„Kápolnai csata” változatai közötti eltérés

A '''kápolnai csatában''' 1849. február 26-27-én a [[1848–49-es honvédsereg|magyar honvédsereg]] nem szenvedett vereséget, bár a csatatér a [[A császáriCsászári-Királyi és királyi hadseregHadsereg 1848-ban1849-ben|császári és -királyi csapatok]] kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. Ténylegesen a Görgei-hadtest nem tudott beavatkozni, miután [[Görgei Artúr|Görgei]] - „nem találván meg a főhadiszállást” késedelmesen vette volna fel a harcérintkezést. [[Klapka György (tábornok)|Klapka]] elfelejtette biztosítani a Siroki-völgyet, így a visszavonulás elkerülhetetlen volt. A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában az „eldöntetlen” felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját, bár Windisch-Grätz, a Császári és -Királyi hadsereg vezetője túlértékelte a csatát, és azt jelentette Bécsbe, hogy „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. Ennek hatására adta ki [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]], aki a hadvezéri jelentést komolyan vette, 1849. március 4-én az [[olmützi alkotmány]]t. A későbbi hadi események – a [[tavaszi hadjárat]] – igazolták, hogy a magyar hadtestek megőrizték ütőképességüket, harckészségüket, [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Graetz]] jelentése tehát mindenképpen túlzás volt.

A Schlik-hadtest veszélyeztetett helyzetét és a magyar csapatok aktivitását látva Windisch-Grätz február közepén megindította csapatait a Tisza-vonal felé. Egyrészt meg akarta akadályozni a magyar hadsereg összpontosítását, illetve meg akarta előzni annak előrenyomulását, másrészt fel akarta venni a kapcsolatot Schlik hadtestével, amellyel eddig csak futárok útján tartotta az összeköttetést. Windisch-Grätz tábornagy a támadásra {{formatnum:szám|30000|katonát}} katonát és 165 löveget mozgósított.

A magyar fél ereje (olasz és lengyel önkéntesekkel) körülbelül {{formatnum:szám|43000|főt}} főt és 150 löveget tett ki, ebből a fővezér a csatában {{formatnum:szám|36000|emberre}} emberre és 136 lövegre számíthatott. Megvolt tehát az esély a magyar győzelemre. Ennek azonban volt egy alapvető feltétele: az erők összevonása. Dembiński éppen ezt mulasztotta el.