„Milétoszi filozófiai iskola” változatai közötti eltérés

'''Milétoszi iskola''' a Kr.e. VI. században a kis-ázsiai [[Milétosz (település)|Milétosz]]ban működő első görög filozófiai iskola volt.

A [[I. e. 9. század|Kr. e. . IX. század]] és a [[I. e. 6. század|Kr. e. VI. század]] között – főként az írás megjelenésének és elterjedésének köszönhetően – a görög földön jelentős változás megy végbe: a zárt, hagyományos társadalom átalakul nyitott társadalommá, az új értékek a régiek helyébe léptek. A [[Polisz|poliszokbanpolisz]]okban kialakult a magántulajdon, s ennek alapján egy olyan társadalmi réteg, amely egyben a filozófiai gondolkodás létrehozója lesz. A mítoszból a filozófiába való átmenet e változás velejárója és következménye, amely inkább politikai, társadalmi és vallásos természetű volt. A polisz kialakulása és fejlődése átalakította korábbi arisztokratikus szerkezetű társadalom [[hésziodosz]]i nézeteit, a régi isteneket és hősöket nagyrészt idejétmúlttá tette. E változások főként Ióniában, azon belül Milétoszban voltak megfigyelhetők. Ugyanis Milétoszba a lakosai által alapított településekről, valamint az ókori Kelet több országából és az [[Égei-tenger]] szigeteiről ide áramlottak a korabeli kultúra szellemi és anyagi javai. Emiatt a különféle kultúrák találkozásának központja lett. A biztonságos tengeri hajózás technikai feltételeinek megteremtése egyben nélkülözhetetlenné tette a matematikai, a csillagászati, a földrajzi és a mechanikai ismereteket. Így a milétoszi iskola képviselőinek gondolataiban a rabszolgatartó demokrata réteg, a kézművesek, a kereskedők racionalista világszemlélete tükröződik, s ők a korai [[materializmus]] magalapítói.

Az első nagy milétoszi gondolkodók: [[Thalész]], [[Anaximandrosz]] és [[Anaximenész]] voltak. Tényként fogadták el a valóságos lét elsődlegességét, azaz materialisták voltak. Mindhármuk gondolkodását egy egyedüli ősi anyagi elem feltételezése határozta meg, mert a valóság lényegét egységes elvként próbálták megközelíteni, a világ lényegét a sokféleség egységének tartották. A sokféleségben pedig felfedezték a dolgok lényegét alkotó ellentétességet. Ez az elmélet valójában a [[hésziodosz]]i theogónia továbbgondolása volt.