„Wettstein János (diplomata)” változatai közötti eltérés

Régi [[Svájc]]ból származó család sarja, melynek katolikus ága vándorolt a [[Habsburg-ház]] által uralt területekre, majd érdemeik révén kaptak birtokot [[Magyarország]]on a [[16. század]]ban.<ref>{{CitLib|szerző=[[Borovszky Samu]] |cím=[[Magyarország vármegyéi és városai]] |alcím=Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye |kötet=1 |hely=Budapest |kiadó=Országos Monografia Társaság |év=1910 |oldal=487 }}</ref> [https://de.wikipedia.org/wiki/Wettstein_von_Westersheimb#Namensträger] Apja Wettstein GyzlaGyula kúriai bíró, anyja Wettstein Wilma. Középiskolai tanulmányait a II. Kerületi Királyi Egyetemes Főgimnáziumban végezte, ahol 1905-ben érettségizett. Utána egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített a cs. és kir. 8. huszárezrednél.

AzelőírtAz előírt közigazgatási gyakorlatot [[Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye]] aljegyzőjeként végezte el, majd 1912-ben felvételt nyert a a közös ([[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar]]) külügyminisztériumba, a bécsi BallhausplatzonBallhausplatzra, ahol 1913-ban tette le a diplomáciaidiplomata vizsgát, és udvari minisztériumi fogalmazó lett. 1914-ben néhány hónapig kisegítő szolgálatot végzett [[Albánia]] akkori fővárosában, [[Durrës]]ben a monarchia követségén.

A világháború kitörése után parancsörtisztparancsőrtiszt a cs. és kir. 2. hadseregparancsnokságnál mint tart. főhadnagy. Több helyszínen is frontszolgálatot teljesített, 1914. decemberében megsebesült a keleti fronton. 1915-ben a cs. és kir. 4. huszárezredhez rendelték. Számos kitüntetést nyert. 1917-ben felmentették a hadiszolgálat alól és századosként leszerelték.<ref>{{CitLib|szerző=Radványi József |cím=A volt cs. és kir. 4. huszárezred története 1902-1919. |kötet=2 |hely=Budapest |kiadó=Stádium Sajtóvállalat |év=1929 |oldal=258 }}</ref> Visszakerült a Külügyminisztériumba segédtitkársegédtitkári, majd titkártitkári beosztásban. 1918-ban, a monarchia összeomlása után - felmentve hivatali esküje alól - belépett a magyar diplomáciai szolgálatba. A [[magyarországi Tanácsköztársaság]] idején elbocsátották, annak bukása után I. osztályú követségi titkárként került vissza. 1920-ban a magyar békedelegáció helyettes főtitkára volt, mely beosztásban ő vezette a béketárgyalások hivatalos naplóját<ref>{{Cite book |last=Zeidler |first=Miklós |title=A Magyar Békeküldöttség naplója |year=2018 |publisher=MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet |location=Budapest}}</ref> .

A trianoni békekötés után követségi tanácsosi kinevezést nyert a párizsi m.kir. követségre. 1921-ben a hágai m.kir. követség ügyvivője lett, majd 1923-ban a miniszter kabinettfőnöke volt a m.kir. Külügyminisztériumban. 1925-ben a berlini m.kir. követség követségi tanácsosának nevezték ki, ahol 1933-ig szolgált.

1933-tól m.kir. követ volt Prágában, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri rangban. Ugyanebben az évben házasságot kötött báró Kászoni Bornemisza Margittal. Csehszlovákia önálló állami létének a német megszállás következtében előállt megszűntével 1939. márciusában prágai küldetése véget ért.

1944. februárjában egyike volt annak a három, akkor Svájcban tartózkodó magyar diplomatának, akiket Kállay Miklós miniszterelnök az általa - egy független magyar külpolitika folytatására - Svájcban elhelyezett, közel 6 millió svájci frank értékű aranyalap kezelésével megbízott, arra az esetre, ha Magyarország idegen megszállás alá kerülne.<ref name=":0">{{Cite journal|title=„'Gstaad 6.9.99.', – A svájci úgynevezett Kállay-féle aranyalap létrejöttének és kezelésének problémái –– dokumentumok Wettstein János hagyatékából"|last=Joó|first=András|year=2018|url=http://epa.oszk.hu/01500/01500/00015/pdf/EPA01500_lymbus_2018_661-722.pdf|journal=Lymbus}}</ref>

Wettstein János emlékiratokat nem írt, de a politikáról és a diplomáciáról vallott nézeteit egy, a korábban papírra vetett írásait és fejtegetéseit tartalmazókötetbentartalmazó kötetben foglalta össze.<ref>{{Cite book |last=Wettstein |first=János |title=Szemelvények emigrációs megnyilatkozásaimból 1944-1956 |origyear=1966 |location=Ascona}}</ref>

Wettstein János diplomáciai karrierjének egyik legmaradandóbb emléke az a hivatalos napló, melyet a párizsi békedelegáció főtitkárhelyetteseként vezetett a béketárgyalások idején, 1920 január 7-től egészen a békeszerződés június 4-i aláírásáig. A napló tartalmának egyes részletei már 1920-22-ben magyarul, franciául és angolul is megjelentek. [[Csáky István (politikus)|Csáky István]] diplomata - maga is a magyar delegáció tagja, későbbi külügyminiszter - ezen alapuló, 1939-ben angolul közreadott naplója "''Csáky-napló''" néven a történészek előtt ismert volt, viszont a Wettstein János által vezetett hivatalos naplóból pusztán a család birtokában maradmaradt meg egy példány, melyet [[Zeidler Miklós]] történész jegyzetekkel, magyarázatokkal kiegészítve 2017-ben kiadott<ref>{{Cite book |last=Zeidler |first=Miklós |title=A Magyar Békeküldöttség naplója |year=2018 |publisher=MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet |location=Budapest}}</ref>. A Csáky- és a Wettstein-napló egymást részben átfedi, részben pedig kiegészíti.<ref>{{CitWeb |url= |szerző= |cím=Wettstein János: A Magyar Békeküldöttség politikai naplója |év=2014 |oldal= |elér=2020-01-31 |weblap=[[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]] }}</ref><ref>{{CitPer|szerző=Hardi Péter |cím=Napló Trianonról |url=https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/SzabadFold_2019_1/?pg=8 |periodika=[[Szabad Föld]] |év=2019 |hónap=01 |nap=04 |oldal=9 |évfolyam=75 |szám=1 |misc=(fizetős hozzáférés) }}</ref>

Már nyugdíjazása után Wettstein Jánost  kényes diplomáciai megbízatásra kérte fel Kállay miniszterelnök 1944. februárjában: egyike lett annak a három Svájcban tartózkodó magyar diplomatának – Bakách-Bessenyey György akkori berni követ és Vladár Ervin genfi főkonzul mellett – akiket egy Zürichben letétbe helyezett aranyalap személyes kezelésével bízott meg Kállay Miklós. Az alap az ország megszállása esetére kívánta egy külföldön létrejött nemzeti képviselet céljait szolgálni. Miután a röviddel a megbízás kézhezvétele után bekövetkező német megszállás miatt a kezeléssel kapcsolatos értelmezési kérdéseket már nem sikerült tisztázni, a felfogásbeli különbségek miatt Wettstein János megbízásának gyakorlásától egyoldalúan visszavonult, mivel mandátumát jogszerűen már nem tudta kinek visszaadni. Ezzel kapcsolatos álláspontját utóbb, 1948-ban egy terjedelmes memorandumban rögzítette, melyet a magyar politikai emigráció több vezető személyiségének, többek között egykori megbízójának, Kállay Miklósnak is megküldött. A memorandum szövegének egy gépelt, szószerinti változata Horthy Miklóshoz is eljutott. A Wettstein János személyes hagyatékában fennmaradt, az alap keletkezéstörténetével kapcsolatos dokumentumokat Joó András történész tette közzé.<ref name=":0" /><ref>{{Cite journal|title=A „NEMZET ARANYA”, A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek|author=|last=Joó|first=András|date=|month=Április|year=2020|journal=Századok|language=magyar|ország=Magyarország|url=https://szazadok.hu/doc/Szazadok_2020_02_beliv_PRESS-jav0327.pdf|id=ISSN 0039–8098|pages=327-362}}</ref>