„Kötél” változatai közötti eltérés

2 bájt törölve ,  10 hónappal ezelőtt
a
linkesítés (WP:BÜ) AWB
a (linkesítés (WP:BÜ) AWB)
A hagyományos kötelek természetes [[szálasanyag]]okból készülnek, anyaguk leggyakrabban [[kender]], de lehet [[manilakender]], [[pamut]], [[Kókuszpálma|kókuszrost]], [[szizál]] vagy [[Juta (növény)|juta]] is. Ritkán más szerves szálakat is használnak kötélgyártásra, gyapjút, selymet és emberi hajat. A kötélgyártásban használt mesterséges szálasanyagok közé tartozik a [[polipropilén]], a [[nejlon]], a [[poliészter]], a [[polietilén]] és az [[aramid]]ok. Egyes kötelek többféle anyag felhasználásával készülnek. Rugalmas kötelek gyártásához [[gumi]]- vagy gumirugalmas szintetikus (elasztán-) fonalakat is felhasználnak.
A kötelek másik nagy csoportját a ''sodronykötelek'' (hétköznapi szóhasználatban ''drótkötelek'') alkotják. A sodronykötelek egy része a hajózásban, [[emelőgép]]eken és [[szállítóberendezés]]ekben teheremelésre és vontatásra szolgál, ezeket futóköteleknek hívják és alapvetően kötéldobokon és kötélkorongokon átvezetve dolgoznak. Más részük tartókötél, ilyeneket használnak a kábelhidaknál, karcsú, magas építmények ([[Torony (építmény)|tornyok]], [[árbóc]]ok, [[daru (emelőgép)|daru]]k) tartására.
 
A kötelek felerősítésére sok megoldás született, a hagyományos kötelek rögzítésére és toldására változatos csomókat találtak ki, a sodronyköteleknél pedig ugyanerre a célra kötélszívek, kötélvég-hüvelyek, kötélékek és szorító kengyelek használatosak.
A kötelet már a történelem előtti időktől kezdve használta az ember vadászatra, vontatásra, lekötésre, összekötésre, szállításra, emelésre és mászásra, az emberiség technológiai fejlődése során mindig szerepet játszott. Az első "kötelek" valószínűleg vadon nőtt liánok és kúszónövények lehettek, melyeket hamar követték az első próbálkozások ezeknek az összefonásával és sodrásával. Két pászmából font fosszilis kötél mintegy {{szám|17000}} éves maradványait tárták fel a [[Lascaux-i barlang]]ban.<ref name="histsci14">J.C. Turner and P. van de Griend (ed.), ''The History and Science of Knots'' (Singapore: World Scientific, 1996), 14.</ref> Peruban az i.e. 14-13. századból származó kötél- és szövetmaradványokat találtak az Andok egyik barlangjában.<ref>{{cite web|url=http://previous.presstv.ir/detail.aspx?id=174752&sectionid=3510212|title=Oldest South American textile found|accessdate=2011-05-20}}</ref>
 
Az ókori egyiptom volt valószínűleg az első civilizáció, amely speciális kötélverő eszközöket fejlesztett ki. A szalmából készült egyiptomi kötelek i.e. 4000-3500 évvel jelentek meg. Az ókorban ezen kívül [[datolyapálma]], [[len]], füvek, [[papirusz]] rostjaiból és bőrből is készítettek kötelet. Az ilyen kötelek segítségével szállították munkások ezrei a kőtömböket a piramisok építéséhez.<ref>Teeter, Emily, 1987. ''Techniques and Terminology of Rope-Making in Ancient Egypt'', Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 73 (1987)</ref> I.e. 2800-tól kezdtek kenderkötelet használni Kínában. Az ezt követő évszázadokban egész Ázsiában és Európában elterjedt a kötél alkalmazása és a kötélgyártás.
 
A középkorban (a 13-18. század) a brit szigetektől Itáliáig olyan kötélverő műhelyekben készítették a kötelet, amelyek igen hosszú folyosóból álltak. Itt a kötélpászmákat az épület teljes hosszában kifeszítették, majd összesodorták. A kötél hosszát így megszabta a kötelverő műhely mérete. Az ilyen módon készített kötelek hossza elérte a 100 métert, amire a nagy vitorláshajókon volt szükség. A tengerészetben használt hossz mértékegység a ''cable length'' (kábelhossz) is ehhez a technológiához kapcsolódik, egy (imperial) kábelhossz egyenlő egytized tengeri mérfölddel. Ha hosszabb kötélre volt szükség, két vagy több rövid kötelet összefontak. Az összefonás helyén a kötél vastagabb volt mint egyébként, ami nehézséget okozott a kötéldobra csévéléskor, vagy a kötélkorongon való áthaladásnál.
 
<gallery widths="150px">
[[Fájl:Wire rope construction Hu.jpg|right|150px|thumb|Acélsodronykötél keresztmetszete]]
 
A sodronykötelek húzószilárdsága sokkal nagyobb a textilszálakból készült kötelekénél. A futókötelek és tartókötelek szerkezete általában eltérő. A futóköteleknél a hajlításból származó feszültség a húzó igénybevételhez képest jelentős. Ez a kötél szálainak fáradását okozza, ugyanis a kötéldobra és a kötélkorongokra való fel- és lefutás során ismételt hajlítást szenvednek. Ide tartoznak a [[daru (emelőgép)|daruk]], [[felvonó]]k, [[csörlő]]k, [[Siklóvasút|siklók]], [[sodronykötélpálya|sodronykötélpályák]] kötelei. Álló kötelekben a hajlításból származó feszültség lényegesen kisebb a húzófeszültségnél, és a statikus terhelés miatt nem lép fel [[Kifáradás (anyagé)|kifáradás]].
 
A sodronykötelek készülhetnek kis [[szakítószilárdság]]ú lágy [[acél]]ból, ezek több hajlítgatást bírnak el, mint a nagyszilárdságú acélból készültek, de gyorsabban kopnak. A nagyszilárdságú huzalból készült kötelek hajlékonyabbak (kisebb kötéltárcsát igényelnek), de merevebbek és törékenyebbek. Ugyanígy az azonos összkeresztmetszetű kötelek közül a vékonyabb huzalból készültek hajlékonyabbak, de gyorsabban kopnak és kevésbé korrózióállóak.
 
A sodronykötelek pászmáit általában hagyományos kenderkötélből készült mag köré fonják. A magot és a pászmát is kenik. Olyan helyeken, ahol fontos, hogy a kötél átmérője a terheléstől függetlenül állandó maradjon, acélbetétet (magot) használnak, de ezeknek a kötlelek kevésbé hajlékonyak. A gyakrabban használt keresztsodrású köteleknél a pászma huzaljai és a kötél pászmái ellenkező sodrásúak (bal-jobb vagy jobb-bal). A hosszsodrású kötelek huzaljainak és pászmáinak sodrásiránya azonos. A keresztsodrású kötelek élettartama általában nagyobb, mert nagyobb felülettel érintkeznek a kötéldobbal vagy tárcsával, így kisebb a kopásuk. Ezzel szemben a hosszsodrású kötél hajlamosabb a kötélforgásra és a hurokképződésre.
 
Általában hat- vagy nyolcpászmás sodronyköteleket alkalmaznak.
 
A hordozó kötelek statikus húzóterhelése miatt a hajlékonyság nem elsődleges szempont, viszont fontos a korrózióállóság. Emiatt nagyobb huzalátmérőjű sodronyköteleket használnak (teher-kötélpályákhoz 3–5&nbsp;mm, személyszállító kötélpályákhoz 2–3&nbsp;mm átmérővel). A hordozókötelek általában egyszer sodrott kötelek, melyekben az egymást követő sodratrétegek általában ellenkező irányúak (jobbsodrat után balsodrat jön és viszont). Kötélpályákhoz az egyszerű spirálkötelek nem alkalmasak, mert a huzalok közé befolyik a vz és korróziót okoz. Ilyen helyen zárt szerkezetű köteleket használnak, melyeknél a legkülső réteg huzalai nem körkeresztmetszetűek, hanem olyan alakkal készülnek, melyek kölcsönösen lezárják a víz útját a kötél belseje felé.
{{források}}
* ''Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve'' 4. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
* Kóczy L., Kunos K., Lázár K.: ''Nemfémes [[szerkezeti anyagok]].'' Tankönyvkiadó, Budapest, 1981
* Lane, Frederic Chapin, 1932. ''The Rope Factory and Hemp Trade of Venice in the Fifteenth and Sixteenth Centuries'', Journal of Economic and Business History, Vol. 4 No. 4 Suppl. (August 1932).
* Plymouth Cordage Company, 1931. ''The Story of Rope; The History and the Modern Development of Rope-Making'', Plymouth Cordage Company, North Plymouth, Mass.
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Ko~tel}}
[[Kategória:Kötözőeszközök]]
68 239

szerkesztés