„Los Glaciares Nemzeti Park” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta15)
KMBot (vitalap | szerkesztései)
a Forrás → Források (WP:BÜ) AWB
16. sor:
}}
A '''Los Glaciares Nemzeti Park''' [[Argentína]] egyik legjelentősebb nemzeti parkja Santa Cruz tartományban, [[Patagónia|Patagóniában]]. [[1981]] óta a [[Világörökség]] része.
 
Az [[1937]]-ben alapított nemzeti park Argentínában a második legnagyobb 4459 km²-es területével. A neve arra az [[Andok]]ban elterülő hatalmas jégtakaróra utal, amely 47 nagy gleccsert táplál, amelyek közül 13 az Atlanti-óceán felé áramlik. A világ más részein a gleccserek legalább 2500 méter tengerszint feletti magasságban erednek, de itt ez a szint a jégtakaró nagyságának köszönhetően csak 1500 m magasságban található, s ahogyan leérnek a 200 m magasságig, útközben koptatják, mállasztják a hegység felszínét.
 
A jégkorszakban egész Patagóniát jég fedte, ebből napjainkra két jégtakaró maradt. Az kisebbik, északi [[Chile]] területén fekszik, a déli jégmező Argentína és Chile területén. Ennek hosszúsága 350 km, szélessége 40–60 km, területe 144 000 km², a déli féltekén a legnagyobb az [[Antarktisz]]on kívül. Neve ''Hielo Continental Patagónicó'', Patagóniai szárazföldi jégtakaró. Argentínai része 3500 km².
 
A Los Glaciares olvadékvize két tavat táplál: az [[Argentino-tó|Argentino-tavat]] (1466 km², a legnagyobb Argentínában) délen és a [[Viedma-tó|Viedma-tavat]] (1100 km²) északon. Mindkét tó felesleges vizét a [[Santa Cruz (folyó, Argentína)|Santa Cruz folyó]] vezeti el, amely [[Puerto Santa Cruz]]nál éri el az [[Atlanti-óceán]]t.
 
A jégmezőből merész sziklacsúcsok emelkednek ki, amelyeknek alakját a jégárak formálták. A nemzeti park részén emelkedő két legjelentősebb csúcs a ''Cerro Torre'' (3128 m) és a ''[[Cerro Chaltén|Mount Fitz Roy]]'' (3375 m), mindkettő nagyon népszerű a hegymászók között.
32. sor:
A nemzeti parkban az erdőhatár 800 m magasságban van. Az erdők jellegzetes fái az örökzöld déli bükkfélék, a lenga és a guindo, amelyeknek magassága elérheti a 35–40 m-t. A [[Csendes-óceán]] felől érkező légáramlatokból a hegyek oldalán kicsapódik a pára, ezért a nemzeti park nagy részére a sztyeppei növényzet a jellemző. Az évi átlag hőmérséklet 7,5 °C. Az állatvilág képviselői a [[nandu]], a [[guanakó]], a [[szürke róka]] és a [[puma]], akiknek létét a szarvasmarha-tenyésztés veszélybe sodorta, de a park területén biztonságban élnek. Több mint 1000 madárfaj él a területen, közöttük [[kondorkeselyű]]k, [[sas]]ok, [[magellán-harkály]]ok, [[patagóniai rigó]]k, de csak 100-at regisztráltak. Az enyhébb éghajlatú területeken él a ritka [[huemul]] és a [[zuhatagi réce]].
 
== ForrásForrások ==
* Balázs Dénes: Argentína, Uruguay, Panoráma, Budapest, 1988, {{ISBN|963-243-142-1}}