„Lionel Jospin” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
56. sor:
Politikai aktivitása 1956-ban kezdődött, ellenezte az [[Algéria#A függetlenségi háború|Algéria]] elleni háborút, és belépett a Francia Diákszövetségbe (UNEF). Felháborította, amikor [[Budapest]]en leverték a szovjet csapatok a [[1956-os forradalom|forradalmat]], bírálta a Második Internacionálé munkáját, ezért 1958-ban jelentkezett a Szocialista Baloldal Uniójába (USG). 1960-ban a megalakuló Egyesített Szocialista Párt (PSU), az ún. második baloldal tagja lett.
 
1965 és 1970 között a Franciafrancia Külügyminisztériumbankülügyminisztériumban titkárként dolgozott a gazdasági ügyek igazgatóságán. Az 1968-as események hatására 1970-ben miniszteri engedéllyel átmenetileg elhagyta a külügyminisztériumot. Először előadó, majd az ''Université Paris-Sud'' egyetemen közgazdász [[adjunktus (oktatás)|adjunktus]] lett, később az egyetem Technológiai Intézetében (IUT) a Menedzsment és VállalatgazdaságtanVállalati gazdaságtan Tanszéket vezette.
 
1971-ben csatlakozott a [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párthoz]], amely egységes baloldallá szervezte az ország valamennyi szocialista frakcióját. A [[François Mitterrand]] főtitkár köré tömörült ún. szakértői csoport tagjaként foglalkozott a kelet–nyugati kapcsolatokkal. 1975-től már meghatározó szerepet játszott Mitterrand oldalán annak a stratégiának a kidolgozásában, amiamely 1981-ben sikerre vitte a pártot. 1977-ben a főváros XVIII. kerületének képviselőjeként bekerült Párizs városi tanácsába. 1981-ben, amikor a Szocialista Párt kongresszusán Mitterrand-t jelölték az elnökválasztáson való részvételre, Jospin került a párt főtitkári posztjára.
 
1988-ban Mitterrand elnök újraválasztása után [[Michel Rocard]] miniszterelnök az Oktatásioktatási Minisztériumminisztérium élére hívta Jospint. 1989. július 10-én megszavaztatta az ún. ''Loi Jospint'', amely a francia oktatási rendszer reformját, valamint a tanárképzés jelentős mértékű átalakítását tűzte ki célul. A ''Plan Universités 2000'' a felsőoktatás modernizálásával foglalkozott. A gimnazisták tiltakozó sztrájkja azonban meggyengítette pozícióját 1990-ben.
 
Jospin és [[Laurent Fabius]] mindig vetélytársak voltak, a rivalizálás 1990-ben a [[rennes]]-i kongresszuson érte el csúcspontját, és megbontotta a Szocialista Párt egységét. Jospin eltávolodott Mitterrand-tól. 1992-ben a helyhatósági választásokon vereséget szenvedtek a szocialisták, [[Édith Cresson]] kormánya megbukott, és ezzel Jospin miniszteri karrierje befejeződött. Lemondott a pártban betöltött funkcióiról is. Nagyköveti posztra pályázott, amit [[Alain Juppé]] külügyminiszter nem támogatott.
1995-ben a Szocialista Párt jelöltjeként indult a francia elnökválasztáson. Nagy meglepetésre megelőzte [[Jacques Chirac]]ot az első fordulóban, a másodikban már alulmaradt ChiraccalChirac-kal szemben, a szavazatok 47,36%-át sikerült csak megszereznie.
 
1995. október 14-én ismét a Szocialista Párt első titkára lett és az ellenzék vezetője. Létrehozta a kommunistákat, a zöldeket, a radikális szocialistákat, és a Polgárok Mozgalmát tömörítő ún. baloldali szövetséget, amely győzelmet aratott az 1997 júniusi előrehozott parlamenti választásokon. Chirac június 2-án Jospint nevezte ki miniszterelnökké. A baloldali szövetségre támaszkodó kormány magját pártjának aktivistái alkották, mint pl. [[Dominique Strauss-Kahn]], [[Martine Aubry]], [[Hubert Védrine]], [[Claude Allègre]], [[Élisabeth Guigou]], a [[kommunizmus|kommunista]] [[Marie-George Buffet]]-t nevezte ki ifjúsági és sportminiszterré. Martine Aubry a [[35 órás munkahét]] bevezetésével teljesítette a szocialisták egyik választási ígéretét.
 
1999-ben a gazdasági-, ipari- és pénzügyminiszter Strauss-Kahn lemondott, mert az a gyanú merült fel, hogy fiktív munkáért állított ki hamis számlákat. Claude Allègre oktatási miniszter szintén lemondott a pedagógus szakszervezetek nyomására. 2000-ben nagy kormányátalakítást hajtott végre Jospin. A Szocialista Párt ún. ’elefántjait’''elefántjait'' hívta meg a kormányba, [[Jack Lang]] az oktatásügyet kapta, Jospin riválisa, Fabius lépett Strauss-Kahn helyére.
 
2002. április 21-én Jospin indult az elnökválasztáson, de már az első fordulóban is csak a harmadik helyen végzett Chirac és [[Jean-Marie Le Pen]] mögött. Esti nyilatkozatában mélységes csalódásának adott hangot. Rendkívül nyugtalanítónak találta a szélsőjobb előretörését. Az ország érdekében végzett öt év kormányzati munka után a választási eredmény nagy csalódást okozott számára és végleg visszavonult a politikai életből.<ref>{{cite web|url=http://tempsreel.nouvelobs.com/politique/20060629.OBS3443/la-declaration-de-lionel-jospin-le-21-avril-2002.html|title= La déclaration de Lionel Jospin le 21 Avril 2002|year=author=|publisher=nouvelobs.fr|format=|accessdate=2014-12-30|language=francia}}</ref> Május 6-án [[Jean-Pierre Raffarin]] vette át helyét a kormányban.
 
Lionel Jospin 2015. január 9-i hatállyal az Alkotmányozóalkotmányozó Tanácstanács tagja.
 
==Kitüntetései==