„Vörös óriás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
a forrás szakasz címének javítása (WP:BÜ) és egyéb apró javítások AWB |
||
1. sor:
{{nincs forrás}}
[[Fájl:HR-diag-no-text-2.hu.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[Hertzsprung–Russell-diagram]]]]
A [[Hertzsprung–Russell-diagram]] alapján a '''vörös óriások''' nagy, nem [[fősorozat]]beli [[csillag]]ok, [[csillagászati színképosztályozás|színképosztályuk]] K vagy M; elnevezésüket a hidegebb „óriások” vöröses színéről kapták. '''Vörös óriás''' például az [[Aldebaran]] vagy az [[Arcturus]].
A [[Nap]]nál kissé nagyobb tömegű csillagok, amelyek magjukban már kimerítették [[hidrogén]]készletüket és elkezdték a magot körülvevő rétegben lévő hidrogén égetését. Mivel az energiaforrás így közelebb kerül a felszínhez, a csillag tágulni kezd. A csillag ezáltal ugyan fényesebb lesz, viszont sugara (ebből következően a felszíne is) erősebben növekszik, mint a fényessége. Ennek eredményeképpen a csillag nagyobb lesz, de hidegebb és vörösebb színű, s ebből adódik a név: ''vörös óriás.''
Ha a csillag kisebb, mint 2,5 [[naptömeg]], a külső rétegben képződő [[hélium]] beáramlása a magba héliumfelvillanást okoz – egy gyors héliumégető ciklust a magban, amelyet követően a csillag a vörös óriások egy ''másik'' csoportjába megy át. A 2,5 naptömegnél nagyobb csillagok a héliumégető ciklusba sokkal lágyabban lépnek be. A fémszegény csillagok életének magban történő héliumégető fázisát [[horizontális csoport]]nak hívjuk, mert ezek a csillagok a [[Hertzsprung–Russell-diagram]]on egy csaknem vízszintes vonalon helyezkednek el. Fémekben gazdag héliumégető csillagok nem a horizontális csoporthoz tartoznak, hanem külön csoportot foglalnak el a Hertzsprung-Russell diagramon.
| |||