„Kápolnai csata” változatai közötti eltérés

a
kékít
a (szakaszcím módosítása a WP:FELÉP szerint (WP:BÜ) AWB)
a (kékít)
 
|veszteségek2=
}}
A '''kápolnai csatában''' 1849. február 26-27-én a [[1848–49-es honvédsereg|magyar honvédsereg]] nem szenvedett vereséget, bár a csatatér a [[A császáriCsászári-Királyi és királyi hadseregHadsereg 1848-ban1849-ben|császári és -királyi csapatok]] kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. Ténylegesen a Görgei-hadtest nem tudott beavatkozni, miután [[Görgei Artúr|Görgei]] - „nem találván meg a főhadiszállást” késedelmesen vette volna fel a harcérintkezést. [[Klapka György (tábornok)|Klapka]] elfelejtette biztosítani a Siroki-völgyet, így a visszavonulás elkerülhetetlen volt. A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában az „eldöntetlen” felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját, bár Windisch-Grätz, a Császári és -Királyi hadsereg vezetője túlértékelte a csatát, és azt jelentette Bécsbe, hogy „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. Ennek hatására adta ki [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]], aki a hadvezéri jelentést komolyan vette, 1849. március 4-én az [[olmützi alkotmány]]t. A későbbi hadi események – a [[tavaszi hadjárat]] – igazolták, hogy a magyar hadtestek megőrizték ütőképességüket, harckészségüket, [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Graetz]] jelentése tehát mindenképpen túlzás volt.
 
== A lengyel fővezér ==
[[Kép:Téli hadjárat 1848 49.png|bélyegkép|balra|350px| A [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] a főhadszíntéren]]
A lengyel tábornok kinevezése azonban szerencsétlen választásnak bizonyult. Dembiński titkolózó, bizalmatlan természete, lobbanékony, indulatos magatartása nem nyerte el a magyar hadtestparancsnokok rokonszenvét. A tábornok összeveszett [[Perczel Mór|Perczellel]], feljelentette [[Klapka György (tábornok)|Klapkát]] Kossuthnál, majd [[Görgei Artúr|Görgeivel]] keveredett indulatos szóváltásba.
 
Dembiński haditervéről annyit tudunk, hogy [[Mezőkövesd]] és [[Eger]] táján akarta megvívni a döntő csatát. Előtte azonban két hadosztállyal [[Szolnok]] térségében tüntető támadást indított volna a várost védő császári-királyi dandár ellen. Olyan mániákusan ragaszkodott tervéhez, hogy az elszigetelten álló [[Franz von Schlik|Schlik]]-hadtest üldözését is megtiltotta, abból kiindulva, hogy ha Schlikre súlyos vereséget mérnek, [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] nem mer elmozdulni [[Buda (történelmi település)|Budáról]], s akkor, bizony, lőttek a Mezőkövesd és Eger közötti csatának. Ezzel magyarázható, hogy amikor Klapka február 24-én Pétervásárán rajta akart ütni Schlik hadtestén, Dembiński az egyik oszlopot visszarendelte, s így a kívánt siker ismét elmaradt.
 
[[Kép:Alfred Fürst Windisch-Graetz Litho.jpg|bélyegkép|200px|balra|[[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]], a császári seregek parancsnoka a [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] alatt. [[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiája]], (1852)]]
 
A Schlik-hadtest veszélyeztetett helyzetét és a magyar csapatok aktivitását látva Windisch-Grätz február közepén megindította csapatait a Tisza-vonal felé. Egyrészt meg akarta akadályozni a magyar hadsereg összpontosítását, illetve meg akarta előzni annak előrenyomulását, másrészt fel akarta venni a kapcsolatot Schlik hadtestével, amellyel eddig csak futárok útján tartotta az összeköttetést. Windisch-Grätz tábornagy a támadásra {{formatnum:szám|30000|katonát}} katonát és 165 löveget mozgósított.
 
A magyar fél ereje (olasz és lengyel önkéntesekkel) körülbelül {{formatnum:szám|43000|főt}} főt és 150 löveget tett ki, ebből a fővezér a csatában {{formatnum:szám|36000|emberre}} emberre és 136 lövegre számíthatott. Megvolt tehát az esély a magyar győzelemre. Ennek azonban volt egy alapvető feltétele: az erők összevonása. Dembiński éppen ezt mulasztotta el.
 
A császári-királyi főerők február 26-án délelőtt 10 órakor indultak meg [[Gyöngyös (település)|Gyöngyös]]ről, s délután 2 óra tájban ütköztek először a [[Tarna (patak)|Tarna]] vonalán álló magyar csapatokba. Az I. hadtest [[Dessewffy Arisztid]] ezredes vezette hadosztálya [[Verpelét]]en foglalta el állását. Egy kisebb különítménye a [[sirok]]i szorost őrizte. A község elé érkező ellenséges csapatok hamar felismerték, hogy a magyar hadosztály jóval erősebb náluk, ezért rövid csatározás után délkeleti irányba, [[Feldebrő]] felé fordultak.