„Vöröstoronyi-szoros” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a ([061] <ref> hibás központozással AWB)
a
A szoros és erődjei [[1453]]-ig az [[Erdélyi vajda|erdélyi vajdához]] tartoztak, attól kezdve pedig a [[Királyföld|Szász Universitas]] volt felelős értük. [[1395]]-ben [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] király erre indult a [[nikápolyi csata|nikápolyi csatába]], [[1437]]-ben és [[1442]]-ben itt törtek be Erdélybe a [[Oszmán Birodalom|törökök]], Hecht (Csukás) György [[nagyszeben]]i főbíró [[1493]]-ban itt verte meg Ali bég hazafelé tartó seregét. Az [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella]] segítségére érkező havasalföldi és török csapatokat [[Fráter György]] híve, Kendeffi János [[1550]]-ben a szorosban verte vissza.
 
A [[Erdélyi szászok|szászokat]] ugyan korábban is kötelezték rá, hogy a szorost kitágítsák, járhatóvá tegyék és járhatóságát fenntartsák, szekerekkel és ágyúkkal is járható utat csak 1690–1717-ben, Schwanz mérnök tervei alapján, [[Stephan von Steinville|Steinville gróf]] erdélyi főhadparancsnok irányításával az [[Habsburg Birodalom|osztrákok]] építettek, akik akkor [[Olténia|Olténiát]] is birtokolták. Az [[III. Károly magyar király|uralkodóról]] ''Via Caroliná''nak nevezett út teljes hosszában, Râmnicu Vâlceáig ugyan nem készült el, de lehetővé tette a szoroson való könnyű áthaladást, az út mentén állomásozó katonaság pedig gondoskodott a szükséges karbantartásról. A munkálatok nemcsak a kereskedelmet fejlesztették, de lehetővé tették a [[Transzhumáló pásztorkodás|transzhumálás]] konjunktúráját is. A csempészek ugyan továbbra is a havasi ösvényeket használták, a kereskedők áruikkal, a juhosgazdák hatalmas nyájaikkal az Olt folyása mentén közlekedtek. A [[19. század]] első felében itt vitték ki Erdélyből a legtöbb sertést és vasárut, bár teljes forgalma jóval kisebb volt, mint a [[barcaság]]i szorosokon áthaladó. Először [[Latorvár (település)|Latorvárnál]] állítottak föl vámhivatalt és [[karantén]]t, majd miután [[1773]]-ban a határt a korábbitól délre húzták meg, mindkét intézmény [[Lazaret]]nél működött. [[1896]]-ban épült meg a vasút [[Vöröstorony|Porcsesd]] és a határ közötti, 15 kilométeres szakasza, amely a román államvasutakhoz csatlakozott.
 
[[Ihász Dániel]] [[1849]]. [[március 16.|március 16-án]] és [[Március 28.|28]]-án is meghiúsította [[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Szkarjatyin]] seregének betörését, de [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüders]] [[július 20.|július 20-án]] a szoroson keresztül hatolt be Erdélybe. [[1916]] szeptemberének végén az ötvenezer fős román sereg itt vonult vissza [[Havasalföld]] felé, de a [[Központi hatalmak|központi]] erők lezárták a szoroshoz vezető utakat, és hatalmas veszteségeket okoztak a románoknak. A szoros mentén több hadi temető is őrzi az elesettek emlékét.
== Képek ==
<gallery>
Fájl:Oltul la intrarea in Defileu.jpg|A szelvények azAz Oltnak a szoros feletti szakaszát ábrázoljákszakasza
</gallery>