az ellenséges páncéltörő-rajokkal szemben. Közelharcra azonban ritkán került sor, hiszen a vonalak mögül tüzeltek, akár a korábbi vontatott, fogatolt tüzérség.

== ForrásForrások ==