„Tinta” változatai közötti eltérés

A pigmentek nem oldódnak a vízben, szemben a festékekkel. Nagyobb a színezőerejük, a fénytartó képességük, a vízállóságuk és a kémiai ellenálló képességük. Hátrányuk, hogy a pigmentek gyorsan leülepednek, ezért stabilizálni kell őket a tintában. A világos színeknél könnyű megkülönböztetni a festék alapú tintákat a pigmentestől. Mivel a pigmentes tinták jobban tapadnak a papír felületéhez, mint a festékbázisú tinták, ezért kevesebb is elég belőlük ugyanahhoz az erős színhez. Ebből következik, hogy kimosni is nehezebb őket. Ezért ezt olyan helyeken alkalmazzák, ahol nagyon fontos, hogy ne sérüljön az információ. A színárnyalatot, a telítettséget, a fényességet a pigmentek típusa, fajtája határozza meg.

 

 

'''Tus'''

Ezek a leggyakrabban koromból vagy [[gumiarábikum]]ból készültek. A szénrészecskéket a gumiarábikum tartotta a vegyületben és ez segített megkötni őket a papíron. A szén összetevők nem tűntek el és napsütés hatására sem világosodtak ki. Az ilyen tinta előnye az, hogy az idő múlásával is stabil marad és nem károsítja a papírt. Mindezen előnyei ellenére ez a tinta mégsem tartós eléggé és hosszú távon sem elég jó a minősége. A tinta nedves környezetben foltot hagy és kimoshatóvá válik. Az ilyen dokumentumok megőrzésére a legjobb módszer azok száraz környezetben való tárolása. A modern tintákhoz hasonlóan ebben is egy polimeráz köti meg a szén részecskéket. Ezt használják a tintasugaras nyomtatók. Minősége kiváló.

 

 

'''Gubacstinta'''